Ugye, nem ismerős szalagcím? Ilyen nem is történt, onnan tudjuk, hogy úgy hisszük, ilyen nem történhet meg. És még mi mindenről jelenhetett volna meg címlapsztori egy nálunk kicsivel is fejlettebb demokráciában. Több van, amit nem tudunk, mint amit igen. A szeptember 17. koradélutántól 21. hajnalig tartó időszak eseményei körül rengeteg minden homályban van még, és mire napvilágra kerülnek, már senkit sem érdekelnek. Informálunk és dezinformálunk - magyarázta Bakáts immár Napkeltésként, és Gergényi hazugságai mentek, mint kés a vajban. A média dicstelen asszisztálásával sikerült elhazudni, elmismásolni a rendőri túlkapásokat is.
Leesett a jelvény, vagy elrakatták, volt-e viperahasználat, vagy sem, ki mit üzent, ki mire adott engedélyt a rendőri akciók során? Ugyan, ennek mind nem dolgunk utánajárni, s kérdezősködésünkkel nem is zavarnánk a belső titkos vizsgálóbizottság munkáját. Majd kijönnek a jelentésükkel, de addig neked, kedves állampolgár, véleményed se legyen, mi vagy te? rendőrségi szakértő? na akkor ne szólj bele, köszi!
Én nem számítok semmilyen téren szakértőnek, általános jogérzékemre hivatkozva filózgatok csak.
A rendőrök speciális kiképzés kapnak, gondolom, önvédelem, távol-keleti küzdősportok. Nohát minden ilyen kiképzésben részt vett embernek, tudomásom szerint az első órától felhívják a figyelmét, hogy ezzel a tudással lehet élni és nem szabad vele visszaélni. A rendőrség épp arra van kiképezve, hogy forró helyzetekben, mikor az átlagembernek nyakában van a lika, ők ne szarjanak be, tudják kezelni a helyzetet. Ez az ő munkakörük.
Pont, hogy a rendőröktől várnám el, hogy extrém helyzetekben, hosszabb időn át, az esetleges agresszivitás mellett is megőrizzék hidegvérüket, józanságukat, jogismeretüket. Vagy legalább a parancsnokaik. Vagy azoké. Vagy bárkié, aki tenni tudott volna ez ellen a gyalázat ellen.
Hiszen a neve is mutatja: rend őr. Munkája eredménye a rend. De óh, én nem ilyennek képzeltem a rendet!
A tömegoszlatás lényege egyszerű: oszoljon a tömeg. Nálunk nem: az összes kis utcát elállták a rendőrök, s közben a körúton csapaterőben tolták a tömeget. Ugyan, minek? Akinek elege volt, vagy tök véletlenül keveredett oda, sem tudott volna angolosan távozni, azaz az oszlást, mint eredményt maguk a rendőrök akadályozták meg.
A rend őreiből – símaszkjuk felhúzása, azonosítójuk levétele után/hatására – a rend bontói lettek. Utasításra vagy sem, de tömegesen bűnüldözőből (de szép beszédes a magyar nyelv) rögtönitélő bírósággá avanzsáltak, majd eleve bűnösként kezelve minden honfitársukat bűntetésvégrehajtóként cselekedtek, de abból is az ÁVH féle verziót részesítették előnyben.
Könnygáz, vízágyú, vipera, tomfa, törvényes és törvénytelen eszköz, nem számít, mindent bevetettek. E napokban rendőrök verték és verették Budapest kevésbé szerencsés polgárait. Fejet, arcot is rúgtak, pedig azt nem szoktak, annak marad a leginkább látható nyoma, de ezen napokon mindent szabadott. És ismét piros a vér a pesti utcán, ez jár nekünk, ha morgunk a szent kormányra.
Nem volt már többé törvény betűje: bátor magyar rendőreink magyar zászlókat tapostak, azaz nemzeti jelképeinket gyalázták.
Elszórták az elfogottak holmijait, kabátokat dobtak-rúgtak autók alá, mobilokad dobtak be a Dunába. Az őrizetbe vett tárgyakat megdézsmálták, azaz meglopták a tehetetlen fiatalokat. Ütötték, kínozták fiatal honfitársaink százait, nőket és férfiakat. Órákig álltak fejjel a falhoz támaszkodva, széles terpeszben, miközben rúgdalták a bokájukat. Aki nem bírta, megverték. Víz, étel, mosdó nélkül hagytak embereket órákig, napokig, hadd érezzék, milyen kiszolgáltatottak és nyomorultak. Csak úgy, demonstratíve.
Egy kis oktatás ráfér az állampolgárokra, hogy véletlenül se kiváncsiskodjanak – mondta magyarázatképp Gergényi főrendúr az EchoTévén.
Nem engedték őket telefonálni, a szüleiket, esetleges ügyvédjüket sem tudták értesíteni. A rendőrség packázott az aggódó szülőkkel, órákig-napokig nem árulták el nekik gyermekük hollétét. Míg a szülő a portán érdeklődött több órán keresztül, a gyermekét átszállították gyorsan egy másik rendőrségre. Voltak fogvatartottak, akik hetekig nem tudtak beszélni családjukkal.
