A rendőrség megígérte, hogy az állami ünnepségek után a tüntetők visszatérhetnek a Kossuth térre, így a Corvin köznél gyülekezők délután kettő körül visszaindultak. Ugye, a Kossuth térre bejelentett tüntetés október 25-ig szólt, a reggeli kiürítés csupán átmeneti lezárásnak indult. Hát nem.
Azt nem tudni a rendőrattak tényleges oka mi volt. Annyit láttam mindössze az egyik csatornán, hogy az Alkotmány utcánál páran, némi szóbeli huzavona után feldöntöttek egy macskajancsi drótakadályt. Lehet, hogy ezen pöccentek be a rendőrök, de akkor miért aprították a nagykörút járókelőit már délelőtt oly serényen? Utána kéne nézni, van-e ilyen rendelet, vagy előírás, miszerint nemzeti ünnepen nemzeti zászlóval ünnepelni tilos, mindenestere most szemmel láthatóan nem szabadott.
A "műveleti területté" nyilvánításból az avatottabbja (én például nem tartozom ide) már ekkor tudhatta, hogy a helyzet radikálisan megváltozott: a kormány háborút visel saját népe ellen. Ugyebár a "műveleti terület" egy katonai szakkifejezés, tehát egészen más logika következik innentől, hisz háborúban mindent lehet.
Például zsoldoshadsereget bevetni. Az egyik urban legend szerint azért nem volt sok egyenruháson szám, mert egyszerűen nem állt ilyen a rendelkezésükre: nem voltak állományban. Azt suttogják, biztonsági őröket, szekuritiseket toboroztak 23-ára. Voltak magyarul nem beszélő csuklyások is. Külföldi rendőrök nálunk hadgyakorlaton? Kérem, nyugtasson meg valaki, hogy ezekből egy szó sem igaz, hogy ilyenek csak az egyszeri kisember fantáziájában léteznek. Bár lenne egy igazmondó jelentés, amiből az információéhes állampolgár tájékozódhat.
Egy biztos, pár hét alatt a rendőrök felszerelkeztek mindeféle kiegszítő kütyüvel. Íme, a korrupció bosszúja: vesztegettél már meg zsarut? A te pénzedből vett köszönetképp viperát és egyéb népnyúzó eszközöket.
A Birodalmi rohamosztagot megszégyenítő védőfelszerelésben indult embervadászatra a sok robocop, míg jogi értelmiségünk elvitatta a tüntetők jogát a sálhoz a könnygáz ellen, pláne bármi komolyabbat.
A rendőrsorfal tolta a népet a kiskörúton, s csak aki még sosem látott Budapest térképet, nem tudta, hogy idő kérdése, és az Astoriánál randit adnak egymásnak a Fidesz-tábor és a mozgalmárok. Már az Alkotmány utca elején, az Andrássy útnál, de legkésőbb a Deák térnél el lehetett volna állni a tüntetők útját, ha lett volna ilyen szándék.
A zavargók – a rendőrség tolmácsolása szerint – előre megfontolt szándékkal rendőröket mentek gyilkolni. Elég bénán csinálták, mert semmit nem vittek magukkal. Szerencsére pár ismerős segített, például egy építési alvállalkozó előzőleg sunyi módon a Deák térre csempészett több raklap utcakövet, útfelújítást mímelve.
A ribillió okainak artikulálásához épp jól jött Geszti Péter installációja, az embernagyságú BUDAPEST A SZABADSÁG FŐVÁROSA kiírás. A kedves figyelmességet a felvonulók kérték, s kiemelték belőle a lényeget, megfogalmazva a legégetőbb problémáját korunknak: SZABADSÁG. Ez hiányzik, ezt akarjuk, ilyen nagyon egyszerű.
S jött a válasz, mi jár annak, aki a szabadságot hiányolja. Könnygázgránát célzottan a gyomorába. Szinezett vízsugár a nyakába. Másfél centis gumilövedékek a pofájába.
Megtörtént hát a 2006-os sortűz, kedvesen megidézve a – két nap híján – ötven évvel ezelőttit. A forradalom élőképei az Andrássy úton – a program szerint. Csak korunkban nem kalasnyikovot használnak, hanem európaibb módra gumilövedéket (amiről utólag persze kiderült, hogy nem csak halált okozhat, de még ki sem volt próbálva, hány méterről szabad tüzelni vele). De mégsem éleslőszerrel lőttek, no, ennyit ment előre a világ 50 év alatt. De azért most is vérben ázott a pesti utca, s rendőrbakancsok taposták bele a magyar trikolórt.
A tank elindulása már csak a hab volt a tortán, olyan szürreálissá tette a történéseket, hogy az emberek tényleg nem tudták már, milyen évet is írunk.
