Minden hullámhosszon reggel meg este trerjedt az új értelmezés és az új mantra: olvastad az egészet? Az egészet? Mintha az elmúlt tizenhat év nem a kiragadott mondatok félreértelmezése lett volna, többek közt épp jelenlegi kormányfőnk jóvoltából (pl. köteles-beszéd).
Estére már irodalmárok és esztéták, politológusok és történészek, címeres értelmiségünk elemezte, hogy az őszödi beszéd nem ám politikai mű, sokkal inkább remek retorikai teljesítmény, filozófiai és önlélektani mélységekkel, történelmi távlatokkal. Ezért nem is érdemes firtatni, sőt, fel sem merül, hogy úgy kell érteni, amit GyF mond, ahogy mondja. Az a gyanús, ami nem gyanús, a hazugság igazság, a vereség győzelem, és vica versa, ez a magyar újbeszél 1984-ből importálva, értelmiségünk és médiaelitünk tálalásában. Segítenek minket eligazodni a világban. Hát köszi.
Ennél csak Kunczog Ábor volt jobb, aki egyenesen kijelentette, hogy a miniszterelnök hazudott, amikor azt állította, hogy hazudott.
Én nem vagyok egy balhés alak, meg még elég gyáva is vagyok, de én is kimentem hétfőn a Kossuth térre, bíztatva magam a Bibói tízparancsolattal, miszerint a demokrata nem fél. Nem a fenét, de tán csak nem lövetnek.
Ahogy közeledtem a térhez, szorongásom eltűnt, helyét egy meleg, baráti, jóleső érzés vette át. Csak gyönyörködtem sok bátor honfitársamban ezen a csodálatos demokrácia-fiestán.
Tele volt a tér. Mittudoménhányan voltak, konkrétan kétezer-tízezren, vagy nem tudom, ez egy jó mellékvágány, ha nem akarunk a valós dolgokon gondolkodni. A közelben dolgoztam a kilencvenes évek derekán, esténként hazafelé láttam a Torgyán és Csurka tömegtüntetésnek kikiáltott bensőséges csoportosulásait. Láttam már tömegrendezvényet közelről. Amolyan hobbiból figyelem, ki hogyan tesz úgy a színpad okos elehelyezésével, mintha kurvanagy tömegek előtt beszélne.
Szóval, ez most tele volt, ami spontán szerveződésként mindenképpen elismerendő. A kis emelvény pedig a kordon mellett volt, a legtávolabbi részén a térnek. A tömeg a metrókijárótól az Alkotmány utcába benyúlva egész a Néprajzi Múzeum végéig tartott.
A Kossuth téren derűs majálishangulat uralkodott, a szabadság mámorító, de csalóka levegője vibrált. A hangosítás gyenge volt, csak foszlányokat lehetett érteni, a közel állók meg a lelkesebbje tapsolt és fújolt, a távolabb lézengők kevésbé voltak aktívak. Nem mindenki kiabálni ment oda, sokan a jelenlétükkel demonstráltak.
És béke volt. Ezek az emberek nem háborúzni mentek oda a demokrácia ellen, hanem épp a béke és a demokrácia védelmében tartották fontosnak ottlétüket. Volt-e bármilyen erőszak, atrocitás, milőtt nem vették át a petíciót a "közszolgálati" tévében? Nem.
Nos, a mEgy szerint az egyre kritikusabb tömeg még mindig nem volt országos fontosságú esemény, annak ellenére, hogy az országban számos helyen folytak már ekkor demonstrációk.
No, kik ők, a rettegett Kossuth tériek? Akiktől félnünk kell, rémálmaink szörnyetegei? Anarchisták? Rendbontók? Csürhe? Csőcselék? Ez utóbbi a kedvencünk 56 óta.
Valójában egyetemisták, pénzügyesek, marketingesek, katonák, rendőrök, tanárok, szociális munkások, kétkezi munkások, nyugdíjasok például. Átlagemberek, kisemberek, senkik, tömegemberek, többségük a nem nyertes kategóriából. Olyanok, akiknek akkor sem lenne jobb, ha Gyurcsány és bandája eltakarodna.
Nincs is ennél szebb példája, milyen kis bolond világban élünk, ahol a "randalírozó" "anarchista" "csürhe" valójában azt akarja elérni, hogy a kormány-kormányfő nyilvánvaló jogtiprásának következménye legyen, a politika és a közélet tisztuljon meg, azaz legyen rend. Persze, tudom, ők nem reprezentatív példa, hiszen tízmillió polgár közül csupán tíz-tizenötezer képviseltette magát. Ákos se szupersztár, végülis az a tízezres tömeg, amivel már vagy tízszer megtöltötte a BS-t, valójában elenyésző törpület a lakosság számához képest. Minden relatív, és minden relativizálható.
Csürhe=kormánykritikus, sokkal egyszerűbb ez így, az új magyar közbeszél szerint.
Megjelent pár hangadó, de az értelmiség bántó hiánya már ekkor érezhető volt. Nehezen, de artikulálódott a tömeg, előbb-utóbb azért csak összeállt, mit is akarnak azok ott sokan. Le is írták komolyan, tintával, A/4-es géppapírra. Páran átbattyogtak a köztévéhez, beolvasandó az irományt.
Korunk Landerer és Heckenastja, Rudi Zoltán tévéelnök és hírigazgató haverja, Kert Attila azonban nem súgta oda Toroczkai Lacinak: foglalja le a nép nevében, és no, legyen: beolvassuk a papírkájukat.
Nem, ez Baló úr és címeres kollégái kényes ízlését erősen bántotta volna, fontosabbnak tartották az épp aktuális tyúkpör kitárgyalását Juhász Ferenc Éppmilyenügyi Miniszterrel és Navrasics Ellenzéki Frakcióvezetőúrral.
Ígyhát a hoppon maradt bizottság dolgavégezetlenül visszament a Kossuth térre elmesélni a híreket.
