Bevallom, én tényleg beszoptam, biztosan túl sok hülye amerikai katasztrófafilmet láttam, én tényleg hittem benne, hogy valahol valakik vigyáznak ránk. Önökben nem él egy ilyen kép, miszerint ha akár az egész ország az utcán karneválozik is, van egy kis csoport: pár borostás arcú, izgatott ember, feltűrt ingben, csiptetős kis fényképes kártyával, túl a második pakli cigin, akik lázas arccal nézik a legfrissebb meteorológiai, közúti és egyéb jelentéseket, sűrün telefonálnak egymásnak, s ha kell, magának a Miniszterelnöknek. Na jó, nekem elég lett volna egy balatoni vizirendész, aki rácsörög pesti kollégára/haverra. Vagy bárki. Impotens ország.
A véleménymanipulátorok szerint ha végleg leállítják a tűzijátékot, akkor is ugyanennyi sajnos a sérült és a halott. Hát ez egy eléggé cinikus álláspont, ami azt szolgálja eltakarni (láthatóan sikerrel), hogy nemhogy B terv nem volt, de még A sem.
"Just give us a chance" - üvölti a Titanicban az ír bevándorló, mikor már víz alatt van a fél hajó, őket meg az alsó szintre rácsolják, nehogy már az első osztály elitjével keveredjenek. A víz meg térdig áll. Azok az üvöltő hangszórók ott a Dunaparton zene helyett harsoghatták volna akár azt is, hogy "vihar készül, kérjük az időseket és a gyerekkel lévőket, távozzanak. Mindenkinek javasoljuk, menjen haza". Csak egy esélyt...
A konkrét eseményen túl az az érdekes ebben az országban, hogy itt semminek sincsen felelőse. Az az egymásramutogatás, ami itt megy, rémes. Jobban aggódom, mint négy napja. Ki irányítja itt a dolgokat? Kinek a dolga? És ki ambicionálja erre magát? Olyan kérdések merülnek fel ezen esemény kapcsán, ami precíz látleletet ad jelen hatalmasságainkról. A jogi kacskaringókat nem értem, de maguk a reakciók oly beszédesek, ahogy mindenki újabb és újabb megdönthetetlen nyakatekert logikával bújik ki a felelősség alól, illetve mutogat másra. Én itt sem voltam, Balatonfelvidéken voltam magánember, innen tudom, hogy nem vagyok felelős. Ők viszont itt voltak, láttak, hallottak, mértek.
A katasztrófaelhárítás meg nyilván szépen megvárja, amíg a katasztrófa kitombolja magát, és csak utána hárít, hisz addig nincs mit. Négy ember azért halt meg, mert a szerződést pontatlanul kötötték, meg nem olvasták időben az emilt. Ez vicc. A kormány ügyesen úgy át lett alakítva, hogy semelyik miniszterhez sem tartozik senki. A független média pedig úgy védi a kormányt és szakértőit, hogy azt öröm nézni.
Semmi baj azzal, hogy Szilvássy úr a saját felelősségét vizsgálja, amúgy is, minek ez a nagy felhajtás. Minek kekeckedik az a sok károsult? Minek mentek oda? Egymillió ember kis helyen nagyon veszélyes, hát nem tudták? Ja, hogy mi hívtuk őket? Mindegy is, semmivel semmi baj nincs, így lehet, hogy a gyalázat után egy évvel megint a haver kapja a Tüzijáték rendezési jogát.
A kevés mázli egyike, (és erről csak hónapokkal augusztus 20. után hallottam csak) hogy a vihar epicentruma, a kartácstűz erősségű jégeső kíséretében a Boráros tértől délre volt, ahol kevesen voltak, és nem ötszáz méterrel feljebb. Akkor mi lett volna? Mondjuk, mindegy is, mert a végeredmény ugyanez lett volna: semmi.
Minden embert hozz haza!, mondják az amerikaiak. Ehhez képest mi van nálunk? Tűzoltók beszorulnak a Műegyetem pincelabirintusába. Felelős itt sincsen. Eresztékeiben repedezik a rendszer.
