szabadság, vagy mi

Közélet, filozófia, politika. Rendszer-, rendszerváltáskritika, demokráciakritika, globalizációkritika, civilizációkritika. Önkritika. A változás választása 2006-ban. Ez a nagy színház az orrunk előtt, Lakitelektől a Kossuth térig, a felvilágosodástól a felmelegedésig. Bocs a szójátékokért.

Friss topikok

2006:: Az EU szeméttelepe

2007.10.29. 20:38 preeda

Azt, hogy tényleg az EU tagjai leszük, nem vettük komolyan, amikor jelentkeztünk. Nem kezdtünk készülni, nem kutattuk, az EU-tól milyen címen lehet minél többet kivenni, hogyan tudunk hatékonyan felzárkózni, nem kezdtük megtanítani a polgárokat, a parasztságot, hogyan kell okosan pályázni. Sem 94-ben, sem 98-ban, sem 2002-ben. Valamikor 2006-ban vettük észre, hogy jesszum pepi!, már két éve bent vagyunk. Jó reggelt kívánok.

Nem vagyok egy vátesz, de úgy érzem, meg kell barátkoznunk a gondolattal, hogy az oly áhított Nyugat-Európai életszínvonalon – kevesek kivételével – sosem fogunk élni. Úgy értem: soha. És nem csak azért, mert míg az árak az EU színvonaláig – és tovább – emelkedtek, addig a fizetéseket mesterségesen alacsonyan tartják.
Egyszerűen nincsen annyi időnk. Jobb, ha már most megbarátkozunk azzal, hogy nem lesz olyan egészségügyünk, nem lesz annyi kocsink, nem lesznek olyan házaink, településeink, mint ott Nyugaton. Ez van. De talán nem is baj.
Ha megnézzük, hogyan él nyugat-európa, felvetődhet a kérdés, hogyan engedheti ezt meg magának? Mekkora is az ökológiai lábnyoma? Mi indokolja, hogy emberek ilyen életszínvonalon éljenek? Meddig feszíthető ez? Meddig "fenntartható" az a sokat emlegetett "fejlődés"? Vajon meddig fogja a harmadik világ tétlenül nézni, hogy a Nyugat módszeresen kirabolja?

Tényleg hiszünk a meló nélküli, ámde alanyi jogon járó paradicsomban? Magyarországon egy a húszhoz azok száma, akik tényleges termelő munkát végeznek. Persze, lehet mindenki marketinges, menedzser, key account meg hr-es, csak a melóval mi lesz, hölgyeim, uraim? Eladjuk egymásnak a sok szart, fontoskodunk, de nem termelünk.
A privatizáció mértéke 99%-os Magyarországon, s főleg külföldi kézben van az ország, s lassan már a föld sem a miénk, amin állunk. Akad ugyan már pár tehetősebb magyar, de hol vannak az alapítványok, adományozások? Az oktatás, a gyógyítás dotálása? A kutatás-fejlesztés támogatása? Hol a szándék a civil szféra erősítésére? Hol a szándék, hogy a magunkénak szeretnénk tudni saját hazánkat? Talán nincs is ilyen szándék? Tényleg csak a pillanatnak élünk, nemhogy unokáinkra, még gyermekeinkre sem gondolunk, és árulunk cipőpertlitől hazáig mindent (by Perczel Tamás)?

Ha nem tettük volna tönkre a hazai élelmiszeripart, most hol lenne helye a nyugati lejárt szavatosságú kajának? Valakinek azt is ki kell fizetnie, bocs, de nem ingyen kerültünk az EU-ba. Nincsen ingyen ebéd, de még olcsó se. Az akciós termék sem mindig a legolcsóbb, azt gyanúsan rég szanálni kellett volna, legalább tizenhat féle előírás alapján.
De nem, mi önszántunkból vagyunk süketek és vakok, megveszünk bármit, csak hogy elég rafkósnak tűnhessünk a saját szemünkben, ha mindig a legolcsóbbat vesszük. Nyilván úgy van kitalálva egy szupermarket, hogy veszel rakásnyi felesleges szart harmincezerért, a kenyeret meg a tejet elfelejted. Ami pedig választék címén fut, ipari hulladék, csak még jól álcázzák.
Élelmiszer, ennivaló – ezekről nekem egyáltalán nem a stabilizátzor, ételszínezék, ízfokozó jut az eszembe. Az ennivaló (de szép is a magyar nyelv!) azt jelenti, hogy valami arra való, hogy megegyük. A boltokban kapható termékek kezdenek kikerülni ebből a kategóriából,
Lassan tanuljuk meg a leckét: nézzük meg, hol, kitől mit veszünk. A civilek már több, mint tíz éve nyomják a felvilágosítást, hogy ha már fogyasztunk, hogyan tegyük. Ki figyel rájuk? Ki akar itt tudatos vásárló lenni, aki vásárlási listával megy be a hypermarketbe, és csak azt veszi meg, ami azon van?

Az év végén megjelent Teszkó-könyv amellett, hogy gyönyörű adalék e témához, szép látlelet arról, hogy az ország jó része még mindig a lopásban, egymás átverésében, a szabályok kijátszásában motivált. Kocsitologatótól vezérigazgatóig mindenki megcsinálja a maga szintjén a privátbizniszt. A mai tolvajok leleményessége azonban percembernyi érdekeltségű és nem hordoz Robin Hood-i vonásokat: korunk embere csak magának lop. Ez még mindig a kádári észjárás, miszerint nem morgok, ha szarul fizetsz, úgyis kipótolom az ügyességből. Ennek mikor lesz vajon vége?

A világlátásunkban lehet a hiba. Mert hogyan is fodulhat elő, hogy Magyarország célállomása a német szeméttonnáknak? Itt már nincsen meló az újracimkézéssel, onlájn jön Németországból a darált hulladék, elfér a kies alföld bús tanyáinak szelíd lankáin, meg az üresen kongó egykori szovjet laktanyákban. Jön az eső, belemossa a talajba a mocskot, azt cseszhetjük az ökoimidzsünket.
Meg vagyunk kergülve? A nappalink közepére csinálunk? Semmi gát, semmi fék nincsen a fejekben, semmi előrelátás tíz percnél tovább? Arrafelé nem akarnak unokákat?
És vajon miért pont öt éve folyik tonnaszám az osztrák mocsok a Rábán és barátain? Tán azóta nincsen elég erős külpolitikai érdekérvényesítő készségünk? Velünk még mindig bármit meg lehet csinálni. Az eltelt egy évben ez a kevés dolog egyike, amiben legalább történtek előrelépések.

Év végére az augusztus 20-i égszakadás mellé kaptunk egy kis szilveszteri földindulást is Dél-Pesten, így teljessé téve ezt a kis tündéri 2006-os esztendőt. Azt mondhatnám, mit Cseh Tamás 74-ről: jó, hogy ennek is vége van.

Szólj hozzá!

Címkék: 2006 eu külpol saját(os) történelem globalizációkritika élelmiszerbotrány

51 éve volt - Bourn javaslata

2007.10.25. 22:25 preeda


Egy kis aktuális megemlékezés. Viccnek is mondhatnám, de az évforduló miatt egyáltalán nem az.
Csupán egybecsengés.

Szólj hozzá!

2006:: Amnesy International és a civil szférák zenéje

2007.10.22. 12:50 preeda

A világ le se szart minket, csupán kétszer két napig voltunk hír. Az állandóan éber nemzetközi jogvédő szervezeteknek tendenciózusan elkerülte a figyelmét az álarcba bújtatott, szabadjára engedett uniformizált, erőszak Budapest utcáin. Senki sehol sem tiltakozott, talán nem tudták felfogni, hogy nem csak konkrét diktatúrákban szokták ütlegelni a különvéleménnyel élőket.
Annyira azért voltak durvák az október 23-i események, hogy lapító értelmiségünk végre bemozdult. Bár ne tették volna! Muszáj volt valahogy lereagálni az eseményeket, hát helyi médiaistenségünk maga vette kézbe a dolgokat. Az üzenet egyszerű: mi, békések szeretjük a békét! Legyen béke! És megvan a dal! A mi dalunk! Ibolya énekelte még tavaly augusztus 20-án, de most is remekül jön!
Szinte magam előtt látom Gesztit, hogy mint annak idején Jacko, meghatódva önnön nagylelkűségétől, elrebegi: nyúltam egy dalt, legyen ez a közös dalunk! A Szeletelem Magyarországot Mozgalom énekli! Sokan énekeljük, együtt, mi!  Annak idején botrányok lengték körül, de most a nagy egyetértés köntösében, az értelmezés új dimenziójában mégiscsak szeretni fogjátok! És küldjetek képeslapot, hogy legyen egy adatbázisunk, hogy kik is a békés többség, a többieket meg majd jól megvetjük!

Ravaszul vágott klipet gyártottak hozzá, meg kell hagyni. Az elején, az intro alatt ugyan van egy összeállítás a rendőri brutalitásról, de a legtöbb csatornán ezt egyszerűen kihagyták, csak az éneklés által békességre törekvő eddigi ellenlábasok szép-komoly arcát mutatják.

Nagyon fontos, hogy legyen egy ilyen felülről szervezett értelmiségi celebritás-brancsunk, akik majd helyettünk lesznek civilek. Sajnos, legutolsó tervezett akciójukat elmosta a történelem. Ugye, a Szeretem Magyarországot Mozgalom szeptember 18-ára, hétfő reggelre egy magaslest akart felállítani a Kossuth téren. Az üzenete ez volt: mi, civilek figyelünk titeket, képviselők! 17-én délután kezdték volna ácsolni, de sajnos az Őszödi beszéd előbb kiszivárgott, s az emberek is kiszivárogtak a térre, s a vadászlesből nem lett semmi. Pedig lett volna mit figyelni, hogyan reagál kormányunk a valódi civilek kritikájára. A Kossuth térről csupán a Hírtévé adott hírt 17-én és 18-án, pedig tízezer ember fejezte ki nemtetszését. Képzelem, ha megépítik műciviljeink a magaslesüket, és mind a százan kivonulnak, ott taposta volna egymás lábát a sok csatorna.

Magyarországon minden párt kifordult egykori önmagából: a szocalista MSZP most épp nagytőkés, az egykori fiatal liberális Fidesz most konzervatív, az egykori népi-nemzeti MDF most lekes neokon. A főliberális SZDSZ, az emberi szabadság és jog egykori hős védelmezője most élteti a Budapesti Vérfürdők új igazgatóját. Demszky Gábor, kit lelki szemeink előtt még mindig szamizdattal a hóna alatt látunk, amint foszabályozást végeznek rajta a kádár-pribékek, most hálásan osztogat Pro Urbe-díjat Gergényi Péternek. 

Nem csak nem élünk jogállamban, de még deklaráltan szándékunkban sincs. S a manipulált közvélekedés simán megy bele a fejekbe, megint tudjuk, mit szabad hinni, tudni, és mit nem. De még mindig nem tudjuk, mihez van jogunk, nem vagyunk tájékozottak közügyekben, bolyongunk a szabályok útvesztőiben. Tévelygünk, s az értelmiség nem segít. Ahogy a fuldokló levegőre szomjazik, úgy áhítozunk a tiszta, józan hangok után.
Az ötvenedik évfordulón tapasztalt brutalitás végül kikényszerítette a nemzeti oldal artikulációját, és egész értelmes arcok bukkantak fel. Ékes Ildikó, fideszes honanya már a szeptemberi eseményekkor sorra látogatta a börtönöket, de nem sok médiafelületet kapott. Vértesaljai László, jezsuita lelkész bátor kiállásának, Balogh Zoltán képviselő állhatatos munkájának is sokat köszönhetünk.

A legígéretesebb talán Morvay Krisztina, aki eddig főleg a családon belüli erőszak Magyarországon elhallgatott problémájával foglalkozott. 23-án a rendőrattak elől egy belvárosi lépcsőházban húzódott meg gyermekével, ott rettegték végig a fél napot. Sajnos ilyen szörnyűségeknek kell történnie, hogy végre a némák megértsék: most már szólni kell. A jogásznő az ő vehemens módján, de világos, tiszta szavakkal kérte ki magának a történteket.
Ha 23-án nem lövik szét a rendőrök a fideszeseket, ma kevés hírportál kivételével ki beszélne a szeptember 18–20-ig történt vérlázító jogsértésekről? Még Morvay Krisztina is azt mesélte, hogy csak a Civil Jogász Bizottság működésének első napjaiban döbbent rá, hogy az október 23-ai események vizsgálatához vissza kell menni a szeptemberi eseményekig.

Sajnos ez még csak DEMOkrácia, azaz valami szebbnek-jobbnak a demo-verziója. A nép 80%-ának valójában nincsen képviselete a Parlamentben, nincsen valódi népképviselet, pláne népuralom, az operett-ellenzék meg tehetetlen.
Igaza lehet egy jóbarátomnak, ki szerint nagyon veszélyes emberek vannak a parlamentben mert világ csúfjára rácsok mögött tartják őket. Vitázunk még, hogy bűnözők vagy elmebetegek, de hogy vigyázni kell rájuk, az nem kérdés. De miért pont a Parlament meg a Kossuth tér kell nekik? Ha nem adnák el a Lipótot, bizonyára akadna számukra szoba, még gyűlhetnének is vitatkozni.

És a sok veszélyes ember az Országgyűlésben minden tiltakozás ellenére elérkezettnek látta az időt, hogy megindítsa valódi hadjárat a lakosság ellen. A megszorítások lassan érezhetővé váltak, az egésszégügy rafinált szétverése megkezdődött, az árak megindultak az ég felé, a létbizonytalanság és kilátástalanság tapinthatóvá vált.
Ekkor már kezdett ébredni az ország egy része, és tényleg kiment volna a nép az utcára, de a szeptember-októberi zavargások után mindenki a kis kuckójába vonult. Senki sem akarta korrumpálni magát, azzal, hogy tüntet a megszorítások ellen, ezáltal csőcseléknek, zavargónak, randalírozónak mondják.
A magyar nép választott képviselői pedig, hogy mégse érezzék magukat egyedül, feldíszítették a Parlament déli parkolójánál a világ legmagányosabb, de legjobban őrzött karácsonyfáját. Őt csak a Liberálisok Terén kivilágított fák értették meg, kiket szintén elzártak a lakosság elől.

Szólj hozzá!

Címkék: média politika civil 2006 október 23 értelmiség saját(os) történelem

2006:: az október 23-ról 24-ére véradó éjszaka avagy nekünk most attak

2007.10.10. 07:01 preeda

A rendőrség megígérte, hogy az állami ünnepségek után a tüntetők visszatérhetnek a Kossuth térre, így a Corvin köznél gyülekezők délután kettő körül visszaindultak. Ugye, a Kossuth térre bejelentett tüntetés október 25-ig szólt, a reggeli kiürítés csupán átmeneti lezárásnak indult. Hát nem.
Azt nem tudni a rendőrattak tényleges oka mi volt. Annyit láttam mindössze az egyik csatornán, hogy az Alkotmány utcánál páran, némi szóbeli huzavona után feldöntöttek egy macskajancsi drótakadályt. Lehet, hogy ezen pöccentek be a rendőrök, de akkor miért aprították a nagykörút járókelőit már délelőtt oly serényen? Utána kéne nézni, van-e ilyen rendelet, vagy előírás, miszerint nemzeti ünnepen nemzeti zászlóval ünnepelni tilos, mindenestere most szemmel láthatóan nem szabadott.

A "műveleti területté" nyilvánításból az avatottabbja (én például nem tartozom ide) már ekkor tudhatta, hogy a helyzet radikálisan megváltozott: a kormány háborút visel saját népe ellen. Ugyebár a "műveleti terület" egy katonai szakkifejezés, tehát egészen más logika következik innentől, hisz háborúban mindent lehet.
Például zsoldoshadsereget bevetni. Az egyik urban legend szerint azért nem volt sok egyenruháson szám, mert egyszerűen nem állt ilyen a rendelkezésükre: nem voltak állományban. Azt suttogják, biztonsági őröket, szekuritiseket toboroztak 23-ára. Voltak magyarul nem beszélő csuklyások is. Külföldi rendőrök nálunk hadgyakorlaton? Kérem, nyugtasson meg valaki, hogy ezekből egy szó sem igaz, hogy ilyenek csak az egyszeri kisember fantáziájában léteznek. Bár lenne egy igazmondó jelentés, amiből az információéhes állampolgár tájékozódhat.
Egy biztos, pár hét alatt a rendőrök felszerelkeztek mindeféle kiegszítő kütyüvel. Íme, a korrupció bosszúja: vesztegettél már meg zsarut? A te pénzedből vett köszönetképp viperát és egyéb népnyúzó eszközöket.
A Birodalmi rohamosztagot megszégyenítő védőfelszerelésben indult embervadászatra a sok robocop, míg jogi értelmiségünk elvitatta  a tüntetők jogát a sálhoz a könnygáz ellen, pláne bármi komolyabbat.

A rendőrsorfal tolta a népet a kiskörúton, s csak aki még sosem látott Budapest térképet, nem tudta, hogy idő kérdése, és az Astoriánál randit adnak egymásnak a Fidesz-tábor és a mozgalmárok. Már az Alkotmány utca elején, az Andrássy útnál, de legkésőbb a Deák térnél el lehetett volna állni a tüntetők útját, ha lett volna ilyen szándék.
A zavargók – a rendőrség tolmácsolása szerint – előre megfontolt szándékkal rendőröket mentek gyilkolni. Elég bénán csinálták, mert semmit nem vittek magukkal. Szerencsére pár ismerős segített, például egy építési alvállalkozó előzőleg sunyi módon a Deák térre csempészett több raklap utcakövet, útfelújítást mímelve.
A ribillió okainak artikulálásához épp jól jött Geszti Péter installációja, az embernagyságú BUDAPEST A SZABADSÁG FŐVÁROSA kiírás. A kedves figyelmességet a felvonulók kérték, s kiemelték belőle a lényeget, megfogalmazva a legégetőbb problémáját korunknak: SZABADSÁG. Ez hiányzik, ezt akarjuk, ilyen nagyon egyszerű.
S jött a válasz, mi jár annak, aki a szabadságot hiányolja. Könnygázgránát célzottan a gyomorába. Szinezett vízsugár a nyakába. Másfél centis gumilövedékek a pofájába.