A Fidesz-gyűlés az Astoriánál eközben a szokott békességben zajlott, nyomták az ájtatos, semmitmondó dumákat.
Viktor Viktor, ki a kampány elején már érezte a puskapor szagát, a könnygázfelhőtől száz méterre elvesztette éles szaglását. A széljárással lehetett a baj, vagy csak nem látta, hogy már a Magyarok Házából is integetnek, mindenesetre arról szónokolt, hogy a posztkommunisták már a spájzban vannak (nahát! mintha az elmúlt tizenhat évet nem ott töltötték volna, igen tevékenyen), miközben a Kiskörúton lőtték a magyart. Mondta csak a magáét, hogy népszavazást kell tartani, akkor majd minden rendben lesz. Majd, valamikor. Ha.
Az emebrek ünnepélyesen elénekelték az összes rendelkezésre álló himnuszt, ezzel végeztek is a maguk részéről. A nagylelkű rendőrség viszontgesztusként adott a tömegnek 1 perc 47 másodpercet, hogy legalább a nagykörúton túl legyen. Aki nem volt képes ilyen komoly sportteljesítményre, az pórul járt. A tömeges futóversenyt leginkább az akadályozta, hogy az emberek egyszerűen nem lettek tájékoztatva a rendőrség szándékairól, nem tudták, mit is kéne tenniük.
Ezt az 1 perc 47 másodpercet később tolmácsolták fél órának, tíz percnek, mindegy is, mert egyik sem lett volna elegendő a többszázezer embernek a távozásra.
A fideszes hazaigyekvők között volt, aki a lovasrohamot a show részének tekintette és bámészkodott. Volt, aki csak azért ment a balhé felé, mert egyszerűen nem hitte el, hogy ez most tényleg megtörténik. De a legbékésebb járókelő is, akiknek semmi köze nincs a tüntetőkhöz, megbántva kér magyarázatot, ha fejen kúrja egy könnygázgránát vagy egy gumitöltény.
A rendőrnek öltözöttek mai jelmondata tán az lehetett: nem magyarázok, agyrázok! Vagy talán a lovasroham okozta a szereptévesztést, s a rohamosztagosok többsége fogathajtónak képzelte magát, azért igyekezett minél több fogat kihajtani az emberek szájából? Az utólagos indoklás szerint az Astoria felé azért engedték a tüntetőket, mert csak a jogszabályban foglaltakat teheti a rendőrség. Ugyanez a gumilövedékekre, viperahasználatra és az emberek jogaira már nem vonatkozik.
Vajon mivel érdemeltük ki, hogy egy nemzeti ünnepen járókelőkre, egyszerű közemberekre lőttek? Nem viselkedtünk jól? Kádárék legalább azokon a napokon nem verték az embereket, amire ők hívták őket (ahogy erre a DemokráciaZrt-ben oly találóan rámutattak). Oké volt ütlegelés március 15-én, június 16-án, október 23-án, de május elsején senkit nem vertek meg azért, mert felvonult.
És ha még csak azokat bántották volna. Rögtönítélő és büntetésvégrehajtó funkciókkal felszerelkezve tartottak razziát kávéházakban, kocsmákban. Mit sem értő vendégeket, időseket, sőt még pincéreket is elagyabugyáltak. Leginkább: akit értek.
Az oszlatás bitzosan nem volt cél, mert menekülési útvonalat nem nagyon hagytak a rendőrök.
A tüntetőket centiről centire, öt órán keresztül tolták az Astoriától az Erzsébet híd pesti hídfőjéig a rendőrök. A helyzet eszkalálódott, a barikád eszkábálódott, és előkerültek a molotov-koktélok is. Fel is gyulladt a deszkahalom, amit gyorsan el is oltottak.
Hajnali fél kettő körül megjelent a rendőrség titkos csodafegyvere, az adu ász, ami mindent visz: a hóeke. Vészesen közeledett az adásidő vége a kitartóbb csatornákon is, valamire jutni kéne. A barikádozóknak elment a kedvük, ők meg utána mentek, egyetlen zászló lebegett már csak a farakás tetején. A hóeke pedig egyenesen a kitűzött zászló felé vette útját, s eltiporta. A rendőrök magyar zászló-taposása után ezen már nem is csodálkozunk, ez így volt logikus. A háború logikája.
A terrorkommandók még órákig hajkurászták a tüntetőket, városszerte igazoltatták a járókelőket, s akinek piszkos volt a keze, jól elpáholták, mert bizonyára barikádot épített.
