A közvélemény jókat rötyögött a Kossuth tériek kézzel írt petícióján anélkül, hogy tudná, mi állt benne. Hetekig polemizált azon, hogy a Fradi kerüljön vissza az NB1-be nyilván ilyen nem is volt a petícióban. Persze, tessék csak kajánkodni, legközelebb majd a yuppik csinálnak forradalmat, akkor majd e-mailben küldik a szöveget CCzve a Köztársasági elnöknek és Magyarországnak.
A formában van valami vadromantikus, de a tartalom mindenképpen korrekt. Remek vitaanyag, ami mentén elindulhatott volna a közbeszéd.
A cinikus média hatására egyre cikibb lett Kossuth térinek lenni, foglalkozni velük, pláne egyetérteni bármiben. Kár. Pedig az eddig hiányolt új gondolatok tárhelyével találkozhatott volna itt a kedves érdeklődő. Volt köztük pár megmosolyognivaló törekvés, volt pár kezdeményezés, ami köszönőviszonyban sem volt a reálpolitikával, de volt jópár, amiről igenis vitázni kellene, akadt megfontolandó, s amit el lehetne fogadni. És mindegyiket áthatotta a hazáért való mély aggódás, és a remény, hogy amit elkúrtunk 89-ben, azt most hátha helyrehozhatjuk.
A csőcselékezés és csürhézés viszont elnyomta bármifajta értelmes párbeszédnek a lehetőségét. Nyilván ez is volt a funkciója a csőcselékezésnek.
Ugye, ez úgy működik, hogy ha valami nem a kellő időben hangzik el, másnapra teljesen új értelmezést lehet neki adni. Szent-Korona tanról mesélni a már kitaposott, lehugyozott Kossuth téren persze röhejes, de előbb nem ment ki a média. Így marad el rendre az a bizonyos társadalmi vita. Mire ismét lehetne nyugodtan vitatkozni, addigra véleménydiktátoraink már megformálták a tömegek gondolatait. Nehogymár a kedves országlakosságnak valamiről saját véleménye legyen!
A ballib média úgy volt a Kossuth tériekkel, mint a kisgyerek, aki fülére tapasztott kézzel kiabálja: nem hallak, nem hallak! Bármit is mondtak, azt kiforgatták, átfogalmazták, újraértelmezték. Molnár Tamás csak azért kapott szót a Klubrádióban, hogy aztán legyen mit megcáfolni és megbeszélni Drágabolgárúrral.
Szigorú médiamunkásaink mindig készek, hogy az ellenzék bármelyik személyiségének mondatait szavanként kielemezzék, szétcincálják, összerakják, újraértelmezzék. Szakértők, elemzők hada sejt és sejttet szövegösszefüggéseket, és ilyenkor nem feledkeznek meg a szavak misztériumáról sem. Senki sem ússza meg, szavanként követelnek magyarázatot, még akkor is, ha nem is ők és nem is azt mondták.
Ezek a kérlelhetetlen médiamunkások Ferivel valamiért nem olyan szigorúak. Az Őszödi beszéd csupán túlzó fikció, nem alkalmas ilyen jellegű elemzésre. Véleményformálóink, sztárriportereink nem figyeltek a külföldi kollégákra a két CNN-féle GyF interjúban, pedig az egyiket még a HírTV is leadta. A BBC-normatívákról ne is beszéljünk.
Aczél szentesítette az eszközt, ők csak teszik a dolgukat.
Pedig más lenne a média dolga, pl. a tájékoztatás. Nem is az az érdekes, átvették-e a peticiót vagy sem 19-én a székház főkapujánál, hanem hogy az MTV-nek funkciójából fakadóan és törvényben foglalt közszolgálati feladatai okán ott kellett volna lennie a Kossuth téren már szeptember 17-én, az első perctől fogva. Az oda kb. 500 méter, gyalog fél perc. Illett volna kamerával és mikrofonnal körbejárni és kiváncsiskodni, hogy ugyan már így tízezren mi a csudát akarnak?
Az egyetlen csatornát, amely helyt állt a média oldaláról, kitüntették, gratuláltak neki? Ugyan, dehogy! A Hírtévét Kitiltották az MTV-ből, mert közvetítésük "nem volt kiegyensúlyozott". Császár Attila riportert meghurcolták a Tévéostromból származó töltényhüvely miatt. A Hírtévére ráeresztették az ORTT-t, mondvacsinált indokokkal be is tiltották volna az egész csatornát és sóval hintették volna be a helyét az éterben. A végén még nekik kellett egy milla büntetést fizetniük, amiért a dolgukat – és másokét is – végezték.
Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország!
A formában van valami vadromantikus, de a tartalom mindenképpen korrekt. Remek vitaanyag, ami mentén elindulhatott volna a közbeszéd.
A cinikus média hatására egyre cikibb lett Kossuth térinek lenni, foglalkozni velük, pláne egyetérteni bármiben. Kár. Pedig az eddig hiányolt új gondolatok tárhelyével találkozhatott volna itt a kedves érdeklődő. Volt köztük pár megmosolyognivaló törekvés, volt pár kezdeményezés, ami köszönőviszonyban sem volt a reálpolitikával, de volt jópár, amiről igenis vitázni kellene, akadt megfontolandó, s amit el lehetne fogadni. És mindegyiket áthatotta a hazáért való mély aggódás, és a remény, hogy amit elkúrtunk 89-ben, azt most hátha helyrehozhatjuk.
A csőcselékezés és csürhézés viszont elnyomta bármifajta értelmes párbeszédnek a lehetőségét. Nyilván ez is volt a funkciója a csőcselékezésnek.
Ugye, ez úgy működik, hogy ha valami nem a kellő időben hangzik el, másnapra teljesen új értelmezést lehet neki adni. Szent-Korona tanról mesélni a már kitaposott, lehugyozott Kossuth téren persze röhejes, de előbb nem ment ki a média. Így marad el rendre az a bizonyos társadalmi vita. Mire ismét lehetne nyugodtan vitatkozni, addigra véleménydiktátoraink már megformálták a tömegek gondolatait. Nehogymár a kedves országlakosságnak valamiről saját véleménye legyen!
A ballib média úgy volt a Kossuth tériekkel, mint a kisgyerek, aki fülére tapasztott kézzel kiabálja: nem hallak, nem hallak! Bármit is mondtak, azt kiforgatták, átfogalmazták, újraértelmezték. Molnár Tamás csak azért kapott szót a Klubrádióban, hogy aztán legyen mit megcáfolni és megbeszélni Drágabolgárúrral.
Szigorú médiamunkásaink mindig készek, hogy az ellenzék bármelyik személyiségének mondatait szavanként kielemezzék, szétcincálják, összerakják, újraértelmezzék. Szakértők, elemzők hada sejt és sejttet szövegösszefüggéseket, és ilyenkor nem feledkeznek meg a szavak misztériumáról sem. Senki sem ússza meg, szavanként követelnek magyarázatot, még akkor is, ha nem is ők és nem is azt mondták.
Ezek a kérlelhetetlen médiamunkások Ferivel valamiért nem olyan szigorúak. Az Őszödi beszéd csupán túlzó fikció, nem alkalmas ilyen jellegű elemzésre. Véleményformálóink, sztárriportereink nem figyeltek a külföldi kollégákra a két CNN-féle GyF interjúban, pedig az egyiket még a HírTV is leadta. A BBC-normatívákról ne is beszéljünk.
Aczél szentesítette az eszközt, ők csak teszik a dolgukat.
Pedig más lenne a média dolga, pl. a tájékoztatás. Nem is az az érdekes, átvették-e a peticiót vagy sem 19-én a székház főkapujánál, hanem hogy az MTV-nek funkciójából fakadóan és törvényben foglalt közszolgálati feladatai okán ott kellett volna lennie a Kossuth téren már szeptember 17-én, az első perctől fogva. Az oda kb. 500 méter, gyalog fél perc. Illett volna kamerával és mikrofonnal körbejárni és kiváncsiskodni, hogy ugyan már így tízezren mi a csudát akarnak?
Az egyetlen csatornát, amely helyt állt a média oldaláról, kitüntették, gratuláltak neki? Ugyan, dehogy! A Hírtévét Kitiltották az MTV-ből, mert közvetítésük "nem volt kiegyensúlyozott". Császár Attila riportert meghurcolták a Tévéostromból származó töltényhüvely miatt. A Hírtévére ráeresztették az ORTT-t, mondvacsinált indokokkal be is tiltották volna az egész csatornát és sóval hintették volna be a helyét az éterben. A végén még nekik kellett egy milla büntetést fizetniük, amiért a dolgukat – és másokét is – végezték.
Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország!