Megtörtént hát a 2006-os sortűz, kedvesen megidézve a – két nap híján – ötven évvel ezelőttit. A forradalom élőképei az Andrássy úton – a program szerint. Csak korunkban nem kalasnyikovot használnak, hanem európaibb módra gumilövedéket (amiről utólag persze kiderült, hogy nem csak halált okozhat, de még ki sem volt próbálva, hány méterről szabad tüzelni vele). De mégsem éleslőszerrel lőttek, no, ennyit ment előre a világ 50 év alatt. De azért most is vérben ázott a pesti utca, s rendőrbakancsok taposták bele a magyar trikolórt.
A tank elindulása már csak a hab volt a tortán, olyan szürreálissá tette a történéseket, hogy az emberek tényleg nem tudták már, milyen évet is írunk.

A Fidesz-gyűlés az Astoriánál eközben a szokott békességben zajlott, nyomták az ájtatos, semmitmondó dumákat.
Viktor Viktor, ki a kampány elején már érezte a puskapor szagát, a könnygázfelhőtől száz méterre elvesztette éles szaglását. A széljárással lehetett a baj, vagy csak nem látta, hogy már a Magyarok Házából is integetnek, mindenesetre arról szónokolt, hogy a posztkommunisták már a spájzban vannak (nahát! mintha az elmúlt tizenhat évet nem ott töltötték volna, igen tevékenyen), miközben a Kiskörúton lőtték a magyart. Mondta csak a magáét, hogy népszavazást kell tartani, akkor majd minden rendben lesz. Majd, valamikor. Ha.
Az emebrek ünnepélyesen elénekelték az összes rendelkezésre álló himnuszt, ezzel végeztek is a maguk részéről. A nagylelkű rendőrség viszontgesztusként adott a tömegnek 1 perc 47 másodpercet, hogy legalább a nagykörúton túl legyen. Aki nem volt képes ilyen komoly sportteljesítményre, az pórul járt. A tömeges futóversenyt leginkább az akadályozta, hogy az emberek egyszerűen nem lettek tájékoztatva a rendőrség szándékairól, nem tudták, mit is kéne tenniük.
Ezt az 1 perc 47 másodpercet később tolmácsolták fél órának, tíz percnek, mindegy is, mert egyik sem lett volna elegendő a többszázezer embernek a távozásra.

A fideszes hazaigyekvők között volt, aki a lovasrohamot a show részének tekintette és bámészkodott. Volt, aki csak azért ment a balhé felé, mert egyszerűen nem hitte el, hogy ez most tényleg megtörténik. De a legbékésebb járókelő is, akiknek semmi köze nincs a tüntetőkhöz, megbántva kér magyarázatot, ha fejen kúrja egy könnygázgránát vagy egy gumitöltény.
A rendőrnek öltözöttek mai jelmondata tán az lehetett: nem magyarázok, agyrázok! Vagy talán a lovasroham okozta a szereptévesztést, s a rohamosztagosok többsége fogathajtónak képzelte magát, azért igyekezett minél több fogat kihajtani az emberek szájából? Az utólagos indoklás szerint az Astoria felé azért engedték a tüntetőket, mert csak a jogszabályban foglaltakat teheti a rendőrség. Ugyanez a gumilövedékekre, viperahasználatra és az emberek jogaira már nem vonatkozik.
Vajon mivel érdemeltük ki, hogy egy nemzeti ünnepen járókelőkre, egyszerű közemberekre lőttek? Nem viselkedtünk jól? Kádárék  legalább azokon a napokon nem verték az embereket, amire ők hívták őket (ahogy erre a DemokráciaZrt-ben oly találóan rámutattak). Oké volt ütlegelés március 15-én, június 16-án, október 23-án, de május elsején senkit nem vertek meg azért, mert felvonult.
És ha még csak azokat bántották volna. Rögtönítélő és büntetésvégrehajtó funkciókkal felszerelkezve tartottak razziát kávéházakban, kocsmákban. Mit sem értő vendégeket, időseket, sőt még pincéreket is elagyabugyáltak. Leginkább: akit értek.
Az oszlatás bitzosan nem volt cél, mert menekülési útvonalat nem nagyon hagytak a rendőrök.

A tüntetőket centiről centire, öt órán keresztül tolták az Astoriától az Erzsébet híd pesti hídfőjéig a rendőrök. A helyzet eszkalálódott, a barikád eszkábálódott, és előkerültek a molotov-koktélok is. Fel is gyulladt a deszkahalom, amit gyorsan el is oltottak.
Hajnali fél kettő körül megjelent a rendőrség titkos csodafegyvere, az adu ász, ami mindent visz: a hóeke. Vészesen közeledett az adásidő vége a kitartóbb csatornákon is, valamire jutni kéne.
A barikádozóknak elment a kedvük, ők meg utána mentek, egyetlen zászló lebegett már csak a farakás tetején. A hóeke pedig egyenesen a kitűzött zászló felé vette útját, s eltiporta. A rendőrök magyar zászló-taposása után ezen már nem is csodálkozunk, ez így volt logikus. A háború logikája.
A terrorkommandók még órákig hajkurászták a tüntetőket, városszerte igazoltatták a járókelőket, s akinek piszkos volt a keze, jól elpáholták, mert bizonyára barikádot épített.

Szép kis ötvenedik évforduló volt, izgalmas, látványos, mediatív, és megintcsak gyártottunk egy csomó problémát magunknak a következő ötven évre. Egy biztos: Magyarország már megint történelmet csinált, a világnak megint csukva volt a szeme. Ötven év múlva majd megértjük, mit tettünk ma.

3 komment

Címkék: 2006 rendőrség október 23 kossuth tér saját(os) történelem

2006:: október 23., a nép tüntet, a kormány kitüntet és eltüntet

2007.10.02. 10:09 preeda


Több nap feszültsége után
a Kossuth tériek kiegyeztek a rendőrséggel, miszerint október 25-ig maradhatnak a téren. A tüntetők megbarátkoztak azzal a megalázó helyzettel, hogy berlini és izraeli mintára falat húztak fel közéjük és az állami ünnepségek közé, és azzal is, hogy a tűzszerészek átvizsgálják a sátrakat.
23-án hajnalban a rendőrség mégis mondvacsinált indokokkal, bizarr körülmények közt kicsalta, kiverte a legkitartóbbakat. Itt történt az, hogy egy vak házaspárt kituszkoltak a villamosmegálló melletti bokrokon keresztül a füves területről, ők meg estek fél métert, erre kaptak is a gumibottal. A pasit megbilincselték, elszakították a feleségétől, akinél a cekker volt, úgyhogy se fehér bot, se lakáskulcs. Bezsuppolták egy furgonba, majd mikor rájöttek, mekkora marhaságot csináltak, kidobták a fickót a rakparton, hogy majd idehozzák a feleségét, csak várjon. Hát várhatott. Órákig álldogált, s jó fülének köszönhetően hallotta, amint ott dekkoló rendőrök beszélgetnek: a Dunába kéne lőni az összeset. Szép kis 50. évfordulót sejtet ez a mondat.

Csak napokkal később, őrzési díj ellenében
vehették át saját holmijaikat a Kossuth tériek, melytől épp a rendőrség zárta el őket. Nem is tudtam, hogy a rendőrségnek ilyen kiterjedt szolgáltatási köre van. Mekkora biznisz, erre nyitok egy vállalkozást! Bemegyek a lakásodba, kiebrudallak, és csak komoly összeg fejében engedlek vissza, hiszen vigyáztam a lakásodra.
A tűzszerészek alaposan átkutatták a sátrakat, benéztek a bográcsok alá, s egy kempingasztalnyi bizonyítékkal rukkoltak elő. A fegyverarzenál, amit mutogattak a tévében különösen veszélyes társaságot sejtet. Komoly zászlórudak, bicskák, konyhakések, zoknik és egy fejsze voltak a fő fegyverei az új felkelésnek. Ezen logikai vonalat követve aggódva tekintettem át konyhám, fehérneműs fiókom és fészerem tartalmát, nehogy nemzetközi terroristának nézzenek. Kedves honfitársaink bevették a porhintést, már másnap az volt a közbeszél, hogy azok ott fel akarták robbantani az államfőket meg a Parlamentet. 
Ezen mondvacsinált okokra hivatkozva műveleti területté nyilvánították az erőszakkal kiürített Kossuth teret, de még a környező utcákat is.

A látszatra persze adni kellett, a protokoll a legnagyobb rendben folyt. Majdnem. Ugye, egy ünneplés úgy történik, hogy a nép ünnepli az ünnepét, s választott képviselői celebrálják a megemlékezést.
Az 1956-os Forradalom és Szabadságharc ötvenedik évfordulóján a hermetikusan lezárt belvárosba az ottlakók is csak bajosan jutottak be. Így ünnepel az MSzMP utódpártja 2006-ban: szűk körben, az ünneplő nép kizárásával. Hogy legyenek mégis emberek Lári Feri mellett, meghívtak pár külföldi politikust. Ha a családom nem ünnepli velem a szülinapomat, áthívom a szomszédokat. Milyen szánalmas!
A sok külföldi államfő meg kínosan feszengett, csodálkozva sandítottak a szögesdróttal és rendőrökkel védett néptelen Patyomkin-térre. S a kiürített Kossuth téren a tüntetők sátrait eltakarandó cinikus plakátfalról archiv, de boldog ötvenhatos arcok mosolyogtak vissza rájuk ötven év távolából.

Aki igazi emberekkel akart ünnepelni, az kódoroghatott Budapesten. A tüntetők a Bazilikánál, a Szabadság téren, szerte a városban tömörültek, váltak szét, illetve vonultak újabb és újabb helyekre. A legtöbben a Corvin-köznél kötöttek ki.
E napon eredeti helyszíneken, eredeti környezetben ünnepelhetett az utca népe. Budapest a velünk élő történelem magasztos vizuális koncepcióját szem előtt tartva már hosszú évek óta úgy készült az ötvenedik évfordulóra, hogy meghagyta az összes eredeti repesz- és golyónyomot a falakon városszerte. Gondosan nincsen renoválva a Belváros, bizonyára az is Világörökség státuszra tart számot.

Nálunk arra jó egy ünnep, hogy legyen aktuálisan min vitatkozni. Augusztus huszadikán ahelyett, hogy ünnepelnénk, hogy még a történészeink szerint is legalább ezer éve állam vagyunk, inkább arról vitatkozunk, hogy István vagy Koppány. Október 23-án azon fanyalgunk, minek kellett az a ribillió, s lassan a hős forradalmárokból csőcselék lesz ismét, mint a Kádár-rendszerben. Miért zavarják össze szegény ellenforradalom hazugságán szocializálódott kádárnemzedéket, kiknek amúgy is nagy falat volt a műsorváltáskor 56 új értelmezése? Tizenhat év alatt annyit értünk el, hogy végre ők védik tőlünk 56-ot.

Minden tiltakozás ellenére
a szocik átvitték a Vaskefe tervét. Ez egy gigantomán, rosszul pozicionált emlékmű, és hogy minek állít emléket, az vagy kérdéses, vagy arcpirítóan egyértelmű. Vasbitók forrnak eggyé hatalmas fémékké, ami tankként hasítja a pesti kockakövet.
Mégis, fontos ez az emlékmű, hát kell valahol az MSzP-nek is egy hely, ahol köszönetet nyilváníthat az oroszoknak 56-ért. Túlzás? Sci-fi? Na, majd meglátjuk. A párhuzamos történelem világában déja vue-ként rímel rá az ötvenhatos minta a kétezerhatosra. 
Szegény Kosáry Domonkos hiába próbálta a Bitó tér bizonyítványát magyarázni, kifütyülték. Bizonyára nem esett neki jól, legközelebb tán körbetekint, mihez adja nevét és arcát. Elnézést kérünk, a legutóbbi forradalom megünneplése a jelenlegi forradalom miatt elmarad.
Sokan nem veszik észre a megemlékezések emelkedett pillanataiban, hogy a történelem itt sétál a nagykörúton.

Szólj hozzá!

Címkék: politika 2006 rendőrség október 23 kossuth tér saját(os) történelem közbeszél

2006:: A Kossuth téri Magyar Színház és kellékei

2007.09.17. 01:48 preeda


A Kossuth tér egy hosszú politikai piknikké alakult.
Hogy a rendőrség suttyomban le ne zárja a területet, sokan az ottalvást is vállalták. Sátortábor bontakozott Rákóczi szobránál. Emberek jöttek-mentek, politizálgattak, Nőtt a fizetőképes vásárlók száma, nyíltak a kütyüárusok, lacikonyhák. A vékonypénzűeknek ingyenkonyhát állítottak fel, mire megjelentek a hontalanok. Az önkormányzat nem helyezett ki toitoiokat, jókora késéssel is csak keveset.
A Kossuth tér ugyan nem volt jobban összehugyozva, mint a Városliget egy átlagos május elsején, de végre volt mit mutogatni a MagyarATVerőn.

A téren a közvélekedés ugyan az volt, hogy az egész "politikai elitet" ki kéne ebrudalni, de azért volt egy érezhető várakozás a levegőben. Arra az emebrre vártak, aki vezérként stratégiát, megoldásokat javasolhatott volna. Aki keresztül tudta volna vinni, artikulálni tudta volna a nép akaratát. Akiben sokan megbíztak. Ez volt Orbán Viktor nagy próbája. Gondolom, sok jólnevelt fideszes a tv előtt várta a hívó szót, mert anélkül nem mozdulnak.
 17-e délutántól 18-a este 9-ig megmozdulhatott volna a föld is, utána már ez a vonat elment a Szabadság tér felé.

A Magyar Narancsos Forradalom elmaradt,
Orbán megint nem volt a pillanat embere. Leesik ugye a karikagyűrű az ujjáról, ha olyanok előtt kell beszélnie, akiket nem ő hívott oda. Csak a tüntetések hetedik napján, 23-án, szombaton jelent meg mutatóba Schmitt Pál, mondott pár szép gondolatot a fehér szalagról, és ennyi.
Viszont szépen beleverték az emberek agyába, hogy ha rájuk szavazunk, azzal kirugjuk Gyurcsányt. Ahhoz képest, hogy a Kossuth téren a és országszerte a tüntetők az egész politikai elitet
le akarták váltani, az összes parlamenti pártot és képviselőiket kiebrudalták volna, továbbá mindenki a kis pártokat és a sokszínűséget hiányolta, az önkormányzati választásokon jólnevelten elmentünk szavazni a két nagy pártra.

Narancsba borult az ország, három napig ünneplés és örömmámor, pezsgők durranása. Oké, bejött a stratégia, megnyerték az önkormányzati választásokat, node hol marad az ígéret? Az addig szuper, hogy fel lehet tölteni végre az apparátust Fideszesekkel, de Gyurcsány továbbra sem távozik.
Orbán vészjósló arccal bejelentette a nevetséges 72 órás ultimátumot, aminek hatására a szocik légmentesen összezártak. Orbán ügyesen belekergette az MSzP frakciót, hogy Őszöd után ismét igent mondjanak Ferire. Színt vallottak ország-világ előtt, a Magyar Parlamentben ismét egyhangúan cinkossá lettek. Miért is tettek volna mást? Május 26-a óta falaztak Ferinek, csak nem hagyják most cserben? Mit várunk, mikor a cinkosok döntenek a bizalomról?
Még az a Szili Katalin sem protestált, aki fél éve még a Köztársasági Elnöki székre ambicionálta magát. Október 6-án, nemzeti gyásznapunkon a koalíció minden kedves képviselője feláldozta személyes tisztességét a pártérdekekért. Na és? – kérdezhetné Gyula.

Na jó, de akkor mi olyat teszünk
, de olyat...! Milyet is? Jobb ötlete nem lévén, a Fidesz nagy dérrel-durral elfoglalta a már amúgy is elfoglalt Kossuth teret.
Ez annyit jelentett, hogy a non-stop, állhatatosan kint lévő tüntetőket kiszorították kordonokkal a tér déli részére a Rákóczi-szoborhoz, s úgy tettek, mintha ők lennének itt a janik. Szó se róla, olyan színpaddal, technikával, hangosítással és médiatámogatással tényleg ők voltak a janik. Ejtettem korábban már szót az emelvények rafinált elhelyezéséről tömegrendezvényeken. No a Fideszé profi volt. Ha százan mentek volna oda, a HírTV-ben akkor is tömegeket láttunk volna, olyan jól helyezték el a színpadot és a kamerákat.
A fideszesek szépen, illedelmes, kulturált forradalmárhoz méltó módon négy és hat között voltak mérgesek és dühösek. Mindennap más-más vezérszónok állt ki állhatatosan az emberek szólásszabadságáért, elnémítva a Kossuth térieket. Népszerűnek gondolt előadóművészek esztrádműsorain is szórakozhatott a tisztelt nagyérdemű. Az vicces volt, amikor Sasvári Sándor a szinpadon ihletetten énekelte Koppány dalát, valahogy kifelejtődött a szövegből a "szemforgató, hamis papok". Tán mert a kereszténydemokrata Semlyén Zsolt épp mellette állt? Tán a hangosítással lehetett a probléma. Vagy tán elfelejtette a kényelmetlen szöveget? Bródy profi, tudta, mit ír.
Annyit ért el a Fidesz, hogy a jó MSZP, SZDSZ és médiahaverjaik az mindent a nyakukba varrtak a tévéostromtól az összehugyozott Kossuth térig. Bravó. Mindegy, ez is csak a
tizenkét napig tartó színház része volt.
A frissen megválasztott Belvárosi polgármester, Rogán Tóni aszondta, nem lehet, hát nem lehet, jönnek a borrzasztófontos külföldivendégurak. Az október 17-i szeánsz után angolosan elpucoltak. Felmondták a "társbérletet", magukra hagyták a Kossuth térieket, hogy szabad prédaként kiseperhessék őket.

Nem hiszem, hogy megírt forgatókönyv
lenne bármelyik oldalról, vagy hogy színház lenne ez a klasszikus, összebeszélős módon, inkább egy performansz.
Idióták vezetnek minket, egypatronos pojácák, akik miután elfogyott szűkös nagyszerű gondolatuk, elkezdtek hinni a maguk által kreált valóságban. Tán már őszintén hisznek a saját világukban, ezért tűnik úgy néha, hogy igazat mondanak.
Tessenek már mutatni egy politikust, aki a valóságtól inspirálódik, a megoldandó problémáktól, aki valódi kihívást és lehetőséget lát a szolgálatban: az ország és nemzetünk szolgálatában? Vagy bárki, aki utat mutatna?
A szemünk előtt, soronként vált történelemmé az 1947-es Nyirkai Jóslat vonatkozó passzusa. Tehetetlenül sodródunk a világpolitikában, és sehol a kiút. Egy nemzet agóniáját láttam a Kossuth téren. Cselekedni, tenni vágyó lelkes magyarokat, akik mennének bármilyen irányba, ám csak tipródnak, mert nem vezeti őket senki sehová.