Szép kis ötvenedik évforduló volt, izgalmas, látványos, mediatív, és megintcsak gyártottunk egy csomó problémát magunknak a következő ötven évre. Egy biztos: Magyarország már megint történelmet csinált, a világnak megint csukva volt a szeme. Ötven év múlva majd megértjük, mit tettünk ma.
Azt nem tudni a rendőrattak tényleges oka mi volt. Annyit láttam mindössze az egyik csatornán, hogy az Alkotmány utcánál páran, némi szóbeli huzavona után feldöntöttek egy macskajancsi drótakadályt. Lehet, hogy ezen pöccentek be a rendőrök, de akkor miért aprították a nagykörút járókelőit már délelőtt oly serényen? Utána kéne nézni, van-e ilyen rendelet, vagy előírás, miszerint nemzeti ünnepen nemzeti zászlóval ünnepelni tilos, mindenestere most szemmel láthatóan nem szabadott.
A "műveleti területté" nyilvánításból az avatottabbja (én például nem tartozom ide) már ekkor tudhatta, hogy a helyzet radikálisan megváltozott: a kormány háborút visel saját népe ellen. Ugyebár a "műveleti terület" egy katonai szakkifejezés, tehát egészen más logika következik innentől, hisz háborúban mindent lehet.
Például zsoldoshadsereget bevetni. Az egyik urban legend szerint azért nem volt sok egyenruháson szám, mert egyszerűen nem állt ilyen a rendelkezésükre: nem voltak állományban. Azt suttogják, biztonsági őröket, szekuritiseket toboroztak 23-ára. Voltak magyarul nem beszélő csuklyások is. Külföldi rendőrök nálunk hadgyakorlaton? Kérem, nyugtasson meg valaki, hogy ezekből egy szó sem igaz, hogy ilyenek csak az egyszeri kisember fantáziájában léteznek. Bár lenne egy igazmondó jelentés, amiből az információéhes állampolgár tájékozódhat.
Egy biztos, pár hét alatt a rendőrök felszerelkeztek mindeféle kiegszítő kütyüvel. Íme, a korrupció bosszúja: vesztegettél már meg zsarut? A te pénzedből vett köszönetképp viperát és egyéb népnyúzó eszközöket.
A Birodalmi rohamosztagot megszégyenítő védőfelszerelésben indult embervadászatra a sok robocop, míg jogi értelmiségünk elvitatta a tüntetők jogát a sálhoz a könnygáz ellen, pláne bármi komolyabbat.
A rendőrsorfal tolta a népet a kiskörúton, s csak aki még sosem látott Budapest térképet, nem tudta, hogy idő kérdése, és az Astoriánál randit adnak egymásnak a Fidesz-tábor és a mozgalmárok. Már az Alkotmány utca elején, az Andrássy útnál, de legkésőbb a Deák térnél el lehetett volna állni a tüntetők útját, ha lett volna ilyen szándék.
A zavargók – a rendőrség tolmácsolása szerint – előre megfontolt szándékkal rendőröket mentek gyilkolni. Elég bénán csinálták, mert semmit nem vittek magukkal. Szerencsére pár ismerős segített, például egy építési alvállalkozó előzőleg sunyi módon a Deák térre csempészett több raklap utcakövet, útfelújítást mímelve.
A ribillió okainak artikulálásához épp jól jött Geszti Péter installációja, az embernagyságú BUDAPEST A SZABADSÁG FŐVÁROSA kiírás. A kedves figyelmességet a felvonulók kérték, s kiemelték belőle a lényeget, megfogalmazva a legégetőbb problémáját korunknak: SZABADSÁG. Ez hiányzik, ezt akarjuk, ilyen nagyon egyszerű.
S jött a válasz, mi jár annak, aki a szabadságot hiányolja. Könnygázgránát célzottan a gyomorába. Szinezett vízsugár a nyakába. Másfél centis gumilövedékek a pofájába.
Megtörtént hát a 2006-os sortűz, kedvesen megidézve a – két nap híján – ötven évvel ezelőttit. A forradalom élőképei az Andrássy úton – a program szerint. Csak korunkban nem kalasnyikovot használnak, hanem európaibb módra gumilövedéket (amiről utólag persze kiderült, hogy nem csak halált okozhat, de még ki sem volt próbálva, hány méterről szabad tüzelni vele). De mégsem éleslőszerrel lőttek, no, ennyit ment előre a világ 50 év alatt. De azért most is vérben ázott a pesti utca, s rendőrbakancsok taposták bele a magyar trikolórt.
A tank elindulása már csak a hab volt a tortán, olyan szürreálissá tette a történéseket, hogy az emberek tényleg nem tudták már, milyen évet is írunk.
A Fidesz-gyűlés az Astoriánál eközben a szokott békességben zajlott, nyomták az ájtatos, semmitmondó dumákat.
