Vasárnap délutáni békés szunyókálásomból arra ébredtem, hogy a HirTelenVízióban rendkívüli híreket ígért a piros sáv. Ez volt az a szép vasárnap, amikor nyilvánosságra került Qrcsány Ferenc, Magyarország regnáló miniszterelnökének titkos beszéde, a hazugságbeszédből azóta igazságbeszéddé avanzsált Őszödi beszéd.
Néha már úgy érzem, nincs túl sok illúzióm a tekintetben, hogy mi történhet Magyarországon, de azért ez durva volt.
Kicsit úgy éreztem magam mint egy M. Night Shymalan filben, mondjuk a Hatodik érzék végén, amikor az utolsó öt perc felülírja a az imént végignézett, értelmezett másfél órát. Bizony, ismét tudtunkon kívül voltunk cinkosok, de hányadszor?
A tanítás így jön minálunk, mint egy nagy pofon. Az értelmes szavakra már rég süketek lettünk. Pár jóérzésű ember azért felkapta a fejét a tockosra, s akadtak, kiknek el nem ítélhető módon még a tenyere is elkezdett viszketni.
Világunk felgyorsult. A Rákóczi szabadságharc 11 évig tartott, 48-49 másfél évig, 56 három hétig, ez a mostani két-három óráig, már ha csak a tévéostromot nézzük. Amit anno hónapokban mértek, korunkra óra/perc alapú lett. Nehéz lenne az összes eseményt számbavenni, ami történt, főleg, hogy a fele titkosítva van negyvenezer évre. Kiváncsi lennék egy elfogulatlan, két-három lépés távolságból írt tanulmányra, ami elmeséli, mennyire szürreális, bolond forradalom zajlott itt, 2006 szeptember idusán. Mi történt Budapesten, napokra bontva, időrendben, az eseményeket párhuzamosan bemutatva, mi történt országszerte, hol, mennyien tüntettek? Kik mire adtak utasítást, parancsot, ki mire adott engedélyt, hogy történhetett meg ez az egész gyalázat.
S mert ilyen nincsen, jogot formálok mindenféle elmélet gyártására.
Minden hullámhosszon folyamatosan sugározták, hogy hazudtunk éjjel és nappal. A sokkoló vágott verzió tévénken és rádiókon ment folyamatosan, a média borzolta az idegeket.
Gyurcsány ekkoriban Balatonon körkampányolt, s ippeg pont erre az állomására, erre a napra hirdetett sajtótájékoztatót. Bár látszólag nem tudta, melyik beszédre gondolnak a riporterek, azért teljesen adekvát és frappáns válaszokat adott, lökte a suta vakert, melyet már blogjában is lebegtetett jópár nappal előtte: mi kimondjuk az igazságot.
Este hét körül már egyenesen beszélt a Magyar ÁTVerőn, 20.30-kor katonásan fent volt a szöveg, vesszőhiba nélkül csinos, átgondolt bevezetővel, kilenckor a MegTéVeszt Kösztelevízió Megszólás szabadságában, tízre már minden meg lett magyarázva, tizenegykor már ügy sem volt. Megy itt minden, mint a kés a vajban.
A vasárnap egy jó nap. A békés honpolgárok vasárnap este két unalmas nap után vágynak kis balhéra. Vasárnap van három-négy lehetőség tévékben országos nyilvánosságot kapni. Ha estig lekommunikálnak mindent, másnap már nem morognak. Ki megy hétfőn tüntetni?
Másnaptól majd a politológusok és elemzők dolga, hogy értelmesen elvitattkozgassanak szépen, kulturált, európai módon. A legközelebbi szimbolikus nap október 6., október 23. meg még több, mint egy hónap. Van idő még az önkormányzati választásokig agyat mosni. Nálunk minden kimozgható.
Hála Istennek, ezt azért többen nem így gondolták, és elindultak a Kossuth térre.
Azóta eltelt egy év. Még mindig nem tudjuk, ki hozta nyilvánossára a szalagot, ezt nem vizsgálják a jelentések, GyF-et sem érdedkli különösebben. Vajon miért? Ki volt az, aki motoros futárokkal szállíttatta ki az összes médiának a cd-ket? Ez komoly pénzt és szervezést sejtet. Hogyhogy először mindenhol a vágott sokkoló verzió ment le, s hamar meglelte mindenki a teljes verziót is, mintegy vezényszóra? A kérdés marad: ki irányítja itt a dolgokat?