Ma 2007 szeptember 17-e van. Egy éve szivárgott ki az őszödi beszéd, egy éve nem untuk meg a tüntetéseket és mégis, pont ott tartunk, mint tavaly ilyenkor. Nem csináltunk semmit egy évig! – hogy stílszerűen idézzek. Semmi lényeges nem történt, továbbra sem megyünk semerre. Döbbenet. Ahelyett, hogy helyretettünk volna végre valamit, gyártottunk magunknak egy újabb, előreláthatóan hosszú évekig nyúló megosztó problémát.

Szólj hozzá!

Címkék: média politika 2006 kossuth tér őszödi beszéd saját(os) történelem

2006:: Vélelmezett közérdekre hivatkozva komoly korlátozások a Szabadság terén

2007.09.05. 08:00 preeda

Sokmindent vesztettünk, és egész kevés dolgot nyertünk a Tévéostrommal és az azt követő zavargásokkal. Elillant  az a lehetőség, hogy tisztán, kulturált európai eszközökkel mossuk le ezt a gyalázatot.
A beígért tüntetések befagytak, leállt a szervezkedés a szakszervezeteknél, senki sem akart média által démonizált tüntető lenni.
A rettegésfüggők rendesen megkapták adagjukat.
Ismét lehetett náci bandákkal riogatni. Mindenféle zavaros, félszabályos rendelkezést lehetett hozni a rendőrségnél. Bírók öt perc alatt hoztak 3 év letöltendő ítéleteket a vélelmezett közérdekre hivatkozva.
Komolyan korlátozhatóvá, korlátozandóvá lettek jogaink, a manipulált, ferdített közvélekedés "nyomására".

Zokogni/röhögni való, ahogy az érveket varázslatosan, aktuálisan használjuk. A mi Fridink hüledezve háborgott, mi az, hogy  Gyurcsány illegitim, megnyerte a választásokat, jogszabályok alpján a parlament megszavazta neki a bizalmat, hiszen jogállamban élünk. A Kossuth tériekkel szemben minden eszközt hajlandó lenne bevetni, a józan ész alapján, mert láthatólag  a jogszabályok nem jók.
És honfitársaink egyetértően bólogattak a rendőrterror láttán, mert rendnek, nyugalomnak kell lenni. Ez volt a mi 911-ünk, aminek kapcsán átsiklunk lassan valami fasisztoid diktatúrába. Mi magunk akarjuk a totális ellenőrzést, mi kívánjuk a példás megtorlást.

Amolyan átjáró tipus vagyok, így alkalmam nyílik néha durván ugratni mindkét oldali ismerőseimet, kollégáimat, ez az én közhangulat-barométerem.
Morog jobbos ismerősöm Gyurcsányra. Mondom neki: kötelet a nyakába, mi? Mire a válasz majd minden esetben az volt, hogy á, ugyan! Álljon bíróság elé, kobozzák el a vagyonát, ilyeneket javasoltak. Volt, aki szívesen beszállt volna a repülőjegyébe, valahová messze idegenbe, és csak oda.
Morog ballib ismerősöm a csőcselékre. Mondom neki: a Dunába kéne lőni mindet, mi? Mire a válasz legtöbbször helyeslés, bólogatás, esetleg túllicitálás. Megmondjam én, mit tennék az ilyenekkel, meg a családjukkal?...
Tisztelet a kivételnek, továbbá a mintavétel nem reprezentatív, de azért ideje lenne mélyen magunkba néznünk, önvizsgálatot tartanunk és újrafogalmaznunk a bennünk lévő baloldalit és liberálist. És embert.

Sokkal jobb lett volna a Gandhi-féle passzív rezisztenciát gyakorolni, de ahhoz mi most még lelki óvodások vagyunk. Hol volt itt valaha egy komolyabb sztrájk vagy bojkott? Ha kirugnak egy embert a gyárból, ezerknek kéne az utcára vonulni. Hová tűnt ebből az országból a szolidaritás? Amíg mindenki csak a maga javát nézi, max. bosszankodik, ha a reptéren figyelmeztető sztrájk miatt késve jut el Mallorcára, de magasról szarik a kizsigerelt melósokra. Hol van itt gyakorlat az önszerveződésre? Franciaországban ha a kábelszolgáltató szarakodik, nem külön-külön szaladgál mindenki a maga igazáért, hanem közösen, egyesült erővel lépnek fel.
Mi lett a civil kurázsival? Hová tűnt a vér a pucánkból? Hová tűnt a "majd én megmutatom" attitűd, és mit mutatunk meg egyáltalán?

Azt mondják, egy generációra egy forradalom jut, bár ki tudja, gyorsuló ciklusú világunkban ez is lehet, hogy sűrüsödik. Nekünk ez jutott, pár reményteljes nap, egy Tévéostrom, s a Kossuth tér. Ezek elmúltak, dugába dőltek, az utóbbit elvették, elzárták.
De immár nekünk is van mire emlékezni, lesz mit mesélni majd az unokáknak. Harminc év múlva úgyis kb. másfélmillió ember fogja mesélni súgva és fennhangon, hogy bizony ő is ott volt a második vonalban a Tévészékház dicső ostrománál. És majd heroikus filmeket csinálnak a témában.
A 2006-os ugyan nem volt egy Forradalom és Szabadságharc Classic, de, kellett már a nemzet görbült gerincéhez egy kis kalcium, egy kis csonterősítő. Gyurcsány meg így se-úgy se mondott volna le, atomot is robbanthattak volna, akkor sem. És nem is fog, amíg valami újabb bábot nem találnak helyette.

Azért én mégis azt gondolom, bár ne kellene pofoznunk egymást, csak azért, hogy végre békében élhessünk. És ebben az a bosszantó, hogy bármikor válthatnánk stratégiát, de nem tesszük.

6 komment

Címkék: média politika civil 2006 kossuth tér saját(os) történelem közbeszél

2006:: A közvélemény kutat ás és maga esik bele

2007.09.03. 08:41 preeda

A közvélemény jókat rötyögött a Kossuth tériek kézzel írt petícióján anélkül, hogy tudná, mi állt benne. Hetekig polemizált azon, hogy a Fradi kerüljön vissza az NB1-be nyilván ilyen nem is volt a petícióban. Persze, tessék csak kajánkodni, legközelebb majd a yuppik csinálnak forradalmat, akkor majd e-mailben küldik a szöveget CCzve a Köztársasági elnöknek és Magyarországnak.
A formában van valami vadromantikus, de a tartalom mindenképpen korrekt. Remek vitaanyag, ami mentén elindulhatott volna a közbeszéd.

A cinikus média hatására
egyre cikibb lett Kossuth térinek lenni, foglalkozni velük, pláne egyetérteni bármiben. Kár. Pedig az eddig hiányolt új gondolatok tárhelyével találkozhatott volna itt a kedves érdeklődő. Volt köztük pár megmosolyognivaló törekvés, volt pár kezdeményezés, ami köszönőviszonyban sem volt a reálpolitikával, de volt jópár, amiről igenis vitázni kellene, akadt megfontolandó, s amit el lehetne fogadni. És mindegyiket áthatotta a hazáért való mély aggódás, és a remény, hogy amit elkúrtunk 89-ben, azt most hátha helyrehozhatjuk.
A csőcselékezés és csürhézés viszont elnyomta bármifajta értelmes párbeszédnek a lehetőségét. Nyilván ez is volt a funkciója a csőcselékezésnek.
Ugye, ez úgy működik, hogy ha valami nem a kellő időben hangzik el, másnapra teljesen új értelmezést lehet neki adni. Szent-Korona tanról mesélni a már kitaposott, lehugyozott Kossuth téren persze röhejes, de előbb nem ment ki a média. Így marad el rendre az a bizonyos társadalmi vita. Mire ismét lehetne nyugodtan vitatkozni, addigra véleménydiktátoraink már megformálták a tömegek gondolatait. Nehogymár a kedves országlakosságnak valamiről saját véleménye legyen!

A ballib média úgy volt a Kossuth tériekkel
, mint a kisgyerek, aki fülére tapasztott kézzel kiabálja: nem hallak, nem hallak! Bármit is mondtak, azt kiforgatták, átfogalmazták, újraértelmezték. Molnár Tamás csak azért kapott szót a Klubrádióban, hogy aztán legyen mit megcáfolni és megbeszélni Drágabolgárúrral.
Szigorú médiamunkásaink mindig készek, hogy az ellenzék bármelyik személyiségének mondatait szavanként kielemezzék, szétcincálják, összerakják, újraértelmezzék. Szakértők, elemzők hada sejt és sejttet szövegösszefüggéseket, és ilyenkor nem feledkeznek meg a szavak misztériumáról sem. Senki sem ússza meg, szavanként követelnek magyarázatot, még akkor is, ha nem is ők és nem is azt mondták.
Ezek a kérlelhetetlen médiamunkások Ferivel valamiért nem olyan szigorúak. Az Őszödi beszéd csupán túlzó fikció, nem alkalmas ilyen jellegű elemzésre. Véleményformálóink, sztárriportereink nem figyeltek a külföldi kollégákra a két CNN-féle GyF interjúban, pedig az egyiket még a HírTV is leadta. A BBC-normatívákról ne is beszéljünk.
Aczél szentesítette az eszközt, ők csak teszik a dolgukat.

Pedig más lenne a média dolga
, pl. a tájékoztatás. Nem is az az érdekes, átvették-e a peticiót vagy sem 19-én a székház főkapujánál, hanem hogy az MTV-nek funkciójából fakadóan és törvényben foglalt közszolgálati feladatai okán  ott kellett volna lennie a Kossuth téren már szeptember 17-én, az első perctől fogva. Az oda kb. 500 méter, gyalog fél perc. Illett volna kamerával és mikrofonnal körbejárni és kiváncsiskodni, hogy ugyan már így tízezren mi a csudát akarnak?
Az egyetlen csatornát, amely helyt állt a média oldaláról, kitüntették, gratuláltak neki? Ugyan, dehogy! A Hírtévét Kitiltották az MTV-ből, mert közvetítésük "nem volt kiegyensúlyozott". Császár Attila riportert meghurcolták a Tévéostromból származó töltényhüvely miatt. A Hírtévére ráeresztették az ORTT-t, mondvacsinált indokokkal be is tiltották volna az egész csatornát és sóval hintették volna be a helyét az éterben. A végén még nekik kellett egy milla büntetést fizetniük, amiért a dolgukat – és másokét is – végezték.
Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország!

4 komment

Címkék: 2006 őszödi beszéd saját(os) történelem tévéostrom

2006:: Pribékmédia vs. Új fiúk a blokádon

2007.08.29. 08:52 preeda

A Tévéostrom minden bizonnyal keresztülhúzta a Fidesz számításait. Bencsik András a szeptember 14-i Demokratában még arról lelkendezett, hogy bizony, először órákat csörgettünk (!), múlt héten sárga lapot mutattunk (!!), s most hétvégén jön ám a piros lap!!! És ez így megy majd tovább, egész október 23-ig! Hühhaaa!
Szerencsétlen jobboldali média baromira nem tudott mit kezdeni a Tévéostrommal. OV napokig nem szólalt meg, a Fideszesek maguktól meg úgysem mondanak semmit. Ők az önkormányzati választásokra készülnek, mit zavarják össze a jól felépített stratégiát? Minél gyorsabban bűnbakot kellett találniuk, nehogy még azt gondolja a közvélemény, hogy a Fidesz ilyet tenne.

Toroczkai László provokátor és bépített ügynök! – harsogta az EchoTV napokig, a Demokrata pedig duplaoldalon háborgott, hogy ő csalta át a tömeget az MTV-hez. Nyomták persze, azt is, hogy a Tévéostromot Gyurcsány eszelte ki. Az előző héten még sajnálkoztak, hogy kitiltották a mi Lacinkat Szlovákiából, most meg már ő GyF beépített ügynöke, "gempáért"? Már megint tanú 2006? Nade kérem...
Budaházy György úgy mutatta be magát a Kossuth téri színpadon, hogy ő az egyik, aki lefeszítette a szovjet címert az emlékműről. Ilyeneket azért meghall a média meg a rendőrség (mégis figyeltek?), ezért elfogatóparancsot adtak ki ellene. Egy nagy kártyapartira kezd ez hasonlítani: pikkelnek ránk, kárókozásért kőröznek, és nem tréffálnak. Baló úr élő adásban akarta Budaházyt elfogattatni, azaz a többezres tömegből kellett volna kiemelni, amit a rendőrök inkább nem vállaltak be.
Még a jobboldali médiában is úgy mondták Budaházyról a híreket, mintha hinnének az mti-nek. Róla egyébként is túl sokat kellett magyarázni (tudják, ő volt még 2002-ben az egyik szavazatújraszámlálásért tüntető Erzsébet hídi blokádos), hát Tomcat-et is bevarrták, na, az legalább egy ismertebb név, megnyugodhat a közvélemény, hogy a terroristafasiszták rács alatt vannak.
Mint az Összeesküvés-elméletben: minden merénylő háromnevű, az olyan hitelesen hangzik: Lee Harvey Oswald, Osama bin Laden. A magyar változat munkatársa: Polgár Tamás Tomcat. Már nem él bennünk a kádári reflex, néha elhisszük, amit a média harsog. De ez már a telemarketing területe: amit elég sokat mondanak...

Alakultak a Kossuth téren mindenféle Bizottságok és Bizottmányok, minden napra jutott egy újabb egyetlen és hiteles szerveződés. Lelkes gyűjtő vagy műliberális rettegésfüggő újságok, szórólapok, stencilek százait gyűjthette be, mindegyiken egy újabb brilliáns megoldással, vagy sokkoló leleplezéssel. Az emelvényen szónokolt a magyar underground politika és közélet teljes arcvonala, színészek, költők, a haza bölcsei, s mégsem ők lettek az ikonisztikus arcok.

Kedves fanyalgó értelmiségiek!
Tetszettek volna kijönni a Kossuth térre, tetszettek volna az emelvényre állni, tetszett volna tetszetős gondolatokat hangoztatni, és vezetni valami felé a népet. Önöknek meg lehet úszni, de a csoportdinamika törvényei makacsak: valakit, valakiket mindig kidob a gép, most épp Budaházy, Toroczkai és Tomcat lettek a szimbolikus arcok. Ezt kaptuk. Őket szülték a hegyek.
Három öntörvényű fickó. Lehet őket utálni, lehet velük egyetérteni, de annyiban mindenképp figyelemreméltóak, hogy
nem tegnap jöttek rá, hogy magyarok, kérlelhetetlenül a maguk igazságát mondják, és egyik sem tűnik korrumpálhatónak.
Ők azért problémásak, mert rajtuk megakad a fogaskerék. Hibák a mátrixban. Nem is kapnak sok médiafelületet, és ez így helyes, még a végén a fontos dolgokról esne szó.

Szólj hozzá!

Címkék: média 2006 kossuth tér saját(os) történelem

2006:: Szeptember 21., A Magyar Rádió udvarán a térdeplő összevert begyűjtöttek filctollal sorszámot kaptak homlokukra

2007.08.27. 09:53 preeda

Ugye, nem ismerős szalagcím? Ilyen nem is történt, onnan tudjuk, hogy úgy hisszük, ilyen nem történhet meg. És még mi mindenről jelenhetett volna meg címlapsztori egy nálunk kicsivel is fejlettebb demokráciában. Több van, amit nem tudunk, mint amit igen. A szeptember 17. koradélutántól 21. hajnalig tartó időszak eseményei körül rengeteg minden homályban van még, és mire napvilágra kerülnek, már senkit sem érdekelnek. Informálunk és dezinformálunk - magyarázta Bakáts immár Napkeltésként, és Gergényi hazugságai mentek, mint kés a vajban. A média dicstelen asszisztálásával sikerült elhazudni, elmismásolni a rendőri túlkapásokat is.

Leesett a jelvény, vagy elrakatták, volt-e viperahasználat, vagy sem, ki mit üzent, ki mire adott engedélyt a rendőri akciók során? Ugyan, ennek mind nem dolgunk utánajárni, s kérdezősködésünkkel nem is zavarnánk a belső titkos vizsgálóbizottság munkáját. Majd kijönnek a jelentésükkel, de addig neked, kedves állampolgár, véleményed se legyen, mi vagy te? rendőrségi szakértő? na akkor ne szólj bele, köszi!
Én  nem számítok semmilyen téren szakértőnek, általános jogérzékemre hivatkozva filózgatok csak.

A rendőrök speciális kiképzés kapnak, gondolom, önvédelem, távol-keleti küzdősportok. Nohát minden ilyen kiképzésben részt vett embernek, tudomásom szerint az első órától felhívják a figyelmét, hogy ezzel a tudással lehet élni és nem szabad vele visszaélni. A rendőrség épp arra van kiképezve, hogy forró helyzetekben, mikor az átlagembernek nyakában van a lika, ők ne szarjanak be, tudják kezelni a helyzetet. Ez az ő munkakörük.
Pont, hogy a rendőröktől várnám el, hogy extrém helyzetekben, hosszabb időn át, az esetleges agresszivitás mellett is megőrizzék hidegvérüket, józanságukat, jogismeretüket. Vagy legalább a parancsnokaik. Vagy azoké. Vagy bárkié, aki tenni tudott volna ez ellen a gyalázat ellen.
Hiszen a neve is mutatja: rend őr. Munkája eredménye a rend. De óh, én nem ilyennek képzeltem a rendet!

A tömegoszlatás lényege egyszerű: oszoljon a tömeg. Nálunk nem: az összes kis utcát elállták a rendőrök, s közben a körúton csapaterőben tolták a tömeget. Ugyan, minek? Akinek elege volt, vagy tök véletlenül keveredett oda, sem tudott volna angolosan távozni, azaz az oszlást, mint eredményt maguk a rendőrök akadályozták meg.
A rend őreiből – símaszkjuk felhúzása, azonosítójuk levétele után/hatására – a rend bontói lettek. Utasításra vagy sem, de tömegesen bűnüldözőből (de szép beszédes a magyar nyelv) rögtönitélő bírósággá avanzsáltak, majd eleve bűnösként kezelve minden honfitársukat bűntetésvégrehajtóként cselekedtek, de abból is az ÁVH féle verziót részesítették előnyben.