Több nap után, mosdatlanul, szakadt ruhában kellett pár fiatalnak a Tisztelt Független Magyar Bíróság elé állnia, majd négy és fél perc után megvolt az ítélet.
Értsük meg: köztörvényes, szadista, gyerekgyilkos, tömeggyilkos, véreskezű terroristákkal sem lehet így bánni. Legalábbis törvény szerint.
Angol rendőrökről láttam egy felvételt: áruházi tolvaj kiszalad, félretaszítja a biztonsági őrt (erőszakos cselekmény egyenruhással szemben!), az értesített rendőrségi kocsi fékez, a két bobby szalad a fickó után, sikerül elkapni, megbilincselik, és... ennyi! Békésen várakoznak, amíg megjön a rabszállító. Nem haragszanak a tolvajra, nincsen véleményük, személyes indulataik, pedig látták a fellökött biztonsági őrt, de ők csak teszik a dolgukat előírásszerűen. Nálunk ez miért nem így megy?
Úgy történhetett mindez, hogy a rendőrök nem voltak magukra hagyva. A kormány biztatta őket, mögöttük állt teljes mellszélességgel, a kisebbik koalíciós partner esetleg még több vért akart. A média mögöttük állt. Végső soron orvosok, közszolgák, sőt, a Magyar Rádió dolgozói is asszisztáltak ehhez a vérontáshoz.
És asszisztált a közvélemény, aki nem akart egy olyan világban ébredni, ahol ilyen megtörténhet, ezért lelkiismeretük megnyugtatására a mai napig meg vannak szentül győződve, hogy a szeptemberi letartóztatások jogosak és jogszerűek voltak.
Melyik "civil" "jogvédő" szervezet miért csukta be a szemét, ki van itt lefizetve, ki van függő viszonyban a kormánytól, engem nem érdekel, csak tegye mindegyikük a szívére a kezét, és gondoljon arra egy pillanatig, hogy vétkesek közt cinkos, aki néma.
Ez nem fasizmus, ugyanis nem hívjuk fasizmusnak – magyarázza Cartman papája a South Parkban.
Ahogy az egyik meghurcolt sommázta: 2006-ban meg lehet tenni mindent.
Például Demszky Gábor, aki 89 óta abból él, hogy kiverték a fogait a rendszer őrei, most liberálisként az erőszaktevők fejét Pro Urbe (a városért) kitüntetéssel ajándékozza meg. Összenő, ami összetartozik.
De a demokratikus köztársaság illúziója mindörökre szertefoszlott. Az emberek nem akarnak mindennap balhét, jobb szeretnek sunnyadva, de békében élni – node ilyen az élet. De attól, hogy most hallgat a nép, még tudja, mi folyik itt. Habár felül a gálya, s alul a víznek árja, ha már ennyi idézetet sikerült ebben a bejegyzésben elsütnöm.
Leesett a jelvény, vagy elrakatták, volt-e viperahasználat, vagy sem, ki mit üzent, ki mire adott engedélyt a rendőri akciók során? Ugyan, ennek mind nem dolgunk utánajárni, s kérdezősködésünkkel nem is zavarnánk a belső titkos vizsgálóbizottság munkáját. Majd kijönnek a jelentésükkel, de addig neked, kedves állampolgár, véleményed se legyen, mi vagy te? rendőrségi szakértő? na akkor ne szólj bele, köszi!
Én nem számítok semmilyen téren szakértőnek, általános jogérzékemre hivatkozva filózgatok csak.
A rendőrök speciális kiképzés kapnak, gondolom, önvédelem, távol-keleti küzdősportok. Nohát minden ilyen kiképzésben részt vett embernek, tudomásom szerint az első órától felhívják a figyelmét, hogy ezzel a tudással lehet élni és nem szabad vele visszaélni. A rendőrség épp arra van kiképezve, hogy forró helyzetekben, mikor az átlagembernek nyakában van a lika, ők ne szarjanak be, tudják kezelni a helyzetet. Ez az ő munkakörük.
Pont, hogy a rendőröktől várnám el, hogy extrém helyzetekben, hosszabb időn át, az esetleges agresszivitás mellett is megőrizzék hidegvérüket, józanságukat, jogismeretüket. Vagy legalább a parancsnokaik. Vagy azoké. Vagy bárkié, aki tenni tudott volna ez ellen a gyalázat ellen.
Hiszen a neve is mutatja: rend őr. Munkája eredménye a rend. De óh, én nem ilyennek képzeltem a rendet!
A tömegoszlatás lényege egyszerű: oszoljon a tömeg. Nálunk nem: az összes kis utcát elállták a rendőrök, s közben a körúton csapaterőben tolták a tömeget. Ugyan, minek? Akinek elege volt, vagy tök véletlenül keveredett oda, sem tudott volna angolosan távozni, azaz az oszlást, mint eredményt maguk a rendőrök akadályozták meg.