Viktor Viktor, ki a kampány elején már érezte a puskapor szagát, a könnygázfelhőtől száz méterre elvesztette éles szaglását. A széljárással lehetett a baj, vagy csak nem látta, hogy már a Magyarok Házából is integetnek, mindenesetre arról szónokolt, hogy a posztkommunisták már a spájzban vannak (nahát! mintha az elmúlt tizenhat évet nem ott töltötték volna, igen tevékenyen), miközben a Kiskörúton lőtték a magyart. Mondta csak a magáét, hogy népszavazást kell tartani, akkor majd minden rendben lesz. Majd, valamikor. Ha.
Az emebrek ünnepélyesen elénekelték az összes rendelkezésre álló himnuszt, ezzel végeztek is a maguk részéről. A nagylelkű rendőrség viszontgesztusként adott a tömegnek 1 perc 47 másodpercet, hogy legalább a nagykörúton túl legyen. Aki nem volt képes ilyen komoly sportteljesítményre, az pórul járt. A tömeges futóversenyt leginkább az akadályozta, hogy az emberek egyszerűen nem lettek tájékoztatva a rendőrség szándékairól, nem tudták, mit is kéne tenniük.
Ezt az 1 perc 47 másodpercet később tolmácsolták fél órának, tíz percnek, mindegy is, mert egyik sem lett volna elegendő a többszázezer embernek a távozásra.
A fideszes hazaigyekvők között volt, aki a lovasrohamot a show részének tekintette és bámészkodott. Volt, aki csak azért ment a balhé felé, mert egyszerűen nem hitte el, hogy ez most tényleg megtörténik. De a legbékésebb járókelő is, akiknek semmi köze nincs a tüntetőkhöz, megbántva kér magyarázatot, ha fejen kúrja egy könnygázgránát vagy egy gumitöltény.
A rendőrnek öltözöttek mai jelmondata tán az lehetett: nem magyarázok, agyrázok! Vagy talán a lovasroham okozta a szereptévesztést, s a rohamosztagosok többsége fogathajtónak képzelte magát, azért igyekezett minél több fogat kihajtani az emberek szájából? Az utólagos indoklás szerint az Astoria felé azért engedték a tüntetőket, mert csak a jogszabályban foglaltakat teheti a rendőrség. Ugyanez a gumilövedékekre, viperahasználatra és az emberek jogaira már nem vonatkozik.
Vajon mivel érdemeltük ki, hogy egy nemzeti ünnepen járókelőkre, egyszerű közemberekre lőttek? Nem viselkedtünk jól? Kádárék legalább azokon a napokon nem verték az embereket, amire ők hívták őket (ahogy erre a DemokráciaZrt-ben oly találóan rámutattak). Oké volt ütlegelés március 15-én, június 16-án, október 23-án, de május elsején senkit nem vertek meg azért, mert felvonult.
És ha még csak azokat bántották volna. Rögtönítélő és büntetésvégrehajtó funkciókkal felszerelkezve tartottak razziát kávéházakban, kocsmákban. Mit sem értő vendégeket, időseket, sőt még pincéreket is elagyabugyáltak. Leginkább: akit értek.
Az oszlatás bitzosan nem volt cél, mert menekülési útvonalat nem nagyon hagytak a rendőrök.
A tüntetőket centiről centire, öt órán keresztül tolták az Astoriától az Erzsébet híd pesti hídfőjéig a rendőrök. A helyzet eszkalálódott, a barikád eszkábálódott, és előkerültek a molotov-koktélok is. Fel is gyulladt a deszkahalom, amit gyorsan el is oltottak.
Hajnali fél kettő körül megjelent a rendőrség titkos csodafegyvere, az adu ász, ami mindent visz: a hóeke. Vészesen közeledett az adásidő vége a kitartóbb csatornákon is, valamire jutni kéne. A barikádozóknak elment a kedvük, ők meg utána mentek, egyetlen zászló lebegett már csak a farakás tetején. A hóeke pedig egyenesen a kitűzött zászló felé vette útját, s eltiporta. A rendőrök magyar zászló-taposása után ezen már nem is csodálkozunk, ez így volt logikus. A háború logikája.
A terrorkommandók még órákig hajkurászták a tüntetőket, városszerte igazoltatták a járókelőket, s akinek piszkos volt a keze, jól elpáholták, mert bizonyára barikádot épített.
Szép kis ötvenedik évforduló volt, izgalmas, látványos, mediatív, és megintcsak gyártottunk egy csomó problémát magunknak a következő ötven évre. Egy biztos: Magyarország már megint történelmet csinált, a világnak megint csukva volt a szeme. Ötven év múlva majd megértjük, mit tettünk ma.