Könnygáz, vízágyú, vipera, tomfa, törvényes és törvénytelen eszköz, nem számít, mindent bevetettek. E napokban rendőrök verték és verették Budapest kevésbé szerencsés polgárait. Fejet, arcot is rúgtak, pedig azt nem szoktak, annak marad a leginkább látható nyoma, de ezen napokon mindent szabadott. És ismét piros a vér a pesti utcán, ez jár nekünk, ha morgunk a szent kormányra.
Nem volt már többé törvény betűje: bátor magyar rendőreink magyar zászlókat tapostak, azaz nemzeti jelképeinket gyalázták.
Elszórták az elfogottak holmijait, kabátokat dobtak-rúgtak autók alá, mobilokad dobtak be a Dunába. Az őrizetbe vett tárgyakat megdézsmálták, azaz meglopták a tehetetlen fiatalokat. Ütötték, kínozták fiatal honfitársaink százait, nőket és férfiakat. Órákig álltak fejjel a falhoz támaszkodva, széles terpeszben, miközben rúgdalták a bokájukat. Aki nem bírta, megverték. Víz, étel, mosdó nélkül hagytak embereket órákig, napokig, hadd érezzék, milyen kiszolgáltatottak és nyomorultak. Csak úgy, demonstratíve.
Egy kis oktatás ráfér az állampolgárokra, hogy véletlenül se kiváncsiskodjanak – mondta magyarázatképp Gergényi főrendúr az EchoTévén.
Nem engedték őket telefonálni, a szüleiket, esetleges ügyvédjüket sem tudták értesíteni. A rendőrség packázott az aggódó szülőkkel, órákig-napokig nem árulták el nekik gyermekük hollétét. Míg a szülő a portán érdeklődött több órán keresztül, a gyermekét átszállították gyorsan egy másik rendőrségre. Voltak fogvatartottak, akik hetekig nem tudtak beszélni családjukkal.
Több nap után, mosdatlanul, szakadt ruhában kellett pár fiatalnak a Tisztelt Független Magyar Bíróság elé állnia, majd négy és fél perc után megvolt az ítélet. 

Értsük meg: köztörvényes, szadista, gyerekgyilkos, tömeggyilkos, véreskezű terroristákkal sem lehet így bánni. Legalábbis törvény szerint. 
Angol rendőrökről láttam egy felvételt: áruházi tolvaj kiszalad, félretaszítja a biztonsági őrt (erőszakos cselekmény egyenruhással szemben!), az értesített rendőrségi kocsi fékez, a két bobby szalad a fickó után, sikerül elkapni, megbilincselik, és... ennyi! Békésen várakoznak, amíg megjön a rabszállító. Nem haragszanak a tolvajra, nincsen véleményük, személyes indulataik, pedig látták a fellökött biztonsági őrt, de ők csak teszik a dolgukat előírásszerűen. Nálunk ez miért nem így megy?

Úgy történhetett mindez, hogy a rendőrök nem voltak magukra hagyva. A kormány biztatta őket, mögöttük állt teljes mellszélességgel, a kisebbik koalíciós partner esetleg még több vért akart. A média mögöttük állt. Végső soron orvosok, közszolgák, sőt, a Magyar Rádió dolgozói is asszisztáltak ehhez a vérontáshoz.
És asszisztált a közvélemény, aki nem akart egy olyan világban ébredni, ahol ilyen megtörténhet, ezért lelkiismeretük megnyugtatására a mai napig meg vannak szentül győződve, hogy a szeptemberi letartóztatások jogosak és jogszerűek voltak.
Melyik "civil" "jogvédő" szervezet miért csukta be a szemét, ki van itt lefizetve, ki van függő viszonyban a kormánytól, engem nem érdekel, csak tegye mindegyikük a szívére a kezét, és gondoljon arra egy pillanatig, hogy vétkesek közt cinkos, aki néma.
Ez nem fasizmus, ugyanis nem hívjuk fasizmusnak – magyarázza Cartman papája a South Parkban.

Ahogy az egyik meghurcolt sommázta: 2006-ban meg lehet tenni mindent.
Például Demszky Gábor, aki 89 óta abból él, hogy kiverték a fogait a rendszer őrei, most liberálisként az erőszaktevők fejét Pro Urbe (a városért) kitüntetéssel ajándékozza meg. Összenő, ami összetartozik.
De a demokratikus köztársaság illúziója mindörökre szertefoszlott. Az emberek nem akarnak mindennap balhét, jobb szeretnek sunnyadva, de békében élni – node ilyen az élet. De attól, hogy most hallgat a nép, még tudja, mi folyik itt. Habár felül a gálya, s alul a víznek árja, ha már ennyi idézetet sikerült ebben a bejegyzésben elsütnöm.

Szólj hozzá!

Címkék: média 2006 rendőrség angolok saját(os) történelem

2006:: Szeptember 19., kedd–20., szerda, kis abszurd szabadságharc, avagy a Rendőrség visszatér és a Rebisszel visszavág

2007.08.23. 09:16 preeda

A tévéostrom másnapján az mEgy Kultúrházában egy okos író már elemzi, mennyire semmi köze sincs 56-nak ehhez a ribillióhoz, s ezt a gondolatot immár az egész ballib oldal a magáénak érzi.
A média nem tanakodik egy percet sem, íme – mutatnak a taccsra tett székházra – ez a csőcselék műve! Innentől kezdve a Kossuth tér karanténban van.
Médiamunkásaink pedig következetesen összemossák a balhésokat és a békéseket. Nagy erőkkel mocskolták, gyalázták őket a híradóktól a betelefonálós műsorokig.
Amatőr médiakutatóként csak gyönyörködtem a mesteri csúsztatásokban, félinformációk ferdítésében, hangulatkeltésben, sejttetésben. Így csinálják a nagymersterek, ez profizmus. Honfiként dermedten és felháborodottan kapkodtam levegőért.

Elismerés azoknak, akik ilyen ellenszélben mertek kijönni a demonstrációkra, mert most volt a legfontosabb. Aki nem ijedt meg a média sugallta képtől, kiment, hogy jelezze: mi akkor is itt vagyunk, nem tágítunk, leszakadhat az ég is. Országszerte és Budapesten ismét ezrek kerekedtek fel és a Kossuth tér megint tele volt.
Külföldi tévék egymás után állították fel adókocsijaikat, a Kossuth szobor melletti részen végig állt a sor.
Ezen ponton a Kossuth tériek két részre szakadtak. Az egyik szerint fontos demonstrálni, békével, nyugalommal, de állhatatosan, méltósággal. A másik vélemény szerint ha nincsen balhé, nem lesz belőle hír, agyonhallgatják. Minek jött az a sok külföldi stáb? Sokszáz kilométert utaztak idáig, legalább legyen mit felvenniük. Ez utóbbit főleg a médián felnőtt felébredt fiatalok hangoztatták, ők zsigerből tudják, hogy működik ez. No igen, korunk Pesti Srácai.

A pesti srác az utolsó idealista.
Talán ő az igazi demokrata, akit csak másodsorban érdekel a reálpolitika, a fokozódó nemzetközi helyzet meg a sok baromság, neki elvárásai vannak. És az utolsók közüli, aki még tenni mer elvárásaiért. Olyan elavult eszmékért, mint Igazság, Szabadság, Haza. Neki nem lesz jobb, ha esetleg változik valami, és ő kockáztatja a legtöbbet, iskolát, karriert. És őt felejtik el leghamarabb. Mindegy, ők azért ott voltak, Rákóczi fejedelem látta őket. A Pesti Srác örök, Cum Deo Pro Patria et Libertate.
Főként ők indultak a városba felébreszteni honfitársaikat, mondhatnám, felserkenteni az alvó kegyes népet, más szóval balhézni. Nyeretlen kétévesek, idealista fiatalok játszottak macska-egér játékot a rend őreivel két napig.

A kedd este szimbolikus célpontja a Köztársaság téri MKP/MSZMP/MSZP székház volt, de ide már nagy erőkkel vonultak ki a rendőrök. Valamit gyakorolhattak is az éjjel, összeszedettebbnek tűntek. Szeptember 19-én a rendőrség bizony főnixként újjáéledt, mint amikor Rockyt az első menetben látszólag kiütik, (hatásszünet) de ő megrázza magát, és precíz kegyetlenséggel csap le. A Klubrádiófélék szerint jogos és valós társadalmi igény generálta a határozott, bátor fellépést.
"Honnan tudjuk, hogy nincsen egy gépkocsiban kőrözött személy, lopásból származó tárgy, vagy a gépkocsi nem lopott-e, ha nem állítjuk meg, nem nézzük át?" – ismertette szemléletét Gergényi főrendúr egy korábbi alkalommal a Népkeltében.
A jelszó a régi: a dolgozó népet szekálom - rendeletlenül! Ezen kádárista hozzáállásból fakadhatott, hogy a rendőrök ezeken a napokon rendfenntartókból rendszerfenntartókká avnzsáltak.
A Rákóczi útig nyomták a népet, de a Blahán állóháború alakult ki. A Tévéostromnál megtapasztalt bámulatos leleménnyel alakult át minden fegyverré és municióvá. A bónusz egy üvegvisszaváltás-akció installációja volt, a Zöldek ajándéka a zendülőknek. A villamosmegálló nagyon hamar vizszintesre lett radírozva, s még egy rendőrautó is lángra kapott. Állt a bál hajnalig négyig.

Ha a Tévéostrom forradalom volt, ez most itt szabadságharc. Gyurcsánynak eszébe sincs takarodni, a kollaboráns országos média egységesen negligálja a Kossuth teret. Felreppennek a hírek a kijárási tilalomról, a Klubrádió meg még kelti is a hangulatot, ha rajtuk múlna, a szükségállapotot is bevezetnék.
Szabadságharc volt ez a külföldi tőke, a bankokrácia, a globalizáció levezénylői, de főleg hazai cselédségük ellen. Mindazok ellen, akik tizenhat (avagy harminc-ötven) éve változó mértékben, de szisztematikusan rabolják le az országot. Ki szerint szabad és független ma Magyarország?

Szeptember 20-án már komoly csapaterős mozgást, szemléletes rendőrbalettet láthattunk a tévében, bár sose derült ki, hogy pontosan ki ellen indult a roham, de mindig történt valami. A tévések biztos szóltak, hogy most vannak adásban, nem lehetne-e valami látványost? Ők meg rohantak fel s alá a Nyugati téren, majd, mint a nagy könyv írja, kétfelé választva a tömeget a Margithíd és az Oktogon felé. A pici problem az volt, hogy nem voltak tüntetők. Illetve, voltak, de már olyan kevesen, hogy ennyi rendőrrel lehetetlen volt megfogni őket.
Ugye, ez úgy ment, hogy a tüntetők az út közepén lengették a zászlóikat, a rendőrsorfal felállt, rendeződött, igazodott, felkészült, majd megindult, mint egy rinocérosz, aki egy idő után szintén elfelejti, miért is fut. A pár lengető már rég felszívódott, a járdán a járókelők közé vegyültek. Mindenki előkapta a mobilját, és rögtön átlényegült fotoriporterré. Rendőrsorfal elszáguld neki az üres körútnak, tüntetők vissza az utcára, s a rohamozók háta mögül tapsikolnak, fújolnak, hogy itt vagyunk! Rendőrök zavartan megállnak, visszafordulnak, rendeződnek, igazodnak stb még vagy nyolcszor.
Egyszerre volt komikus és ijesztő. Erődemonstrációra jó volt, megnyugtatóan hatott a tévében az aggódó polgártársainknak. Egy ponton a HírTv is elköszönt, pedig nem volt még vége semminek, csak a rendőrök elkezdtek dolgozni. És amit már a kamera nem mutatott, arról a kedves nyugalomszerető állampolgár nem is akar tudni.

Valójában súlyos, indokolatlan, agresszív és törvénytelen
rendőri intézkedések sora jellemezte ezt a két napot.
A kádári reflxek újraéledtek, rendőreink válogatás nélkül ütöttek-vertek mindenkit, köztük családanyákat, nyugdíjasokat, külföldieket s gyerekeket is. Kvóta alpján fogdosták az embereket, bekaszlizták, akit csak találtak.
Embertelen, az ötvenes évek kommunista blokkját, vagy az egykori Chilét idéző körülmények között tartották fogva ezekben a napokban honfitársainkat, mint kiderült, 95%-ban jogtalanul. Egrecíroztattak, megszégyenítettek, megkínoztak embereket 2006 (21. század!) szeptember 19-20-án, Budapesten.
Rendőrök, fegyőrök találomra elfogott bűnbakokat bántalmaztak, térdepeltettek, guggoltattak órákig, minden indok nélkül. Azaz elrettentésül nem hagyták aludni, nem engedték vécére őket. Hogy majd megtanulják!

Aloktmányos berendezkedésünk egyik bástyája, a más esetekben csigalassú független magyar bíróság most aztán belendült: nosza, ebben legalább rutinosak vagyunk! Koholt vádak, nem létező tanúk által igazolt fiktív cselekmények. Ez legalább egyértelmű, és azt hozok ki belőle, amit akarok.
Voltak buzgó bírók, akik önként jelentkeztek, hogy segítsenek szegény elfoglalt kollégáknak. A vélmezett közhangulatra hivatkozva gyorsított eljárásban dobálták a három év letöltendőket tiszta előéletű fiatalokra.

A szelektív látású jogvédők, polgárjogiak, civilek, meg az elmaradhatatlan amneszti ittenneessenel, kiknek szívét megindítja Guantanamo meg a kambodzsai árvák, bármikor készek sajtótájékoztatót tartani, ha Iszapszentgilisztáson egy romát nem engednek be a krimóba, most megkukultak. Máléság vagy cinkosság? Ki akar itt a médiaszereplésen és a rettegészszint tartásán túl valódi lépéseket?
Pedig még a Tilos rádióból is megcsaptak egy kölköt. Volt is adásban, mondta, hogy azért ez mégis sok, és egy demokrácia konkrétan nem így néz ki, mire a társai lehurrogták.

Mindenki megmutatta végre az igazi arcát.
A liberálisok, az emberi jogok országos védelmezői. A baloldal, akik szociálisak a kisemberekkel, nyugdíjasokkal, a leszakadókkal.  A cinkos média. A rendőrök is megmutatták igazi arcukat, ők maszkban, szám nélkül, viperával.
Országos szégyen esett ezen a két napon itt nálunk Magyarországon, ekkor zuhant le az ímmel-ámmal fenntartott látszatdemokrácia bizonyos repülőgépe (by Fábry), és az igazi szégyen, hogy ez két napig volt csupán hír, aztán bekussolt mindenki.
A média visszatért a begyakorlott pályára, a cirkusz és színház mezejére, az önkormányzati választásokra spanolta már a népet. A Fidesz legnagyobb problémája az volt, hogy most lesz naggyűlés vagy nem lesz naggyűlés? Szégyen, hogy ha október 23-án nem verték volna be Részvét Máriusz fejét, nem lőtték volna szitává az amúgy tényleg békés, birka Fidesz-tömeget, a mai napig kussolna mindenki a szeptemberi eseményekről. A Fidesz így is csak a saját sebeit igyekszik nyalogatni, így gondolják ők az új többséget.

5 komment

Címkék: média 2006 kossuth tér saját(os) történelem tévéostrom

2006:: Szeptember 18., hétfő, avagy posztmodern forradalom és tévéostrom

2007.08.21. 09:25 preeda


Szeptember 18-án
tíz körül értem haza, s a magam fotelforradalmár módján vadul csatangoltam a média szövevényes labirintusában. Na, ma este ki hogy tálalja az eseményeket? Alapból sehol semmi, csak a HírTeVőn adtak néha egy svenket a térről. A többi adón sűrün ment az oltás, komoly koponyák beszélgettek, hogy ugyan! nincs itt semmi baj. Ám hamarosan média- és egyéb történelmi pillanatoknak lehettünk tanúi, fertőző műsorváltozás eszkalálódott lassan az összes csatornán. Figyeltem, ahogy tudtam, néztem, amit és ameddig lehetett.


Majdnem mindenről van elméletem, de azon nem tartottam szükségesnek meditálni, kik voltak ott a Szabadság téren 18-án este. Bátor magyarok, nekem ennyi elég. Tudom, sokan máshogy gondolják, de én már csak ilyen elnéző vagyok.
Két napja sunnyogott a pribékmédia a Kossuth térrel kapcsolatban, bizonyára a szűkös adásidő elment GyF mosdatásával, azért nem fértek bele. Csodálkoztam volna, ha ezután sem történik semmi. Békés, türelmes nép a magyar, fát lehet hasogatni a hátán, de ha sokáig heccelik, néha odacsap. Néha összegyülik a sok megaláztatás. A megkeseredettek mérge. A kisemmizettek dühe. A balhésok virtusa.
Olaszliszkán magyarázat volt a hirtelen harag, a csoportdinamika. A Szabadság téri ostromlókkal kapcsolatban sehol nem hallottunk ilyen együttérző, megértésre törekvő értelmiségi-szakértői véleményeket.

A nép, az istenadta nép ostromolta meg a tévét. 56-ot sem az értelmiség cselekedte, nem ők voltak a barikádokon a Széna téren és a Corvin közben. A Bastille ostrománál sem volt más a helyzet.
Azt hallottam, minden társadalomban van kb. 6 százalék agresszív ember. Nyilván nekik is jut hely a Nap alatt, megfelelő munkahellyel a társadalom hasznos tagjaivá válhatnak. Katonaként, rendőrként erősíthetik a rendet, biztonságot illetve ezek érzetét. Az úgynevezett futball-huligánok vajon miért nem ott vannak? Jelenleg melyik egyenruhás egységnél lehet szolgálni Magyarországot?
Előre kell azt is bocsájtanom, hogy lelkesen szurkoltam a tüntetőknek egész hajnalig. Én már csak ilyen javíthatatlan vagyok, a Mulanban is a hunoknak drukkoltam. Mikor Császár Attila azt találta mondani egyenes adásban: ez már forradalom!, én bólogattam. Forradalom ez, kicsit artikulálatlan, kicsit béna, de a miénk.