Amit láthatunk, ha van szemünk, illetve, ha akarjuk egyáltalán látni a valóságot: Anyánk ébred. Makacs tanítványnak szigorú tanár jár, és mi nagyon rossz tanulók vagyunk, meg is kaptuk Gyurcsányt. És mert ő is komisz egy tanuló, neki is jár a kemény pedagógus. És Földanya még csak épp rázza magát. De már ki is jött az utóbbi intézkedéscsomag temérdek hibája: a mentők szándékozott elbocsátása, kórházi betegkeret, melyet egy nap alatt 95%-ig használtak ki stb. Kezdődik a tánc, és az első sorban ülünk, birka népként, és majd akkor ébredünk, mikor a vihar már viszi a házat, a jégeső meg a kobakunkon dobol.
A véleménymanipulátorok szerint ha végleg leállítják a tűzijátékot, akkor is ugyanennyi sajnos a sérült és a halott. Hát ez egy eléggé cinikus álláspont, ami azt szolgálja eltakarni (láthatóan sikerrel), hogy nemhogy B terv nem volt, de még A sem.
"Just give us a chance" - üvölti a Titanicban az ír bevándorló, mikor már víz alatt van a fél hajó, őket meg az alsó szintre rácsolják, nehogy már az első osztály elitjével keveredjenek. A víz meg térdig áll. Azok az üvöltő hangszórók ott a Dunaparton zene helyett harsoghatták volna akár azt is, hogy "vihar készül, kérjük az időseket és a gyerekkel lévőket, távozzanak. Mindenkinek javasoljuk, menjen haza". Csak egy esélyt...
A konkrét eseményen túl az az érdekes ebben az országban, hogy itt semminek sincsen felelőse. Az az egymásramutogatás, ami itt megy, rémes. Jobban aggódom, mint négy napja. Ki irányítja itt a dolgokat? Kinek a dolga? És ki ambicionálja erre magát? Olyan kérdések merülnek fel ezen esemény kapcsán, ami precíz látleletet ad jelen hatalmasságainkról. A jogi kacskaringókat nem értem, de maguk a reakciók oly beszédesek, ahogy mindenki újabb és újabb megdönthetetlen nyakatekert logikával bújik ki a felelősség alól, illetve mutogat másra. Én itt sem voltam, Balatonfelvidéken voltam magánember, innen tudom, hogy nem vagyok felelős. Ők viszont itt voltak, láttak, hallottak, mértek.
A katasztrófaelhárítás meg nyilván szépen megvárja, amíg a katasztrófa kitombolja magát, és csak utána hárít, hisz addig nincs mit. Négy ember azért halt meg, mert a szerződést pontatlanul kötötték, meg nem olvasták időben az emilt. Ez vicc. A kormány ügyesen úgy át lett alakítva, hogy semelyik miniszterhez sem tartozik senki. A független média pedig úgy védi a kormányt és szakértőit, hogy azt öröm nézni.
Semmi baj azzal, hogy Szilvássy úr a saját felelősségét vizsgálja, amúgy is, minek ez a nagy felhajtás. Minek kekeckedik az a sok károsult? Minek mentek oda? Egymillió ember kis helyen nagyon veszélyes, hát nem tudták? Ja, hogy mi hívtuk őket? Mindegy is, semmivel semmi baj nincs, így lehet, hogy a gyalázat után egy évvel megint a haver kapja a Tüzijáték rendezési jogát.
A kevés mázli egyike, (és erről csak hónapokkal augusztus 20. után hallottam csak) hogy a vihar epicentruma, a kartácstűz erősségű jégeső kíséretében a Boráros tértől délre volt, ahol kevesen voltak, és nem ötszáz méterrel feljebb. Akkor mi lett volna? Mondjuk, mindegy is, mert a végeredmény ugyanez lett volna: semmi.
Minden embert hozz haza!, mondják az amerikaiak. Ehhez képest mi van nálunk? Tűzoltók beszorulnak a Műegyetem pincelabirintusába. Felelős itt sincsen. Eresztékeiben repedezik a rendszer.
Amit láthatunk, ha van szemünk, illetve, ha akarjuk egyáltalán látni a valóságot: Anyánk ébred. Makacs tanítványnak szigorú tanár jár, és mi nagyon rossz tanulók vagyunk, meg is kaptuk Gyurcsányt. És mert ő is komisz egy tanuló, neki is jár a kemény pedagógus. És Földanya még csak épp rázza magát. De már ki is jött az utóbbi intézkedéscsomag temérdek hibája: a mentők szándékozott elbocsátása, kórházi betegkeret, melyet egy nap alatt 95%-ig használtak ki stb. Kezdődik a tánc, és az első sorban ülünk, birka népként, és majd akkor ébredünk, mikor a vihar már viszi a házat, a jégeső meg a kobakunkon dobol.
