Már egész kis korom óta nem érzek semmiféle késztetést naplóírás iránt, s ezután sem hiszem, hogy a hobbim lesz. Jönnek az évek, mennek az évek, oly egyforma minden. De a 2006-os eszetndőre mindenképpen emlékezni szeretnék!
2006, amikor ötven év után végre mordult párat a magyar. No, nem akkorát, mint ötvenhatban, ám feljegyzésre méltó dátum dicső szabadságharcaink sorában, még ha épp ez a kis bolond, kócos, szürreális, azaz teljesen korszakkompatibilis forradalom jutott nekünk. Emlékezni akarok, mi minden vezetett a Tévéostromhoz és a véres 50. évfordulóhoz, s mi történt utána. Kezdhetném Ádámtól-Évától is, mint a Gönczöl-bizottság, de én autokratikusan a 2006-os évet pécéztem ki magamnak. Nehéz helyzetben vagyok, mert bár semmilyen témában nem számítok szakértőnek, egyszerre szeretném bizonygatni történészként, szociológusként, politológusként, politikusként, hogy ami itt 2006-ban történt, az történelem. Változás 2006, ez volt a Fidesz év eleji szlogenje. Túl egyszerű és túl igéretes volt, hogy jó mantraként megvalósítsa önmagát. Hát legyen változás! Hogy a változás ilyen irányú és ennyire megrázó lesz, azt persze nem gondoltuk januárban, de sanos a modern abszurdnak már nem része a katarzis.
Most 2007 nyara van, már ha ezt a klímaválság közeli időjárást lehet nyárnak hívni. Már egy éve, hogy elhangzott cinkos zárt körben az őszödi beszéd, s több, mint fél éve nyilvánosságra került, és még mindig ott tartunk, ahol annak idején. Még mindig megy az oltás, agymosás, programozás, manipulálás, ahogy a csövön kifér. Az összes csatorna a kék pirulát kínálja, kiművelt koponyák izzadó homlokkal magyarázzák, hogy el kell felejteni az egészet, tovább kell lépni, előre kell nézni. Hát szorri, én már csak ilyen maradi vagyok, kimondottan nem akarok felejteni, sőt.
Úgy vélem, országunk komoly bajban van, Csengey Dénes szavaival: valami itt, valami még, vagy valami már nincsen, nem van, és egyre esélytelenebbnek látom, hogy lesz-e. De fenntartom a jogot, hogy aggódjak hazánkért és Földanyánk holnapjáért, fenntartom a jogom, hogy gondolkozzak.
Leírom ezt a sok felesleges marhaságot, mert mit is tehetnék? Üvöltsek a tévével mindig, mikor épp hazudnak benne? Gyerekek, ez napi huszonnégy óra! Győzködjem szoclib barátaimat, ismerőseimet, kollégáimat vég nélküli, szőrszálhasogató, az árkokat nemhogy betemető, de mélyítő vitákban? A jobbosokat próbáljam meggyőzni, hogy a manipuláció pártfüggetlen?
Igazság szerint kúraszerűen írok, hát előre is elnézést mindenkitől, aki pont a látómezőmbe került. Aránylag nagy médiafogyasztó vagyok, mélymerítéses, keresztmetszetes és intuitív, távolról sem tudományos alapon követem figyelemmel a manipuláció magasiskoláit. De persze én sem tudhatok mindenről, így szigorúan szubjektív minden gondolatom. A világ szerintem nem logikus, viszont paradox, így megesik, hogy a véleményem eltér a sajátomtól, és még elnézést sem kérek. Az internetben az a nagyszerű, hogy bárki bármilyen baromságot publikálhat, hát gondoltam, miért ne járulhatnék hozzá a magyar közélet helybenjárásához előreláthatóan kis népszerűségre számottartó gondolataimmal.
A szövegeken nincsen semmilyen copyright, úgyse tudnék mit csinálni, pereskedésre sem költök, továbbá hiszek a gondolat szabadságában, így aztán részében vagy egészében az összes szöveget felhasználhatod, átírhatod, vagy akár kiadhatod a saját neved alatt.