Mikor a HírTv bekapcsolódott az eseményekbe, már javában állt a bál a Szabadság téren. A tömeg több hullámban támadt az MTV székházra. A rendőrök könnygázaztak, de az hosszú távon hatástalannak bizonyult. Az unatkozók autókat gyújtogattak, az egyik, egy kovácsoltvas paddal a tetején új értelmezés adott az utcabútor fogalmának. Ha lesz a Tévéostromnak valaha szoborpályázata, ezzel én indulnék.
A rendőrség milyen bután amatőr volt! Többször is felvetődött bennem a kérdés, hogy ezt most direkt csinálják? Ugye, önökben is?
A vízágyúval abszurd módon benyomultak a tömegbe, a biztosítás meg valahol leszakadt. A magára maradt vízágyú, miután jól kimosta maga előtt a talajt, ráment a sártengerre, és – nahát – elakadt. A szabad prédaként álló járművet a tüntetők konok elszántsággal szedték ízekre, egy fickó a tetején csapkodta ráérős kitartással a szélvédő rácsát. Mikor kilgyulladt a vízágyú, s a rendőrök kiszálltak, tíz markos tüntető fogta körül őket, és úgy vezették ki biztonságban a térről. A magyar rendőr velük tartott, hajuk szála nem görbült. Ki akart itt emberhalált?
A főkaput tartó egység vízágyút vetett be, de kifogyott a nafta. Eközben az épület bal oldalán a kiérkező tűzoltók egy égő autót próbálták oltani. A fecskendőt elvették a tüntetők, hogy visszaslagozzanak az akkorra már a lerácsozott kapu mögé visszavonult rendőrökre, de a tűzoltók elzárták a vizet. De mikor? Sikerült-e beslagozni a kapun, mert azért az milyen egy fless, amikor a fagyi visszanyal?
Mikor lesz majd része a közbeszédnek, hogy a Tőzsdepalotát nem gyújtották fel, hanem az egyik égő kocsitól kapott lángra az épület jobb szárnya? Ez ugye jóval később volt, mint a slagelvétel, és a túloldalon. A tűzoltókat nemhogy nem akadályozták az oltásban, hanem a tömeg a feje felett tartotta a hosszan kígyózó slagot, gyönyörű kép volt. Vajon miért nem ezeket a képsorokat vágják be a híradókban?
A tűzoltók végezték munkájukat, s közben a tömeg skandált: Tűzoltók! Tűzoltók! Hah, a horda, a csőcselék! Remélem, hogy azoknál, akik pusztán jelenlétükkel is bűnsegéddé váltak pszichikai befolyásolás révén, majd figyelembe veszik, hogy – minden bizonnyal – ők vibrálták a tömeg aktív fele felé, hogy gyerünk, gyerünk, oltani, oltani! Úgy értem, ha ők részesek valamiben pszichikai bűnsegédként, akkor mindenben azok, még a tűzoltásban is.

A média lassan kapcsolt. Kik mikor vették végre komolyan a kötelező közszolgálati funkcióikat, ki mikor volt hajlandó elismerni, hogy itt épp a történelem zajlik, (illetve kinél mikor lett vége az esti filmnek plusz a reklámblokknak) de egy idő után bárhová kapcsolt az ember, egyenesben nézhette a történéseket.
A sors különös kegyéből (a többi verzió még kidolgozás alatt) egyedüliként a kiátkozott Hírtévé tudta időben a közvetítőkocsiját adókörzeten belül elhelyezni, így azok a csatornák, akik addig negligálták a HírTévét (TV2, RTL), mind ugyanazt sugározták. Ez a HírTV napja volt, a BBC, a SkyNews, és még a CNN is őket kapcsolta élőben, egyenes adásban. Egy napig megint világhír voltunk.
A szégyenfolt az MTV, a köz televíziója lett. Lekésték még a saját halálukat is. Mikor bátorságuktól megmámorosodott fiatalok kint a hazugság torát ünnepelték, bent Baló úr izzadt homlokkal ejtett pár szót, hogy ejnye, a kapunál valami ribillió lehet, de nem is fontos. Aztán végre tudtak adni egy eléggé rémisztő svenket a főkapuról a fogcsattogtató forradalmárokkal. Persze belülről, a biztonságos aulából vették fel ezt is. A téma házhoz jön, csak türelmesen meg kell várni. A tájékoztatási kötelesség ma nem (sem) vonatkozott az MTV-re, tovább primadonnáskodtak az agymosásszínházban.
Az példul egy nagy lódítás, hogy nem tudták közvetíteni az eseményeket, hiszen a front kizárólag a székház Szabadság téri oldalán volt. A Nádor utca felé bármikor bántatlanul kimehetett volna egy stáb, teljes felszereléssel. Baló úr is leléphetett volna, a többi lókötővel együtt, de neki büdös volt a hátsó kapun távozni. Pedig biztosan nem a kocsijához akart menni, gondolom, látta a Hírtévén, hogy a verda már nem indul.
Micsoda szimbolikus csapat "szorult" be erre az Estére a székházba! Szekeres Imre, Navracsics Tibor, Rudi Zoltán és Török Gábor az elnöki irodában várták, hogy elrendeződjenek odakint a dolgok. Az MSZP-s, a Fideszes, a tévéelnök és a politológus. Ha színdarabíró lennék, kedvemre kihoznék ebből valami vidám egyfelvonásost.

Kínjában a Magyar Állami Televízió
a dicstelen kapitulációt választotta. Történelme során ritkán volt, hogy a nép megszólalhatott benne, ezt a tradíciót pedig tartani kell, hát jóval a tervezett adásidő előtt, hajnali 1 óra 20-kor beállt az adásszünet, az utolsó ember meg lekapcsolta a villanyt meg a berendezéseket a Magyar Köztelevízióban.

A nép önjelölt képviselői pedig kedvükre járkálhattak fel, s alá a Királyi tévében. Adás nincs, az MTV nagyon elfoglalt.
Mivel a nemrég távozott műszak minden műszert gondosan kikapcsolt, meg az adáshoz a Kab-hegyi adótornyot is el kellett volna foglalni, a forradalmárok átmentek katasztrófaturistába. Mobilt elő, fotóhegyek. Megtekinthették Mazsolát és Tádét kiállítva, akiket a riogatással ellentétben mégsem loptak el, internetezhettek, a plazmákon megnézhették magukat a HírTévén élőben.
A székházban valóban összetört jópár dolog, de a büfét példul a rendőrök zabálták fel, a kis lükék nem sejtették, hogy páran, többek közt Tomcat még ott vannak a fotógépeikkel.

Toroczkai végre szót értett valami osztagparancsnokkal (egyes források szerint magával, Kert Attila hírigazgatóval), hogy vegye már át a cetlit, akkor a tömeg elvonul. Átvette. Nép vissza a Kossuth térre. A média kezd elhallgatni, sorban búcsúznak a hiradósok.
A HírTV-n időnként kapcsolták még a teret, mert megigérték, hogy most majd jól be lehet olvsani a petíciót. Egyik fickó kiszól, szaladjon már el valaki a Torockai Laciért. Két kapcsolással később Laci előkerül, áll fent a dobogón, mondja, ami eszébejut, oldalbabökik. No, olvasd fel. Mit? Hát a követeléseinket! Ja, azt odaadtam a rendőrnek. Közvetítés vége.
Így megy ez: a nyugisabbaknak addig tart a forradalom a 21. században, amíg nem megy az utolsó metró, a balhésabbaknak meg amíg véget nem ér az adásidő.

Sosem fogjuk megtudni, mi történ pontosan, de nem is fontos. Négy, tizenhat, nyolcvan év múlva majd úgyis kiderül, ki keverte itt a szart. Az is lehet, hogy az egész tényleg provokáció volt, bár a résztvevők szemmel láthatóan jól érezték magukat.
Amúgy osztom Hegedűs Zsuzsa szociológus nézetét, szerintem tök európai volt, ami történt. Párizsban (amire már megint nem vetettük vigyázó szemeinket, kedves politikusok, értelmiségiek), Brüsszelben nem ritkák az ilyenek, a sajtószabadság nevében persze minket megvédenek az ilyen, nyugalom megzavarására alaklmas hírektől.
Amelyik városban G8-at szerveznek, ott számolnak vele, hogy a végére két-három Mekivel kevesebb lesz, mert az antiglobok szilánkokra szedik, és hogy az autópark is megcsappan majd.
Szóval, ezzel a miénkkel semmi gáz nem volt. Pár autót felgyújtottak, na és? Nem omlott össze épület, nem haltak meg emberek. Ez csak egy pici atyai tasli volt. Odacsaptunk, hogy azért már mindent mégse, amindenit!  Egy gesztus volt ez, semmi több. Vagy ahogy Toroczkai nyilatkozta: a televízió a népharag áldozata lett.
Van, aki szerint nem szimbólikus, ami az Állami Tévével történt?

3 komment

Címkék: média 2006 kossuth tér saját(os) történelem tévéostrom

2006:: Az őszödi böszmeség, avagy hazugságok az igazságról

2007.08.17. 09:47 preeda

Az egészet olvastad, az egészet? Szeptember 17-től ez volt az új mantra, ezt vibrálta nyomtatott és elektronikus média. Az ország érdeklődő része pedig vette a fáradtságot és elolvasta az egész őszödi beszédet, igen, az egészet.

Hát én is elolvastam, bár tudnám, minek.
Hatványozottan hitványabb az összhatás, mint az a pár kedves mondat, amit a média nyomott az első két nap. Fura módon a "kurva országon" kívül nem sok mindenről hallani azóta. Netán mégsem olvastuk az egészet az egészet?
Mi is a bajom ezzel az államférfiúi volumenű kommunikációs csúccsal?

Gyurcsány nem vallott be semmit, ez a picinyke problémám. Az őszödi beszéd nem erről szólt. Feri valójában képbe hozta a frakciót, hogy mit tettek eddig az igazság elhallgatásáért ("amit az azt megelőző hónapokban titokban meg lehetett csinálni úgy, hogy nehogy a választási kampány utolsó heteiben előkerüljenek olyan papírok, hogy mire készülünk, azt megtettük"), és felvázolta, hogyan tovább, mit kell tenni, hogy továbbra se derüljön ki, mi a valóság ("ráadásul mindezt valahol úgy kell megtenni, hogy amit akarunk csinálni hosszú távon, azt ne keresztbe verje").
GyF kész stratégiával állt elő, volt elképzelése, hogyan kell "fölkészíteni a legbefolyásosabb lapok vezetőit, és vezető publicistáit, hogy mire számíthatnak. Bevonni őket ebbe a folyamatba."  Marginális médiában hallottam csak feszegetni ezt az arcpirító mellékmondatot, és ott is csak egyszer-egyszer. Ha gondolatban visszatekercseljük, miről is szólt a média generálta közbeszéd a megelőző hónapokban, ugye, milyen szépen kirajzolódik a minta? Beavatott médiadiktátoraink aktívan falaztak szeptember 17-ig GyF-nek, keltették a hangulatot, tematizálták a közvéleményt. Hát hol élünk? Kik mossák és mosatják itt az agyunkat adóforintjainkért?

A megnevezett pártfunkcikat ("ezt egy páran a tetején csinálják a Bélától a Veres Janiig, a Kiss Pétertől az Ildikóig, Szekeres Imrétől a Hillerig") se zaklatták az újságírók. Sehol sem tettek fel nekik keresztkérdéseket. A kis elmozdíthatatlanok.
A mai napig egy riporter nem hánytorgatta fel részességét Petrétei Jóskának, aki fáradtságos munkával rakta össze szegénykém a titkos kormányprogramot ("Egy nagyon szűk csapat dolgozik Petrétei Jóska mögött – mert hogy nem engedhetjük be a minisztérium egészére ebben a fázisban még – öt-hat-hét ember"), mert sajnos "nem tudjuk 12-15 embernél többen körül ülni azt az asztalt", a milliárdos bútorbeszerzésből úgy tűnik, nem futja nagyobra.
Petrétei "Igazságügyi" és "Rendészeti" miniszter egyszer ugyan beadta a lemondását, de a fentiek után ugye nem gondoltuk, hogy Feri haragszik barátjára, csak azért, mert a tévészékházat a rendőrök engedték tékára tenni? Ahogy a másik országos cimborának, Szilvássy Györgynek sem kell félni a cinikusan amatőr augusztus 20-ai intézkedések miatt, ugye. Vagy hogy Kóka, Bajnai, Draskovics vagy Veres kimozdíthatóak? Ugyan. Ők korunk érinthetetlenjei.

És mi lesz az érintettekkel, a néppel? "Lesznek konfliktusok gyerekek, igen, lesznek. Lesznek tüntetések, lesznek. Lehet tüntetni a Parlament előtt. Előbb-utóbb megunják, hazamennek." Azaz szarunk az emberekre. A tipikus bolsi-mentalitás: boldogok lesztek, ha beledöglötök is! És mégcsak igazat se mondott GyF: nem lehet tüntetni. Ha meg igen, kapsz a pofádba. Ha nem tüntetsz, esetleg akkor is. És nem a vátesz szólt Feriből, majd egy éve folyamatosan vannak tüntetések országszerte. Van, ahol szimbolikusan, de mindennap demonstrálnak több, mint 300 napja. Majd megunják?
És persze a másik szokásos bolsevik elmebaj az indok a népnyúzásra: "hogy csináljunk egy másik világot", "változtassuk meg ezt a kurva országot, mert ki fogja megváltoztatni. Orbán Viktor fogja megváltoztatni a csapatával?"
Amúgy OV-t kevésszer említi a beszéd: kétszer névvel, s van egy utalás "miniszterelnök elődöm"-re. GyF beszélt vagy egy órát, de egyszer sem említi, hogy Orbán Viktor, egykori miniszterelnök vagy kormánya tevékenysége miatt kellene észbekapni. Nem állítom, hogy nincs esetleg így, de állítom: ez az őszödi beszédből nem olvasható ki.

Mutasson már valaki egy olyan mondatot, ami arról szól, hogy az elmúlt tizenhat év mindegyik politikusa, kormánya hazudott és mindent elkúrt. Ha ilyet mondott volna GyF, elsőként bólogatnék helyeslően, végre valamiben egyetértenénk. Egy szót, egy utalást!
Végigolvastam az egészet, az egészet, és én nem találtam, csak ilyeneket: "Nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet" "ezt a Magyar Szocialista Párt és a liberálisok közös kormányzása valaha is megteszi." "nem csináltunk semmit négy évig." "Nem tudtok mondani olyan jelentős kormányzati intézkedést, amire büszkék lehetünk", "másfél évig úgy kellett tenni, mint hogyha kormányoztunk volna". Esetleg ez lenne az: "nem kell beszarni Orbán Viktortól, meg a jobboldaltól"? Vagy az arra a lózungra gondoljak az egészségügyről és az oktatásról?
GyF nem is vallott be mindent. Még a választások megnyerése után is titkolta a frakció előtt, mennyi is a hiány ("nem 50 milliárdot kell összeszedni, hanem, nem mondom meg, hogy mennyit"), no meg a "trükkök százai, amiről nyilvánvalóan nektek nem kell tudni".
Hát ez aztán a nagy igazságbeszéd, gratula.

Az őszödi beszéd a hazugság továbbleplezését szolgálta. A hangfelvétel csupán azt rögzítette, mikor GyF épp "bevonta folyamatba" az MSZP frakciót. És hatékonyan, hiszen a frakció annak ellenére igent mondott Ferinek, hogy még azt sem tudták, hová tart, mit akar csinálni. ("Egészen pontosan tudom, hogy mindaz, amit csinálunk, az nem lesz tökéletes. Hogy egy sor ügyben fogalmam sincsen, hogy melyik a nem a hatodik lépés, még a harmadikat sem tudom. Tudom az első kettőt.") És a szűk kör szeptemberig kussolt és asszisztált, utána se sokat vallottak tettestársi ténykedésükről, vagy legalább tépelődéseikről, gondolataikról.

Ha valakit érdekel, hogy néz ki egy rút, setét összeesküvés, hát valahogy így. S ezt a beszédet interpretálja a kollaboráns sajtó – átvéve GyF önértékelését – szenvedélyes vallomásként. Más is hazudott, most ezzel mi a baj? Ki nem szokott hazudni? Ez a média munkája: revitalizál és relativizál.
Ha Prikopil és Natascha esete Magyarisztánban történt volna, a szimpatikus gyerekrablónak dehogy kellett volna a vonat elé ugrania. Egyszerűen kiáll a tévékamerák elé (esetleg Natascha, miután elmenekül, nyilvánosságra hozza egy  beszélgetésüket), és azt mondja: hazudtam. Az a bűnöm, hogy amikor kérdezték, én raboltam-e el Nataschát, azt mondam – ma már tudom, igaztalanul –, hogy nem! Dehát mindenki hazudik. Viszont most, ennyi tapasztalattal hátam mögött, illetve mert szembenéztem magammal és múltammal, nemcsak hogy bizonyos vagyok abban, hogy nem teszek ilyet többet, de még azt is tudom, hogyan kell államilag megszervezni, hogy ilyen többé ne fordulhasson elő.
S már érkezne is az Ifjúságvédelmi miniszteri kinevezés.

Van még egy furasága az őszödi böszmeségnek, aztán abbahagyom. Megütötte fülemet, hogy ritkán hallani benne teringettét, aztahétszázát, ehelyett hemzsegett az olyanoktól, mint "bassza meg", "picsába",  "lószart, mama", meg az emlékezetes, egy miniszterelnöktől nehezen tolerálható "nyüves ország", "kurva ország".
Azaz Gyurcsány egyfolytában káromkodik a tévében, a parlamentben, csak ott szebb kifejezésekkel helyettesíti be a szentségeléseket. Egy közszereplő, egy politikus, főként a miniszterelnök, ha kérhetem, ne káromkodjon egyfolytában. A stílus maga az ember, vagy legalább mímelné, maga tulok.
De ez már tényleg csak egy kis stilisztikai észrevétel, szőrszálhasogatás.

Amúgy tapasztalta már valaki azt az elsöprő igazsághullámot, megtisztulást, amit az MSZP-sek ígértek szeptember 17-e után? Tettenérhető akár a leg csírább formában is magyar közéletet, vagy akár a miniszterelnökünk kommunikációját jellemző kérlelhetetlen igazmondás?

Szólj hozzá!

Címkék: 2006 kossuth tér őszödi beszéd saját(os) történelem

2006:: szeptember 18., hétfő, avagy a Kossuth téri "csőcselék" demokráciaünnepe

2007.08.14. 09:38 preeda

Hétfőn már egészpályás szerecsenmosdatásnak lehettünk a tanúi, okos fiú ez a Feri, majd kimozogja.
Minden hullámhosszon reggel meg este trerjedt az új értelmezés és az új mantra: olvastad az egészet? Az egészet? Mintha az elmúlt tizenhat év nem a kiragadott mondatok félreértelmezése lett volna, többek közt épp jelenlegi kormányfőnk jóvoltából (pl. köteles-beszéd).