A rend őreiből – símaszkjuk felhúzása, azonosítójuk levétele után/hatására – a rend bontói lettek. Utasításra vagy sem, de tömegesen bűnüldözőből (de szép beszédes a magyar nyelv) rögtönitélő bírósággá avanzsáltak, majd eleve bűnösként kezelve minden honfitársukat bűntetésvégrehajtóként cselekedtek, de abból is az ÁVH féle verziót részesítették előnyben.
Könnygáz, vízágyú, vipera, tomfa, törvényes és törvénytelen eszköz, nem számít, mindent bevetettek. E napokban rendőrök verték és verették Budapest kevésbé szerencsés polgárait. Fejet, arcot is rúgtak, pedig azt nem szoktak, annak marad a leginkább látható nyoma, de ezen napokon mindent szabadott. És ismét piros a vér a pesti utcán, ez jár nekünk, ha morgunk a szent kormányra.
Nem volt már többé törvény betűje: bátor magyar rendőreink magyar zászlókat tapostak, azaz nemzeti jelképeinket gyalázták.
Elszórták az elfogottak holmijait, kabátokat dobtak-rúgtak autók alá, mobilokad dobtak be a Dunába. Az őrizetbe vett tárgyakat megdézsmálták, azaz meglopták a tehetetlen fiatalokat. Ütötték, kínozták fiatal honfitársaink százait, nőket és férfiakat. Órákig álltak fejjel a falhoz támaszkodva, széles terpeszben, miközben rúgdalták a bokájukat. Aki nem bírta, megverték. Víz, étel, mosdó nélkül hagytak embereket órákig, napokig, hadd érezzék, milyen kiszolgáltatottak és nyomorultak. Csak úgy, demonstratíve.
Egy kis oktatás ráfér az állampolgárokra, hogy véletlenül se kiváncsiskodjanak – mondta magyarázatképp Gergényi főrendúr az EchoTévén.
Nem engedték őket telefonálni, a szüleiket, esetleges ügyvédjüket sem tudták értesíteni. A rendőrség packázott az aggódó szülőkkel, órákig-napokig nem árulták el nekik gyermekük hollétét. Míg a szülő a portán érdeklődött több órán keresztül, a gyermekét átszállították gyorsan egy másik rendőrségre. Voltak fogvatartottak, akik hetekig nem tudtak beszélni családjukkal.
Több nap után, mosdatlanul, szakadt ruhában kellett pár fiatalnak a Tisztelt Független Magyar Bíróság elé állnia, majd négy és fél perc után megvolt az ítélet.
Értsük meg: köztörvényes, szadista, gyerekgyilkos, tömeggyilkos, véreskezű terroristákkal sem lehet így bánni. Legalábbis törvény szerint.
Angol rendőrökről láttam egy felvételt: áruházi tolvaj kiszalad, félretaszítja a biztonsági őrt (erőszakos cselekmény egyenruhással szemben!), az értesített rendőrségi kocsi fékez, a két bobby szalad a fickó után, sikerül elkapni, megbilincselik, és... ennyi! Békésen várakoznak, amíg megjön a rabszállító. Nem haragszanak a tolvajra, nincsen véleményük, személyes indulataik, pedig látták a fellökött biztonsági őrt, de ők csak teszik a dolgukat előírásszerűen. Nálunk ez miért nem így megy?
Úgy történhetett mindez, hogy a rendőrök nem voltak magukra hagyva. A kormány biztatta őket, mögöttük állt teljes mellszélességgel, a kisebbik koalíciós partner esetleg még több vért akart. A média mögöttük állt. Végső soron orvosok, közszolgák, sőt, a Magyar Rádió dolgozói is asszisztáltak ehhez a vérontáshoz.
És asszisztált a közvélemény, aki nem akart egy olyan világban ébredni, ahol ilyen megtörténhet, ezért lelkiismeretük megnyugtatására a mai napig meg vannak szentül győződve, hogy a szeptemberi letartóztatások jogosak és jogszerűek voltak.
Melyik "civil" "jogvédő" szervezet miért csukta be a szemét, ki van itt lefizetve, ki van függő viszonyban a kormánytól, engem nem érdekel, csak tegye mindegyikük a szívére a kezét, és gondoljon arra egy pillanatig, hogy vétkesek közt cinkos, aki néma.
Ez nem fasizmus, ugyanis nem hívjuk fasizmusnak – magyarázza Cartman papája a South Parkban.
Ahogy az egyik meghurcolt sommázta: 2006-ban meg lehet tenni mindent.
Például Demszky Gábor, aki 89 óta abból él, hogy kiverték a fogait a rendszer őrei, most liberálisként az erőszaktevők fejét Pro Urbe (a városért) kitüntetéssel ajándékozza meg. Összenő, ami összetartozik.
De a demokratikus köztársaság illúziója mindörökre szertefoszlott. Az emberek nem akarnak mindennap balhét, jobb szeretnek sunnyadva, de békében élni – node ilyen az élet. De attól, hogy most hallgat a nép, még tudja, mi folyik itt. Habár felül a gálya, s alul a víznek árja, ha már ennyi idézetet sikerült ebben a bejegyzésben elsütnöm.