2006, amikor ötven év után végre mordult párat a magyar. No, nem akkorát, mint ötvenhatban, ám feljegyzésre méltó dátum dicső szabadságharcaink sorában, még ha épp ez a kis bolond, kócos, szürreális, azaz teljesen korszakkompatibilis forradalom jutott nekünk. Emlékezni akarok, mi minden vezetett a Tévéostromhoz és a véres 50. évfordulóhoz, s mi történt utána. Kezdhetném Ádámtól-Évától is, mint a Gönczöl-bizottság, de én autokratikusan a 2006-os évet pécéztem ki magamnak. Nehéz helyzetben vagyok, mert bár semmilyen témában nem számítok szakértőnek, egyszerre szeretném bizonygatni történészként, szociológusként, politológusként, politikusként, hogy ami itt 2006-ban történt, az történelem. Változás 2006, ez volt a Fidesz év eleji szlogenje. Túl egyszerű és túl igéretes volt, hogy jó mantraként megvalósítsa önmagát. Hát legyen változás! Hogy a változás ilyen irányú és ennyire megrázó lesz, azt persze nem gondoltuk januárban, de sanos a modern abszurdnak már nem része a katarzis.
Most 2007 nyara van, már ha ezt a klímaválság közeli időjárást lehet nyárnak hívni. Már egy éve, hogy elhangzott cinkos zárt körben az őszödi beszéd, s több, mint fél éve nyilvánosságra került, és még mindig ott tartunk, ahol annak idején. Még mindig megy az oltás, agymosás, programozás, manipulálás, ahogy a csövön kifér. Az összes csatorna a kék pirulát kínálja, kiművelt koponyák izzadó homlokkal magyarázzák, hogy el kell felejteni az egészet, tovább kell lépni, előre kell nézni. Hát szorri, én már csak ilyen maradi vagyok, kimondottan nem akarok felejteni, sőt.
Úgy vélem, országunk komoly bajban van, Csengey Dénes szavaival: valami itt, valami még, vagy valami már nincsen, nem van, és egyre esélytelenebbnek látom, hogy lesz-e. De fenntartom a jogot, hogy aggódjak hazánkért és Földanyánk holnapjáért, fenntartom a jogom, hogy gondolkozzak.
Leírom ezt a sok felesleges marhaságot, mert mit is tehetnék? Üvöltsek a tévével mindig, mikor épp hazudnak benne? Gyerekek, ez napi huszonnégy óra! Győzködjem szoclib barátaimat, ismerőseimet, kollégáimat vég nélküli, szőrszálhasogató, az árkokat nemhogy betemető, de mélyítő vitákban? A jobbosokat próbáljam meggyőzni, hogy a manipuláció pártfüggetlen?
Igazság szerint kúraszerűen írok, hát előre is elnézést mindenkitől, aki pont a látómezőmbe került. Aránylag nagy médiafogyasztó vagyok, mélymerítéses, keresztmetszetes és intuitív, távolról sem tudományos alapon követem figyelemmel a manipuláció magasiskoláit. De persze én sem tudhatok mindenről, így szigorúan szubjektív minden gondolatom. A világ szerintem nem logikus, viszont paradox, így megesik, hogy a véleményem eltér a sajátomtól, és még elnézést sem kérek. Az internetben az a nagyszerű, hogy bárki bármilyen baromságot publikálhat, hát gondoltam, miért ne járulhatnék hozzá a magyar közélet helybenjárásához előreláthatóan kis népszerűségre számottartó gondolataimmal.
A szövegeken nincsen semmilyen copyright, úgyse tudnék mit csinálni, pereskedésre sem költök, továbbá hiszek a gondolat szabadságában, így aztán részében vagy egészében az összes szöveget felhasználhatod, átírhatod, vagy akár kiadhatod a saját neved alatt.