Estére már irodalmárok és esztéták, politológusok és történészek, címeres értelmiségünk elemezte, hogy az őszödi beszéd nem ám politikai mű, sokkal inkább remek retorikai teljesítmény, filozófiai és önlélektani mélységekkel, történelmi távlatokkal. Ezért nem is érdemes firtatni, sőt, fel sem merül, hogy úgy kell érteni, amit GyF mond, ahogy mondja. Az a gyanús, ami nem gyanús, a hazugság igazság, a vereség győzelem,  és vica versa, ez a magyar újbeszél 1984-ből importálva, értelmiségünk és médiaelitünk tálalásában. Segítenek minket eligazodni a világban. Hát köszi.
Ennél csak Kunczog Ábor volt jobb, aki egyenesen kijelentette, hogy a miniszterelnök hazudott, amikor azt állította, hogy hazudott.

Én nem vagyok egy balhés alak, meg még elég gyáva is vagyok, de én is kimentem hétfőn a Kossuth térre, bíztatva magam a Bibói tízparancsolattal, miszerint a demokrata nem fél. Nem a fenét, de tán csak nem lövetnek.
Ahogy közeledtem a térhez, szorongásom eltűnt, helyét egy meleg, baráti, jóleső érzés vette át. Csak gyönyörködtem sok bátor honfitársamban ezen a csodálatos demokrácia-fiestán.
Tele volt a tér. Mittudoménhányan voltak, konkrétan kétezer-tízezren, vagy nem tudom, ez egy jó mellékvágány, ha nem akarunk a valós dolgokon gondolkodni. A közelben dolgoztam a kilencvenes évek derekán, esténként hazafelé láttam a Torgyán és Csurka tömegtüntetésnek kikiáltott bensőséges csoportosulásait. Láttam már tömegrendezvényet közelről. Amolyan hobbiból figyelem, ki hogyan tesz úgy a színpad okos elehelyezésével, mintha kurvanagy tömegek előtt beszélne.
Szóval, ez most tele volt, ami spontán szerveződésként mindenképpen elismerendő. A kis emelvény pedig a kordon mellett volt, a legtávolabbi részén a térnek. A tömeg a metrókijárótól az Alkotmány utcába benyúlva egész a Néprajzi Múzeum végéig tartott.
A Kossuth téren derűs majálishangulat uralkodott, a szabadság mámorító, de csalóka levegője vibrált. A hangosítás gyenge volt, csak foszlányokat lehetett érteni, a közel állók meg a lelkesebbje tapsolt és  fújolt, a távolabb lézengők kevésbé voltak aktívak. Nem mindenki kiabálni ment oda, sokan a jelenlétükkel demonstráltak.
És béke volt. Ezek az emberek nem háborúzni mentek oda a demokrácia ellen, hanem épp a béke és a demokrácia védelmében tartották fontosnak ottlétüket. Volt-e bármilyen erőszak, atrocitás, milőtt nem vették át a petíciót a "közszolgálati" tévében? Nem.
Nos, a mEgy szerint az egyre kritikusabb tömeg még mindig nem volt országos fontosságú esemény, annak ellenére, hogy az országban számos helyen folytak már ekkor demonstrációk.

No, kik ők, a rettegett Kossuth tériek? Akiktől félnünk kell, rémálmaink szörnyetegei? Anarchisták? Rendbontók? Csürhe? Csőcselék? Ez utóbbi a kedvencünk 56 óta.
Valójában egyetemisták, pénzügyesek, marketingesek, katonák, rendőrök, tanárok, szociális munkások, kétkezi munkások, nyugdíjasok például. Átlagemberek, kisemberek, senkik, tömegemberek, többségük a nem nyertes kategóriából. Olyanok, akiknek akkor sem lenne jobb, ha Gyurcsány és bandája eltakarodna.
Nincs is ennél szebb példája, milyen kis bolond világban élünk, ahol a "randalírozó" "anarchista" "csürhe" valójában azt akarja elérni, hogy a kormány-kormányfő nyilvánvaló jogtiprásának következménye legyen, a politika és a közélet tisztuljon meg, azaz legyen rend. Persze, tudom, ők nem reprezentatív példa, hiszen tízmillió polgár közül csupán tíz-tizenötezer képviseltette magát. Ákos se szupersztár, végülis az a tízezres tömeg, amivel már vagy tízszer megtöltötte a BS-t, valójában elenyésző törpület a lakosság számához képest. Minden relatív, és minden relativizálható.
Csürhe=kormánykritikus, sokkal egyszerűbb ez így, az új magyar közbeszél szerint.

Megjelent pár hangadó, de az értelmiség bántó hiánya már ekkor érezhető volt. Nehezen, de artikulálódott a tömeg, előbb-utóbb azért csak összeállt, mit is akarnak azok ott sokan. Le is írták komolyan, tintával, A/4-es géppapírra. Páran átbattyogtak a köztévéhez, beolvasandó az irományt.
Korunk Landerer és Heckenastja, Rudi Zoltán tévéelnök és hírigazgató haverja, Kert Attila azonban nem súgta oda Toroczkai Lacinak: foglalja le a nép nevében, és no, legyen: beolvassuk a papírkájukat.
Nem, ez Baló úr és címeres kollégái kényes ízlését erősen bántotta volna, fontosabbnak tartották az épp aktuális tyúkpör kitárgyalását Juhász Ferenc Éppmilyenügyi Miniszterrel és Navrasics Ellenzéki Frakcióvezetőúrral.
Ígyhát a hoppon maradt  bizottság dolgavégezetlenül visszament a Kossuth térre elmesélni a híreket.

1 komment

Címkék: média 2006 kossuth tér őszödi beszéd saját(os) történelem tévéostrom

2006:: szeptember 17., vasárnap - dicsőség és tisztelet a Kossuth térieknek!

2007.08.10. 18:16 preeda

Az elnyomás ellen fellépni mindig is jogot formált e nép. Nagyon helyes. Úgy gondolom, minden egészséges népnek fontos a szabadság, az önrendelkezés. Ki hogy gondolja a jogai érvényesítését, vérmérséklet kérdése.

Mindenki más választ ad egy ilyen helyzetben, és én a legtöbb választ elfogadhatónak tartom.

Kimenni demonstrálni, úgy hiszem, ez a lehető leg demokratikusabb reakció egy ilyen agresszióra, mint az őszödi beszéd kiszivárgása.
Amikor a Belga tévé viccből bemondta, hogy az ország két részre szakadt, jópár belga állampolgár a Parlamenthez sietett, hogy ott és azonnal választ kapjon. Nem másnap, nem a médiából, hanem ott és rögtön.

Dicsőség és tisztelet azoknak, akik a demokrácia szabályait választva álltak oda az ország bármely szegletében, akár tíz percre is demonstrálni a hazug kormány ellen. És nem tudom elitélni azokat a magyar hazafiakat sem, akik átlépték ezt a határt, a rendőrséghez képest még így is bőven arányos volt az önvédelem.
Tisztelet a sokezer áldozatnak, sebesültnek és köszönet Istennek, hogy nem követeltek emberhalált a Szeptemberi-Októberi Sajnálatos Események (SzoSe).

Fiola János rádióban, tévében próbálta hosszas műsorperceken át kutatni, hogy mi is volt az őszi események kiváltó oka, mert egyben volt csak biztos: nem az őszödi beszéd. Ha nem az őszödi cuccos a hunyó, akkor tényleg vissza kell menni a második világháborúhoz meg Mohácshoz. Hagyjuk ezt a túrát a Gönczöl-bizottságra, emlékezzünk inkább vissza, hogy szeptember 17-én délelőtt voltak-e mérges emberek a Kossuth téren, vagy bárhol az országban. Nem. Nyilvánosságra került a beszéd, egyből tele lett a tér. Az azóta nyilvánosságra hozott Ignácz-jelentés is ezzel kezdődik, ezt nevezi meg, mint előzményt. Nem baj, Fialánk és az értelmiségünk ezt is jobban tudják.

Médiapolitizálás folyik, amit a tévében látunk, azt a valóságnak hisszük, annak tükröződése helyett. Csak nagyon kevésszer hiszünk abban, hogy ha teszünk, kiállunk valamiért, az maga a történelem.  Aki kiment a Kossuth térre, büszke volt, milyen nagyszerű, hogy ennyi derék magyar honpolgár a Rousseau-i és Bibói gondolatokat követve (melyeket amúgy maga GyF ajánlott olvasásra blogján), jó demokrata módjára tüntetett a népet becsapó hazug kormány ellen.
Mikor hazament, végignézhette, amint csatornánként a megfelelő nézőpontból szapulták, fikázták, nevetségessé lettek, kiröhögték őket, egyre kevesebb adásidőben, egyre randább részét mutatva az eseményeknek. Nem csoda hát, hogy az emberek elmaradtak. Ki adja az arcát homlessekhez, Satu Ferdinándhoz, húgyszaghoz.

A Kossuth téren a szólásszabadság gyakorlati értelmezése folytán tényleg mindeniki szót kaphatott, aki kért, talán először a magyar demokráciában. Persze a virtus elragadta a szónokokat, ment a licit, azaz mindenki próbált keményebbet, nagyobbat mondani, mint az előző. Lesz majd miből csemegézni az ATVerőknek, akik persze ott voltak, csak nem tudósítottak.
A média tolmácsolásában amit az emelvényen mondtak, az eleve baromság.
Nemzetgyűlés! Aranybulla! Ellenállási záradék! Új Alkotmány! Régi Alkotmány! Szent-Korona Tan! Mind ökörség! Felvetésre sem érdemes. És egyáltalán: miféle válság? A kormánypártiak már este nem értették, mit keresnek ezek ott, hát nincsen holnap munka meg iskola, kiabálni bezzeg van idő?


De a Kossuth téren gyülekezni kezdtek az emberek. Párezren. Több, mint ötvenen éjjelre is maradtak. Nem lettek hír, senki nem tudósított róluk, csak a HirTV (a második jópont az augusztusi 20-i eseményekből kivett derekas munkájuk után!). Talán nem volt eléggé közérdeklődésre számottartó esemény.
Ami itt elkezdett megfogalmazódni, artikulálódni, senkit sem érdekelt: a nép hangja. A parlamenti pártok, a média s az általuk manipulált közvélemény teljes süketsége iszonytató tanulság.

Szólj hozzá!

Címkék: média politika 2006 kossuth tér őszödi beszéd saját(os) történelem belgák

2006:: szeptember 17., vasárnap, avagy ébredés a BalóVilágban

2007.08.08. 20:32 preeda

Vasárnap délutáni békés szunyókálásomból arra ébredtem, hogy a HirTelenVízióban rendkívüli híreket ígért a  piros sáv. Ez volt az a szép vasárnap, amikor  nyilvánosságra került Qrcsány Ferenc, Magyarország regnáló miniszterelnökének titkos beszéde, a hazugságbeszédből azóta igazságbeszéddé avanzsált Őszödi beszéd.
Néha már úgy érzem, nincs túl sok illúzióm a tekintetben, hogy mi történhet Magyarországon, de azért ez durva volt.
Kicsit úgy éreztem magam mint egy M. Night Shymalan filben, mondjuk a Hatodik érzék végén, amikor az utolsó öt perc felülírja a az imént végignézett, értelmezett másfél órát. Bizony, ismét tudtunkon kívül voltunk cinkosok, de hányadszor?
A tanítás így jön minálunk, mint egy nagy pofon. Az értelmes szavakra már rég süketek lettünk. Pár jóérzésű ember azért felkapta a fejét a tockosra, s akadtak, kiknek el nem ítélhető módon még a tenyere is elkezdett viszketni.

Világunk felgyorsult. A Rákóczi szabadságharc 11 évig tartott, 48-49 másfél évig, 56 három hétig, ez a mostani két-három óráig, már ha csak a tévéostromot nézzük. Amit anno hónapokban mértek, korunkra óra/perc alapú lett. Nehéz lenne az összes eseményt számbavenni, ami történt, főleg, hogy a fele titkosítva van negyvenezer évre. Kiváncsi lennék egy elfogulatlan, két-három lépés távolságból írt tanulmányra, ami elmeséli, mennyire szürreális, bolond forradalom zajlott itt, 2006 szeptember idusán. Mi történt Budapesten, napokra bontva, időrendben, az eseményeket párhuzamosan bemutatva, mi történt országszerte, hol, mennyien tüntettek? Kik mire adtak utasítást, parancsot, ki mire adott engedélyt, hogy történhetett meg ez az egész gyalázat.
S mert ilyen nincsen, jogot formálok mindenféle elmélet gyártására.

Minden hullámhosszon folyamatosan sugározták, hogy hazudtunk éjjel és nappal. A sokkoló vágott verzió tévénken és rádiókon ment folyamatosan, a média borzolta az idegeket.
Gyurcsány ekkoriban Balatonon körkampányolt, s ippeg pont erre az állomására, erre a napra hirdetett sajtótájékoztatót. Bár látszólag nem tudta, melyik beszédre gondolnak a riporterek, azért teljesen adekvát és frappáns válaszokat adott, lökte a suta vakert, melyet már blogjában is lebegtetett jópár nappal előtte: mi kimondjuk az igazságot.
Este hét körül már egyenesen beszélt a Magyar ÁTVerőn, 20.30-kor katonásan fent volt a szöveg, vesszőhiba nélkül csinos, átgondolt bevezetővel, kilenckor a MegTéVeszt Kösztelevízió Megszólás szabadságában, tízre már minden meg lett magyarázva, tizenegykor már ügy sem volt. Megy itt minden, mint a kés a vajban.

A vasárnap egy jó nap. A békés honpolgárok vasárnap este két unalmas nap után vágynak kis balhéra. Vasárnap van három-négy lehetőség tévékben országos nyilvánosságot kapni. Ha estig lekommunikálnak mindent, másnap már nem morognak. Ki megy hétfőn tüntetni?
Másnaptól majd a politológusok és elemzők dolga, hogy értelmesen elvitattkozgassanak szépen, kulturált, európai módon. A legközelebbi szimbolikus nap október 6., október 23. meg még több, mint egy hónap. Van idő még az önkormányzati választásokig agyat mosni. Nálunk minden kimozgható.
Hála Istennek, ezt azért többen nem így gondolták, és elindultak a Kossuth térre.

Azóta eltelt egy év. Még mindig nem tudjuk, ki hozta nyilvánossára a szalagot, ezt nem vizsgálják a jelentések, GyF-et sem érdedkli különösebben. Vajon miért? Ki volt  az, aki motoros futárokkal szállíttatta ki az összes médiának a cd-ket? Ez komoly pénzt és szervezést sejtet. Hogyhogy először mindenhol a vágott sokkoló verzió ment le, s hamar meglelte mindenki a teljes verziót is, mintegy vezényszóra? A kérdés marad: ki irányítja itt a dolgokat?
Három-négy havonta felröppen, hogy na, ki volt az, de azután megint csak a csend. Választ már nem is várunk. Ha ki is derül valami, majd akkor, mikor már nem lesz érdekes.

2 komment

Címkék: média augusztus 20 kossuth tér őszödi beszéd saját(os) történelem

2006:: a katasztrófa védelme avagy augusztustalan 20, az Állami Felelőtlenség Ünnepe

2007.08.06. 21:29 preeda

Bevallom, én tényleg beszoptam, biztosan túl sok hülye amerikai katasztrófafilmet láttam, én tényleg hittem benne, hogy valahol valakik vigyáznak ránk. Önökben nem él egy ilyen kép, miszerint ha akár az egész ország az utcán karneválozik is, van egy kis csoport: pár borostás arcú, izgatott ember, feltűrt ingben, csiptetős kis fényképes kártyával,  túl a második pakli cigin, akik lázas arccal nézik a legfrissebb meteorológiai, közúti és egyéb jelentéseket, sűrün telefonálnak egymásnak, s ha kell, magának a Miniszterelnöknek. Na jó, nekem elég lett volna egy balatoni vizirendész, aki rácsörög pesti kollégára/haverra. Vagy bárki. Impotens ország.
A véleménymanipulátorok szerint ha végleg leállítják a tűzijátékot, akkor is ugyanennyi sajnos a sérült és a halott. Hát ez egy eléggé cinikus álláspont, ami azt szolgálja eltakarni (láthatóan sikerrel), hogy nemhogy B terv nem volt, de még A sem.

"Just give us a chance" - üvölti a Titanicban az ír bevándorló, mikor már víz alatt van a fél hajó, őket meg az alsó szintre rácsolják, nehogy már az első osztály elitjével keveredjenek. A víz meg térdig áll. Azok az üvöltő hangszórók ott a Dunaparton zene helyett harsoghatták volna akár azt is, hogy "vihar készül, kérjük az időseket és a gyerekkel lévőket, távozzanak. Mindenkinek javasoljuk, menjen haza". Csak egy esélyt...

A konkrét eseményen túl
az az érdekes ebben az országban, hogy itt semminek sincsen felelőse. Az az egymásramutogatás, ami itt megy, rémes. Jobban aggódom, mint négy napja. Ki irányítja itt a dolgokat? Kinek a dolga? És ki ambicionálja erre magát? Olyan kérdések merülnek fel ezen esemény kapcsán, ami precíz látleletet ad jelen hatalmasságainkról. A jogi kacskaringókat nem értem, de maguk a reakciók oly beszédesek, ahogy mindenki újabb és újabb megdönthetetlen nyakatekert logikával bújik ki a felelősség alól, illetve mutogat másra. Én itt sem voltam, Balatonfelvidéken voltam magánember, innen tudom, hogy nem vagyok felelős. Ők viszont itt voltak, láttak, hallottak, mértek.
A katasztrófaelhárítás meg nyilván szépen megvárja, amíg a katasztrófa kitombolja magát, és csak utána hárít, hisz addig nincs mit. Négy ember azért halt meg, mert a szerződést pontatlanul kötötték, meg nem olvasták időben az emilt. Ez vicc. A kormány ügyesen úgy át lett alakítva, hogy semelyik miniszterhez sem tartozik senki. A független média pedig úgy védi a kormányt és szakértőit, hogy azt öröm nézni.
Semmi baj azzal, hogy Szilvássy úr a saját felelősségét vizsgálja, amúgy is, minek ez a nagy felhajtás. Minek kekeckedik az a sok károsult? Minek mentek oda? Egymillió ember kis helyen nagyon veszélyes, hát nem tudták? Ja, hogy mi hívtuk őket? Mindegy is, semmivel semmi baj nincs, így lehet, hogy a gyalázat után egy évvel megint a haver kapja a Tüzijáték rendezési jogát.