Három-négy havonta felröppen, hogy na, ki volt az, de azután megint csak a csend. Választ már nem is várunk. Ha ki is derül valami, majd akkor, mikor már nem lesz érdekes.
Néha már úgy érzem, nincs túl sok illúzióm a tekintetben, hogy mi történhet Magyarországon, de azért ez durva volt.
Kicsit úgy éreztem magam mint egy M. Night Shymalan filben, mondjuk a Hatodik érzék végén, amikor az utolsó öt perc felülírja a az imént végignézett, értelmezett másfél órát. Bizony, ismét tudtunkon kívül voltunk cinkosok, de hányadszor?
A tanítás így jön minálunk, mint egy nagy pofon. Az értelmes szavakra már rég süketek lettünk. Pár jóérzésű ember azért felkapta a fejét a tockosra, s akadtak, kiknek el nem ítélhető módon még a tenyere is elkezdett viszketni.
Világunk felgyorsult. A Rákóczi szabadságharc 11 évig tartott, 48-49 másfél évig, 56 három hétig, ez a mostani két-három óráig, már ha csak a tévéostromot nézzük. Amit anno hónapokban mértek, korunkra óra/perc alapú lett. Nehéz lenne az összes eseményt számbavenni, ami történt, főleg, hogy a fele titkosítva van negyvenezer évre. Kiváncsi lennék egy elfogulatlan, két-három lépés távolságból írt tanulmányra, ami elmeséli, mennyire szürreális, bolond forradalom zajlott itt, 2006 szeptember idusán. Mi történt Budapesten, napokra bontva, időrendben, az eseményeket párhuzamosan bemutatva, mi történt országszerte, hol, mennyien tüntettek? Kik mire adtak utasítást, parancsot, ki mire adott engedélyt, hogy történhetett meg ez az egész gyalázat.
S mert ilyen nincsen, jogot formálok mindenféle elmélet gyártására.
Minden hullámhosszon folyamatosan sugározták, hogy hazudtunk éjjel és nappal. A sokkoló vágott verzió tévénken és rádiókon ment folyamatosan, a média borzolta az idegeket.
Gyurcsány ekkoriban Balatonon körkampányolt, s ippeg pont erre az állomására, erre a napra hirdetett sajtótájékoztatót. Bár látszólag nem tudta, melyik beszédre gondolnak a riporterek, azért teljesen adekvát és frappáns válaszokat adott, lökte a suta vakert, melyet már blogjában is lebegtetett jópár nappal előtte: mi kimondjuk az igazságot.
Este hét körül már egyenesen beszélt a Magyar ÁTVerőn, 20.30-kor katonásan fent volt a szöveg, vesszőhiba nélkül csinos, átgondolt bevezetővel, kilenckor a MegTéVeszt Kösztelevízió Megszólás szabadságában, tízre már minden meg lett magyarázva, tizenegykor már ügy sem volt. Megy itt minden, mint a kés a vajban.
A vasárnap egy jó nap. A békés honpolgárok vasárnap este két unalmas nap után vágynak kis balhéra. Vasárnap van három-négy lehetőség tévékben országos nyilvánosságot kapni. Ha estig lekommunikálnak mindent, másnap már nem morognak. Ki megy hétfőn tüntetni?
Másnaptól majd a politológusok és elemzők dolga, hogy értelmesen elvitattkozgassanak szépen, kulturált, európai módon. A legközelebbi szimbolikus nap október 6., október 23. meg még több, mint egy hónap. Van idő még az önkormányzati választásokig agyat mosni. Nálunk minden kimozgható.
Hála Istennek, ezt azért többen nem így gondolták, és elindultak a Kossuth térre.
Azóta eltelt egy év. Még mindig nem tudjuk, ki hozta nyilvánossára a szalagot, ezt nem vizsgálják a jelentések, GyF-et sem érdedkli különösebben. Vajon miért? Ki volt az, aki motoros futárokkal szállíttatta ki az összes médiának a cd-ket? Ez komoly pénzt és szervezést sejtet. Hogyhogy először mindenhol a vágott sokkoló verzió ment le, s hamar meglelte mindenki a teljes verziót is, mintegy vezényszóra? A kérdés marad: ki irányítja itt a dolgokat?
Három-négy havonta felröppen, hogy na, ki volt az, de azután megint csak a csend. Választ már nem is várunk. Ha ki is derül valami, majd akkor, mikor már nem lesz érdekes.