A kevés mázli egyike, (és erről csak hónapokkal augusztus 20. után hallottam csak) hogy a vihar epicentruma, a kartácstűz erősségű jégeső kíséretében a Boráros tértől délre volt, ahol kevesen voltak, és nem ötszáz méterrel feljebb. Akkor mi lett volna? Mondjuk, mindegy is, mert a végeredmény ugyanez lett volna: semmi.
Minden embert hozz haza!, mondják az amerikaiak. Ehhez képest mi van nálunk? Tűzoltók beszorulnak a Műegyetem pincelabirintusába. Felelős itt sincsen. Eresztékeiben repedezik a rendszer.

Amit láthatunk, ha van szemünk, illetve, ha akarjuk egyáltalán látni a valóságot: Anyánk ébred. Makacs tanítványnak szigorú tanár jár, és mi nagyon rossz tanulók vagyunk, meg is kaptuk Gyurcsányt. És mert ő is komisz egy tanuló, neki is jár a kemény pedagógus. És Földanya még csak épp rázza magát. De már ki is jött az utóbbi intézkedéscsomag temérdek hibája: a mentők szándékozott elbocsátása, kórházi betegkeret, melyet egy nap alatt 95%-ig használtak ki stb. Kezdődik a tánc, és az első sorban ülünk, birka népként, és majd akkor ébredünk, mikor a vihar már viszi a házat, a jégeső meg a kobakunkon dobol.

Szólj hozzá!

Címkék: média politika amerika 2006 augusztus 20 saját(os) történelem

2006:: a választások után, avagy a vihar előtti csőd

2007.07.27. 20:57 preeda

Amikor a jobboldal elvesztette a választásokat, bánkódtam, de azt gondoltam, még négy év az keservesen sok a szociktól, de ha hatvanat kibírtunk, csak lesz még ennyi türelmünk. Hátha nem csinálnak akkora kárt, mint szoktak, akármilyen piszkos módszerekkel, de mégiscsak megszerezték a többség támogatását.
A Fidesz sajnos nem tanult eleget. Srácok, még több alázat! Eljött a másnap, persze a választási csalások, túlkapások, a disznótorok, a láncszavazások, pénzelések, az utaztatások nem lettek kivizsgálva, azaz akarom mondani nem voltak. Köztéma azonban akadt bőven.

A választás másnapjától – nahát – előkerült a hosszú hónapok óta megkukult értelmiségünk. Kiáltványokkal, értekezésekkel, tanulmányokkal halmozták el naponta a sajtót. A kormány eltűnt, bekussolt, hosszas hetekre bevackolták magukat Őszödre, kormányprogrammal vacakolni. A PPP-rendszerben (Pribék Pártpropaganda) működtetett média pedig dehogy kérte volna számon, miért tart ennyi ideig a szöszölés, hiszen a gazdaság dübörög, a jólét nagy, a kormány pedig saját magától veszi át a stafétát. Hogyhogy nincsen három napon belül kormányzás?
Ehelyett a megszokott kiszivárogtatós-elcsepegtetős módszerrel nyilvánosságra kerültek az egyre valóságosabb gazdasági számok. Az ország előtt nagyon lassan kezdett világossá válni, hogy a Fidesz mégsem riogatott, hanem a kormány és a cinkos média elhallgatta a valóságot. Meglebbentek a hatalmas megszorítások képei. Aki nem a három földi sugárzású szócsőcstornán, illetve az ATVn él, annak annyira nem voltak ezek újak.
Ezek után – Főképp a Friderikusz összeMos és az Este hullámhosszán – végre, tizenhat év után fény derült rá, kik is a mi kártékony, belterjes, pénznyelő ágazataink. A nyerészkedő gyógyszerészek! A tékozló Operaház! A vaskalapos Tudományos Akadémia! A pazarló egészségügy! A semmirekellő, mégis rengeteg felesleges diplomást termelő oktatás! A nyáron nyaraló, év közben henyélő tanárok! Az elavult vasutasok! Eleink álmai, az elmúlt ötven, száz, százötven év vívmányai, építkezése megy itt most a levesbe, amiért szüleink, déd- és nagyszüleink melóztak: közoktatás, közgyógyászat, kultúra, tömegközlekedés. Ez ilyen 1984-es gondolkodásmód (a szabadság rabság, a háború béke, a tudtlanság erő – by Orwell), mi úgy építjük a tudás társadalmát, Techno- és Nanopoliszt, hogy közben az isoklákat bezárjuk, a tanárokat szélnek eresztjük. Rafinált, nagyon rafinált! Úgy leszünk az egészség és a gyógyturizmus fellegvára, hogy bezárunk minden kórházat. A franciák nem győzik minél gyorsabbra hajszolni a TGV-t, de mi szarunk az európai irányzatokra, a legkörnyezetbarátabb, legintegráltabb közlekedési és szállítási ágazatot kéjes vigyorral cincáljuk cafatokra, az összes szárnyvonalat levágjuk. A szárnyaszegett MÁV helyett mindenki menjen autópályán, autóval!

Eközben...
Május 26-án a Balaton partján, Őszödön, a volt pártüdülőben majd kétszáz ember előtt a megbízott miniszterelnökjelölt beszélni kezd, és bekapcsolnak kettő vagy több hangfelvevőt.

De erről mi nem tudunk. Megy a vakítás ezerrel, kormány híján a média véleménydiktátorai tevékeny részvételével. És egy újabb jómadár tette nálunk szíves tiszteletét, idejárult maga G.W. Bush is, október 23-át június 22-én megünnepelni. Azóta egész csinos összeesküvés-elméletek születtek e témában, miért is volt ő itt. Egy biztos, nem a Táncsics-ház visszaadása miatt, az csak a szokásos Gyurcsány-féle rutinhazugság volt.
Azért az tudnivaló, hogy USA-elnökök spontán, csak úgy cél nélkül nem tévednek ide. Először 1989-ben, idősebb Bushsal áramlott be Magyarországra a mételyes kapitalizmus hőn áhított levegője. George sr. bizniszelte le az oroszokkal a békés gengszterváltás még nyitott pontjait. Elment, másnap már Jókáder Jánost ravatalozták a Duna-parti Fehér Ház aulájában, ahol a freskón Jani bácsi azóta a az örök iparmezőkön sakkozik.
Bill Clinton is hazánk vendége volt, bár ez bizonyos értelemben kérdéses, hiszen a számomra tisztázatlan felségjelű Taszáron lelkesítette katonáit bomberdzsekiben. Annyira titkos volt az ideutazása, hogy még Göncz Árpit is álmában érte a hír, a pizsamájára ráhúzott egy nyolcvanas évek eleji Jugoszláv importból túlélt pulóvert (tudtommal a vendégül látó országfő nem illendő, hogy túlöltözze a vendéget – no ez sikerült), és úgy nyargalt Taszárra, hogy meg sem fésülködött. Bill Clingon elment, a légierő meg lelkesen bombázta szomszédainkat.
Szóval sok jót ettől sem lehet várni, kaptunk is egy saját országrészt Afganisztánban, a többi meg majd tíz év múlva kiderül. Vajon miért van, hogy bár látszólag 2004-ben beléptünk az EU-ba, mégis kizárólag és egyfolytában Amerika és Oroszország valagát nyaljuk, az ő érdekeiket szolgáljuk, feléjük kacsintgatunk?

2 komment

Címkék: média politika amerika 2006 választások külpol őszödi beszéd saját(os) történelem

2006:: Tessék választani - szigorúan a választékból

2007.07.23. 19:20 preeda

Az politizál az utcán, akinek a parlamentben nincsen érdekérvényesítő képessége, mondta Lendvai Ildikó. Nagyrészt igazat adok neki, bár úgy hiszem, ő a Fideszre gondolt. Meglátásom szerint az ország több, mint nyolcvan százalékának nincsen képviselete a magyar Parlamentben. Ennyi a tizenhat év: még mindig potenciális prédák vagyunk, semmilyen döntésben nem veszünk részt, s nemhogy szándékunkat, még véleményünket sem mondhatjuk. Tanulságos, milyen cinizmussal gyilkolja a valódi népi kezdeményezéseket az OVB, gondolok itt például a kistérségi posták megmentésére BAZ megyében.

Le kellene cserélni a politikai elitet, kérdezte/mondta/sugallta még az ország nagypapája, Baló György is.
A rossz hír: nincsen másik politikai elit. Ha lett volna, már feltűnt volna, az új generáció pedig a matematika szerint betagozódott a maga referenciájának megfelelő oldalra. Sehonnan nem jönnek az új gondolatok, a friss tennivágyás, a valódi érdekképviselet. Ebből a szempontból különösen érdekes, hogy az ilyeneken siránkozó média olyan bamba butasággal söpörte félre az összes új gondolatot, az összes artikulálódó szerveződést mely a Kossuth térről érkezett, mint mikor a paraszt bácsi az állatkertben a zsiráf előtt azt mondja: ilyen állat márpedig nincs! Node erről később.
Kellene már egy új párt? Több? Hol vannak a történelmi pártok? Elkelne ebben az országban egy nem komplett idiótákból álló Kisgazdapárt, egy olyan Szociáldemokrata párt, ami nem az MSZP fiókintézményeként működik, egy Kereszténydemokrata párt, ami nem a Fidesz B verziójaként működik. Hol van egy ismert, 5% feletti környezetvédő zöld párt?

Egy pártot alapítani tíz perc, bevezetni, felépíteni, kommunikálni, piárkodni, megerősíteni tíz év. Tíz év csencselés kapcsolatokkal, a tőkével, székházakkal. Ma nem pártok vannak, hanem érdekcsoportok. Gazdasági vállalkozások, amik az adófizetőkből élnek. Egy parlamenti párt igen közel van a közpénzekhez. S ha kormányon vannak, annál több a lé. Aki privatizál, aki magánosítja pl. a társadalombiztosítást, annak az emberei kerülnek a jó pozícióba, egyszerű ez.
2006-ban négymilliárdot költöttek a parlamenti pártok médiahirdetésre (tv, rádió, óriásplakát), ami alaphangon a tízszerese a megengedettnek, és ebben még nincsenek benne a szórólapok, tollak, hűtőmágnesek. Hát hol lenne az Élőláncnak, vagy a Humanista pártnak, bármely, szabadon kiválasztott Kisgazda pártnak akár félmilliárdja, hogy bedobja magát a köztudatba?

És Baló úr szándékával ellentétben
még a "közszolgálati" tévébe sem kerültek be ezen pártok képviselői, valamifajta médiaegyensúlyra hivatkozva. Amit aztán a választások előtt tán egy nappal az ORTT törvénytelennek nyilvánított. Az mEgyen majd bemondják, lesz tán fél perc adásszünet, a kis pártok meg cseszhetik.
Én mindig azt hittem, hogy a választások arról szólnak, hogy a következő négy évben kik legyenek a képviselőink, de nem. Nálunk arról szólnak, hogy kik voltak eddig ott, és hogy jajj, nehogy kiessenek onnan.
Négy pártról szólt az összes híradás, a négy parlamenti pártról. Legtöbbször csak kettőről. Hol itt a népképviselet, a sokszínűség? Hány színe van ennek az országnak? Hány érdek ütközik nálunk? Hol itt az úgynevezett érdekképviselet, ami választott képviselők által valósul meg? Hát kire lehet itt szavazni, kikből áll a választék? A kis pártokat meg néha behívták a Népkeltébe egymással összebalhézni. Miről is tudna értelmesen vitázni Lányi Thürmerrel húsz percben?

A médiadiktatúra egyik legsötétebb csúcsa
a választások éjszakája volt, mikor kapcsolhattam az ATV-re, HírTv-re, tv2-re, RTL-re, mindenhol csak négy párt logoja-csíkja vigyorgott rám. A négy akkori parlamenti párté. Pedig nem ennyien indultak. Így betonozzuk be a saját hatalmi elitünket, ritka egyetértésben.
A korrektség jegyében egyedül az mEgy tette ki a Miép-Jobbikot, merthogy országos listát állítottak ők is.
A többi induló: néma csend. Nincsenek, tehát nem foglalkozunk velük. Nem foglalkozunk velük, így nincsenek.

1 komment

Címkék: média politika 2006 választások saját(os) történelem

2006:: A média által homályosan, avagy többet hazudunk, mint négy éve

2007.07.22. 01:48 preeda

Hisznek önök a párhuzamos világokban? Nézzenek egy hétig ATV-t, azután egy hétig Hírtv-t. Tippem szerint ezt egy napig nem bírnák. Magyarországon azért nem ismerik az emberek a másik oldal érveit, mert a harmadik köbméteres hazugság után, mielőtt elpattannak az idegei, visszakapcsol a saját megnyugtató csatornára, ahol ugyanúgy hazudnak persze, de legalább szívének kedves dolgokat. Külföldi sajtót lényegében senki nem olvas. Senki sem kiváncsi a másik oldal véleményére, értelmes disputa sehol sem zajlik. Mindenki a maga zárt közegében él, a másik oldal hazugságaitól biztonságos távolban, a saját hazugságaiban. Így a pártok azt tehetnek, amit akarnak a média hatékony asszisztálása mellett.

És megy a licit! A szocik jólétet és adócsökkentést ígérnek. A Fidesz szerint üres az államkassza, és ők is jólétet és adócsökkentést ígérnek! A depressziós feketeplakátok kb. két héttel tovább voltak az utcán, mint kellett volna, ha már ezt a buta módját választotta a fidesz az emberek megszólítására. Az ország fele az ugyan stokin álló és hitelbe megvásárolt plazmán nézte, hogy rosszabbul élünk, mint négy éve, náluk, úgy hiszem, nem ment át az üzenet. Az interneten viszont burjánzott a "négy éve" kiparodizálása, hiába, jó anyagból...
No, majd a szóvivők, kampányfőnökök jól megmondják, mi a lényeg. Á, dehogy.
No, ki a kommunikátor 2006? Hírgyártó Péter, a Fidesz farkaskiáltója, annyira telehangoskodta a közéletet, hogy az emberek süketek lettek az igazságra. OV mgeg azzal riogat, hogy visszajön a szoborpark, ahelyett, hogy rámutatna, sosem ment el innen senki, ők is részei ennek a szoborcsoportnak, csak mellékalakok. De könyörgöm! Kampányidőben komcsizni? Direkt bénák ennyire?

Igen, igen, igen, gyönyörű kampánydalt írtunk, igen, egy sorát sem vesszük komolyan, igen, te élvezed és énekled velünk, miközben igen, te is tudod, hogy egy szava sem igaz, igen! És az a sok kedves, megtévesztett ember miket mond! A kormány rosszul végzi a dolgát, nekünk mindig kicsit rosszabb, úgyhogy mink a szociálistákra szavazunk, mert mink baloldaliak vagyunk. No ez az MSZP kommunikációs csodája!
És most aztán tényleg mindent bevetnek! Fellendült a külkapcsolati szakágazat. A nemzetközi "Fele sem igaz" vezető játékosai adták a kilincset egymásnak a MaSzoP  programjain, hitelét megerősítendő. És melyik honpolgár nem vizeli össze magát gyönyörűségében, ha egy senki popsztár, vagy egy külföldi államfő elrebegi: joh eshtet keevanok Madzsarorrszag. 
Csupa illusztris személy tette tiszteletét nálunk, például Putyin, aki többek közt a gázüzletágról cserélt eszmét fővárosunkban. Ezek a megbeszélések azóta is rendkívül sűrűek, és csak a hazugságok és a félinformációk nyilvánosak azóta. Putyin úr jött, láttott, győzködött, és mosolygott, mert volt min. Feszített protokollját gesztusértékűen megszakította s – milyen szimbólikus! – a volt KGBs vezető együtt ebédelt a Forradalmat eltiprók vérszerinti és eszmei unokáival, az amúgy megkérdőjelezhetően elkobzott Apró-villában.
Erre akadt dolga a pszeudo-munkáspárti hiperliberális Tony Blairnek is, akiről már rég tudott volt, hogy akkor hazudik, amikor mozog a szája, lásd Irak rafinált megtámadási indokai. Azóta már kipottyant a bársonyszékből, de ne aggódjunk érte, puhára esik.
Mindenhová mosolygunk, mint a Habsburg kétfejű sas. A mi Ferink egy igazi West-Bal Kán akar lenni, csakhogy a Balkán legingább veszt.

Szólj hozzá!

Címkék: média politika 2006 választások külpol saját(os) történelem

2006 rap

2007.07.19. 07:50 preeda

A tavasz hívó szavára benépesültek a teraszok,
de az útbontások meg a globális klíma az egész szezonnak bebaszott.
Már nem érzem az arcomon a régi szelet,
a történelem elszaladt a fejünk felett.
Az ember hagyományt ápolna,
de üresen kong a kápolna.
Vonulhatnak eleget a a krisnás szekerek,
a büszke melegek, a parádézó tehenek,
minden hétvégén lehet Westel triatlon
de te nem mondhatod egyszer se, hogy vesszen Trianon!
Mert ugyan, kit érdekel a Délvidék,
mikor megjöttek Floridából Davidék?
Inkább multikulti legyél, meg multivitamin fan,
romokban az ország, node itt a multi, vita min van?

Az a baj, a Cora, a Tesco meg az Auchan
túlságosan messze vannak nekem gyalogosan.
Nem megyek autóval mert drága a benzin,
hiába a nyocvanfajta mélyhatású enzim.
Hiába állok ellen, védekezek, vonakodok,
ellepik az agyamat a vonalkódok.
Hogy lehet gazdaságos a pezsgő meg a virsli
A szemfényvesztést szolgálja az egész vursli.
Nem elég a bóvli, mit szinte ajándékul adék?
Jön mellé nyolcvan tonna germán hulladék.

Elegem van, meg szar itt! Áh, sok!
Dübörögnek a megszorítások!
Egyre kevésbé tudom fizetni a rezsim,
elvesz tőlem minden pénzt a telhetetlen rezsim.
Korán reggel bombát dobnak Gázára
este meg emelkedik a gáz ára.
Persze kéne egy balatoni villa nyárra
de pimaszul felment a villany ára,
Sajnos arra sincsen pénzem,
hogy a fürdőszobám kicsempézzem.

  Nem figyeltem, nem vettem észre,
  megcsináltak mindent készre,
  semmibe sincsen beleszólásom,
  várom szépen a szétszórásom.
  Te miért vagy jól, én meg miért üvöltök?
  Te miért élvezed, én meg mért könyörgök?
  Préda legyek, ennyi a tisztem,
  míg bedarál engem szépen a szisztem.

Hiszem, hogy létezik kauzalitás,
de hogy az ok vagy az okozat volt előbb az vitás,
most meditálhat buzgón az összes jógi,
az őszödi böszmeség bűne az erkölcsi, vagy jogi.
Már minálunk szemben két eszmei ág áll,
mindegyik csak marakodik, eszementen ágál,
a parlamentben röpködnek az erős -izmusok,
az utcán meg tombol az erős izmú sok
csuklyás, sisakos és nem tréfálnak,
gumilövedékkel eltrafálnak.
A háta, a combja, a térde kell?
Én a fejét célzom, kit érdekel?
Ott épp kilőtte egy ÁVÓs szemét
a demokráciát féltő tüntető szemét.
A nyugdíjas bácsi nyomorék testű lett,
sajnos megbotlott benne az egész testület.
Erre ne fuss – súgják a szirénhangok,
főleg, ha hallod a szirénahangot!

A sarkon könnygáz szagú a kávéház,
bent a rendőrség viperával ÁVHáz.
Nincsen többé ember se Úristen,
Lovasrohamoznak a turistán!

Gumitölténnyel van a bőr tömve,
már ezért is betömnek a börtönbe.
Mindenhol véres testek hevernek, ne mozdulj, ha vernek,
ne szólítsd a yardot semmiképp havernek!
Megrúgnak, ha rajtad van egy kendő
s ha a fejed véded, az már büntetendő.
Vagy tucatnyian megfognak és elvisznek,
ennyi rajongója nem volt Elvisnek.
Az igazságügy szak-államtitkára
meg kiváncsi a szakállam titkára,
és tökmindegy milyen jogcímen
kell nekik a lakcímem.
Nekem az nem kell, vendég vagyok és itten
vádemelés nélkül rohadhatok a sitten.
A tárgyalás egy három perces per-verzió,
hatvan éve divat ez a perverzió.

Szoríts a kormánynak ő téged szorít
Nem hallasz majd senkitől egy árva sorryt.
Sajnos nem lesz igaza a jó vátesznek,
hogy majd mindent jóvátesznek,
de a nap végén az klassz, mikor összecsuklasz
mert még mindig nem te vagy az uralkodó class.

  Nem figyeltem, nem vettem észre,
  megcsináltak mindent készre,
  semmibe sincsen beleszólásom,
  várom szépen a szétszórásom.
  Te miért vagy jól, én meg miért üvöltök?
  Te miért élvezed, én meg mért könyörgök?
  Préda legyek, ennyi a tisztem,
  míg bedarál engem szépen a szisztem.

Szólj hozzá!

Címkék: vers 2006 rap saját(os) történelem

Mi ez a blog?

2007.07.18. 20:54 preeda

Már egész kis korom óta nem érzek semmiféle késztetést naplóírás iránt, s ezután sem hiszem, hogy a hobbim lesz. Jönnek az évek, mennek az évek, oly egyforma minden. De a 2006-os eszetndőre mindenképpen emlékezni szeretnék!
2006, amikor ötven év után végre mordult párat a magyar. No, nem akkorát, mint ötvenhatban, ám feljegyzésre méltó dátum dicső szabadságharcaink sorában, még ha épp ez a kis bolond, kócos, szürreális, azaz teljesen korszakkompatibilis forradalom jutott nekünk. Emlékezni akarok, mi minden vezetett a Tévéostromhoz és a véres 50. évfordulóhoz, s mi történt utána.  Kezdhetném Ádámtól-Évától is, mint a Gönczöl-bizottság, de én autokratikusan a 2006-os évet pécéztem ki magamnak. Nehéz helyzetben vagyok, mert bár semmilyen témában nem számítok szakértőnek, egyszerre szeretném bizonygatni történészként, szociológusként, politológusként, politikusként, hogy ami itt 2006-ban történt, az történelem. Változás 2006, ez volt a Fidesz év eleji szlogenje. Túl egyszerű és túl igéretes volt, hogy jó mantraként megvalósítsa önmagát. Hát legyen változás! Hogy a változás ilyen irányú és ennyire megrázó lesz, azt persze nem gondoltuk januárban, de sanos a modern abszurdnak már nem része a katarzis.


Most 2007 nyara van, már ha ezt a klímaválság közeli időjárást lehet nyárnak hívni. Már egy éve, hogy elhangzott cinkos zárt körben az őszödi beszéd, s több, mint fél éve nyilvánosságra került, és még mindig ott tartunk, ahol annak idején. Még mindig megy az oltás, agymosás, programozás, manipulálás, ahogy a csövön kifér. Az összes csatorna a kék pirulát kínálja, kiművelt koponyák izzadó homlokkal magyarázzák, hogy el kell felejteni az egészet, tovább kell lépni, előre kell nézni. Hát szorri, én már csak ilyen maradi vagyok, kimondottan nem akarok felejteni, sőt.
Úgy vélem, országunk komoly bajban van, Csengey Dénes szavaival: valami itt, valami még, vagy valami már nincsen, nem van, és egyre esélytelenebbnek látom, hogy lesz-e. De fenntartom a jogot, hogy aggódjak hazánkért és Földanyánk holnapjáért, fenntartom a jogom, hogy gondolkozzak.
Leírom ezt a sok felesleges marhaságot, mert mit is tehetnék? Üvöltsek a tévével mindig, mikor épp hazudnak benne? Gyerekek, ez napi huszonnégy óra! Győzködjem szoclib barátaimat, ismerőseimet, kollégáimat vég nélküli, szőrszálhasogató, az árkokat nemhogy betemető, de mélyítő vitákban? A jobbosokat próbáljam meggyőzni, hogy a manipuláció pártfüggetlen?

Igazság szerint kúraszerűen írok, hát előre is elnézést mindenkitől, aki pont a látómezőmbe került. Aránylag nagy médiafogyasztó vagyok, mélymerítéses, keresztmetszetes és intuitív, távolról sem tudományos alapon követem figyelemmel a manipuláció magasiskoláit. De persze én sem tudhatok mindenről, így szigorúan szubjektív minden gondolatom. A világ szerintem nem logikus, viszont paradox, így megesik, hogy a véleményem eltér a sajátomtól, és még elnézést sem kérek. Az internetben az a nagyszerű, hogy bárki bármilyen baromságot publikálhat, hát gondoltam, miért ne járulhatnék hozzá a magyar közélet helybenjárásához előreláthatóan kis népszerűségre számottartó gondolataimmal.

A szövegeken nincsen semmilyen copyright, úgyse tudnék mit csinálni, pereskedésre sem költök, továbbá hiszek a gondolat szabadságában, így aztán részében vagy egészében az összes szöveget felhasználhatod, átírhatod, vagy akár kiadhatod a saját neved alatt.

Szólj hozzá!

Címkék: 2006 saját(os) történelem mi ez a blog?

Műsorváltozás

2007.07.17. 01:19 preeda

A sok baromság, amit tanultam az iskolában a világról kissé összekeveredett bennem azzal a sok marhasággal, ami a tévéből zúdul, és egyik sem hasonlít arra a valóságra, amit az elmúlt harmincpár évben megtapasztaltam. Gyönyörű példa erre a 88-89-90-es folyamat, amit hogy is nevezünk? Csapjunk is bele a piros pirulába.

Mi volt itt, és mikor? Rendszerváltás? Rendszerváltozás? Rendszerváltoztatás? Jópár szavunk van rá, viccesből is akad: rendszarváltás, módszerváltás. A környező országokban úgy mondják: a diktatúra bukása. Nálunk ilyet nem ismer a közbeszéd. Talán mert nem a diktatúra bukása történt 89-ben, vagy mikor is? Megbukott a diktatúra, és annak elitje? Avagy csak átmentette a hatalmát, gazdasági befolyásra váltva a politikai befolyást?
Bármi is volt, nem 89-ben volt. 82-ben már belső pártfórumokon beszélték, hogy a rendszer össze fog omlani, ha így megy tovább a gazdaság. 84 körül gmk-t lehetett alakítani. Hogy Gorbacsov színrelépése után mennyivel kaptak észbe az elvtársak nehéz megsaccolni, de 86-87-ben már a törvénykezésben ágyaztak meg a privatizációnak, jött a jövedelemadó és az áfa. 87-88-ban már Kft-k soksága nőtt ki a földből, s százszámra voltak vegyesvállalatok.
Csak foltokban ismert, hogyan ment a spontán privatizáció. Kik ismerték a meghozandó törvényeket, rendeleteket, hogy e tudás birtokában jól helyezkedhessenek? Kik tudták, hogy az előre meghirdetett árverést előrehozták egy órával, s arrébbtették egy teremmel? Kik voltak jókor, jó helyen, hogy biztos, baráti bankkölcsönből egy forintért vegyenek gyárat, kik privatizálták ki a vállalat  legkisebb Kft-jét, amiben hirtelen mellék-üzemág lett a maga vállalat.
A nyolcvanas években a külkereskedelem fele nyugatra ment. Akik akkor bizniszeltek a nyugattal, már pozícióban voltak, és ne higyjük, hogy a piacon olyan finnyások lettek volna az ideológiai különbözőségekre, főként mert – ha jól tippelek – nem is nagyon voltak ilyenek.

Ehhez persze tudni illik, hogy nálunk sosem volt szocializmus, nem hogy kommunizmus. A Horthy-korszak kádereit lecserélték a Kun Béla óta szervezkedő bolsi érdekkör embereire. Amint fent, úgy lent, a funkciók maradtak, csak az emberek egy része cserélődött. A nyilasokat átkeresztelték ÁVO-ra, hiszen a szakemberek minden hatalomnak kellenek. Az MDP-ből MSZMP lett, az ÁVH-ból Munkásőrség, a Szabad Népből Népszabadság, – a mai napig hirdeti a fejléc az alapítás dátumát. Ezt a képességet azóta tökéletesre fejlesztették, ahogy Perczel Tamás (nyugodjék békében) mondta: eznek már be sem kell menni a függöny mögé az átváltozáshoz, olyan profik, hogy nyilt szinen csinálják. A történelem logikájából kiindulva találóbb lenne "rendszerű változásnak" hívni a 89-es történéseket, hiszen nem történt egyéb.

És most persze haragszunk a Rákosi- meg Kádár-rendszerre, de milyen is volt az? Mehettünk olimpiára, Cannes-ba, ENSZ-tagok voltunk, a nyugat tárgyalt velünk, és ami a fontosabb: kereskedett velünk. A legfontosabb, hogy kölcsönöket vehettünk fel, nem is keveset, és nem is szerencsés konstrukciókban. Köztudott, hogy, nem állami kölcsönt kértünk, hanem magánbankoktól kaptuk a suskát, amit ugye ki engedett volna el? No, a mai napig ezt nyögjük, és ezen kölcsönök kamatainak kamatait nyögik majd unokáink is. Fekete János a mai napig díszdobozban tartja a tollat, mellyel szignózta a papírokat, büszkén meséli médiaszerte, mekkora ász is ő, ki mindenkit ismer, miket elintézett már. Hát ezt az országot elintézte, az biztos, meg is értem Sólyom elnök urat, hogy nem akarózott pacsizni vele.
No, ő is ott tüsténkedett a sok bába közt 89-ben és ugye, ki mivel bíbelődik, azt biztosan fontosnak is tartja. Akit hagytak jogászkodni a Kádárérában, nyilván talált logikát és szépséget a jog művelésében. Én nem tudom hibáztatni Sólyom Lászlót, hogy miután végigszakértette a rendszerváltást, a Mindentudás Egyetemén egyórás előadásban annak jogszerűségét bevédi. Mi mást csinálna? Tárja szét a kezét, és mondja azt: elméletben tökösek voltunk, csak nagyon figyelmetlenek a valóság iránt? Mi mást várnánk egy européertől?
Antall Jóska a legbarokkosabb verzió szerint nem értett a gazdasághoz. Széles Gábor hiába csapkodta hát az asztalt, hogy a gazdasági rendszerváltással meg mi lesz, jól lehurrogták. Az Antalli vízióban az állt, hogy ő, meg a majdnem kétszáz mögötte álló ember majd lerakják a jogállam alapjait. Politikától megtisztított, független bíróság, ügyésszég, rendőrség Állami számvevőszék, Alkotmánybíróság. No, tizenhét esztendő (azt hiszem, ezt nyugodtan kijelenthetem) nem hozta meg a várt eredményt.
89 az értelmiség forradalma volt. Nem a népé, az nem tetszett forradalmat csinálni, jobb híján azóta építjük a "Jogilag Tiszta és Vértelen Átmenet a Diktatúrából a Demokráciába" mítoszát. Hát ilyen az, amikor műkedvelők váltanak rendszert.

Akár örömhírként is felfoghatjuk, hogy hamarosan tényleg vége lesz az eredeti tőkefelhalmozással egybekötött rendszarváltásnak, mert lassan már tényleg nincs mit eladni. Van még a föld, amin akár egy országos méretű szeméttelepet is létrehozhatnánk, de lehet, hogy gazdaságosabb eladni azt is. Minek is bajlódni azzal a sok tulajdonnal. Az állam rossz gazda, mi is kutyaütők vagyunk, a külföldiek viszont korrekt, hátsó szándék nélküli vevők, akiket a szolgáltatások színvonalán kívül semmi sem érdekel.
A filmvilágban tetten érhetjük a még mindig kádári közgondolkodásunkat. Sok nyugati filmet forgalmaztak itthon az átkosban (ugyan sokszor tíz év késéssel), akár a demokrácia diadalairól szólóakat is, már be voltunk oltva. Mélyen a szívünkben éreztük, hogy ami nálunk van, az nem ilyen, de elhitették velünk, hogy sosem fogjuk megérni, hogy valaha ilyen országban élhetünk. Amíg jópofát vágunk, hagynak élni. Most is mennek összefogásra, demokráciára, érdekérvényesítésre okító filmek, de ezek még mindig külföldön játszódnak. Gyakorlatban is, de a mi szemszögünkből is. Valahogy nem épült még be a mindennapjainkba, nehezen tanuljuk ezt a demokrácia nevű intézményt, nemhogy használni tudnánk.
Kónya Imre az ellenzéki kerekasztal végén azt mondta, ők, mint rendszerváltó pártok, nem részt kívánnak a hatalomból, hanem valódi népképviseletet akarnak. A gyors rendszerváltásnak nagy előnye volt, hogy a lakosság, a civilek nem tudták rendesen megszervezni magukat, viszont a nagy kapkodásban jól összekülönböztek, élükön a szintén szervezetlen ellenzéki pártokkal. Mindenki máshogy akarta ugyanazt. Mikor eljött a nagy pillanat, és mikor világossá vált, hogy nem, nem, mégsem jött el – mint egy szürreális Cseh Tamás dalban – egy újabb kómába zuhant az ország. A mai napig félig öntudatlan állapotban lebegünk, naponta töltekezünk a tömény hülyeséggel, a virtuális valósággal, hogy ne kelljen látnunk: itt nem történt semmi.

Ez még mindig a Kádár-rendszer: minden évben kicsit jobb, mint tavaly, és még két évet kell várni, aztán csudajó lesz. Vehetsz Trabantot 8 év várakozással, s ha megvan, lecserélheted a kicsit jobb Ladára. Vehetsz rádiót, tévét, azután meg szines tévét. Lehet külföldre menni, nyugatra menni, lehet vállalkozni, lehet szabadon választani. A Ladát Suzukira cserélheted. Ennyi a nagy szabadság és demokrácia. Csak eddig a nagy Szovjet birodalommal fenyegettek minket, most meg  NATO-tagság, EU-tagság meg a gazdaság diktál mindent. Az ötvenes években még a "Kolhoz, vagy falhoz" ment, a stílusváltáskor meg  "kimentek a tankok, bejöttek a bankok", a lényeg, hogy legyen mivel sakkban tartani a népet. A valóság változatlan: a bennszülöttek rabszolgaként dolgoznak saját hazájukban. Még mindig provincia vagyunk, csak más érdekszférában. El lettünk adva, el lettünk adósítva egy tál lencséért.

"Műsorváltozást" nyelvbotlott  a "rendszerváltozás" helyett Csutka István, mikor épp Kerényi Imrével beszélgetett, felkiáltottam, micsoda gyönyörű  freudi elszólás! Ez milyen találó: pár színész meg pár díszlet kicserélődött, kiosztották az új szöveget és ment tovább az előadás, a nézők is maradtak.
Az ország 80%-a azóta sem tud jókor jó helyen lenni. Beletörődtünk, ebben nekünk igen nagy rutinunk van. Így történt hát az átmenet a tökmindegyből a nihilbe.

És mi történt máshol? A volt szocialista blokk országaiban mindenhol lett új alkotmány, az egykori rendszerváltó pártok mind eltűntek, és a liberálisok 2-3%-os minipártok. No, erre nálunk még várni kell.

Szólj hozzá!

Címkék: rendszerváltás saját(os) történelem

Mese a rendszerváltás/ozás/oztatásról, vagy miről

2007.07.12. 00:31 preeda

A szegény embernek egyebe se volt, csak egy biciklije, amivel kapálni járt. Művelte a kis földjét, nem volt ideje politikailag továbbképezni magát. Okításképp a helyi tanácselnök elvette tőle a biciklijét. A szegény ember hiába tett panaszt az előljáróra, hiába kérte vissza a biciklijét, hiába könyörgött, mindahányszor csak egy alapos verést kapott. A szegény embernek a sok gyaloglástól fájdalmai voltak, ment a kis pénze a gyógyszerekre, a munkáját se tudta végezni. Egy helyi rendeletre hivatkozva elvették a földjének nagy részét, mert felvetette a dudva. A szegény ember további panaszai miatt levágták szép sorban mindkét kezét és a lábát is.

Eljött a rendszerváltás/ozás/oztatás, ami annyit jelentett, hogy a tanácselnököt polgármester úrnak kellett innentől szólítani. Nohát, ez a polgármester felkarolta a nagyon szegény ember ügyét. Kihívta a televíziót, sajtótájékoztatót tartott: íme, itt ez a szegény ember. A történelem megtiporta, de mi visszaadjuk, ami visszajár!
A zenekar tust húzott és előhozták a fészerből a rozsdás öreg járgányt, és a béna emberhez támasztották. A tömeg pedig sugdolózni kezdett : dologtalan ember ez, a földjét már mióta nem műveli. Volt, ki kárörvendően nevetett: minek neki a bicikli, hioszen se keze, se lába.

Okos politológus és szociológus szakértők pedig hosszú éjjeli beszélgetősműsorokban elemezték, hogy túl kéne már lépni a múlton, nem szabad állandóan azon rágódni.

2 komment

Címkék: mese rendszerváltás

süti beállítások módosítása