A tévéostrom másnapján az mEgy Kultúrházában egy okos író már elemzi, mennyire semmi köze sincs 56-nak ehhez a ribillióhoz, s ezt a gondolatot immár az egész ballib oldal a magáénak érzi.
A média nem tanakodik egy percet sem, íme – mutatnak a taccsra tett székházra – ez a csőcselék műve! Innentől kezdve a Kossuth tér karanténban van.
Médiamunkásaink pedig következetesen összemossák a balhésokat és a békéseket. Nagy erőkkel mocskolták, gyalázták őket a híradóktól a betelefonálós műsorokig.
Amatőr médiakutatóként csak gyönyörködtem a mesteri csúsztatásokban, félinformációk ferdítésében, hangulatkeltésben, sejttetésben. Így csinálják a nagymersterek, ez profizmus. Honfiként dermedten és felháborodottan kapkodtam levegőért.
Elismerés azoknak, akik ilyen ellenszélben mertek kijönni a demonstrációkra, mert most volt a legfontosabb. Aki nem ijedt meg a média sugallta képtől, kiment, hogy jelezze: mi akkor is itt vagyunk, nem tágítunk, leszakadhat az ég is. Országszerte és Budapesten ismét ezrek kerekedtek fel és a Kossuth tér megint tele volt.
Külföldi tévék egymás után állították fel adókocsijaikat, a Kossuth szobor melletti részen végig állt a sor.
Ezen ponton a Kossuth tériek két részre szakadtak. Az egyik szerint fontos demonstrálni, békével, nyugalommal, de állhatatosan, méltósággal. A másik vélemény szerint ha nincsen balhé, nem lesz belőle hír, agyonhallgatják. Minek jött az a sok külföldi stáb? Sokszáz kilométert utaztak idáig, legalább legyen mit felvenniük. Ez utóbbit főleg a médián felnőtt felébredt fiatalok hangoztatták, ők zsigerből tudják, hogy működik ez. No igen, korunk Pesti Srácai.
A pesti srác az utolsó idealista. Talán ő az igazi demokrata, akit csak másodsorban érdekel a reálpolitika, a fokozódó nemzetközi helyzet meg a sok baromság, neki elvárásai vannak. És az utolsók közüli, aki még tenni mer elvárásaiért. Olyan elavult eszmékért, mint Igazság, Szabadság, Haza. Neki nem lesz jobb, ha esetleg változik valami, és ő kockáztatja a legtöbbet, iskolát, karriert. És őt felejtik el leghamarabb. Mindegy, ők azért ott voltak, Rákóczi fejedelem látta őket. A Pesti Srác örök, Cum Deo Pro Patria et Libertate.
Főként ők indultak a városba felébreszteni honfitársaikat, mondhatnám, felserkenteni az alvó kegyes népet, más szóval balhézni. Nyeretlen kétévesek, idealista fiatalok játszottak macska-egér játékot a rend őreivel két napig.
A kedd este szimbolikus célpontja a Köztársaság téri MKP/MSZMP/MSZP székház volt, de ide már nagy erőkkel vonultak ki a rendőrök. Valamit gyakorolhattak is az éjjel, összeszedettebbnek tűntek. Szeptember 19-én a rendőrség bizony főnixként újjáéledt, mint amikor Rockyt az első menetben látszólag kiütik, (hatásszünet) de ő megrázza magát, és precíz kegyetlenséggel csap le. A Klubrádiófélék szerint jogos és valós társadalmi igény generálta a határozott, bátor fellépést.
"Honnan tudjuk, hogy nincsen egy gépkocsiban kőrözött személy, lopásból származó tárgy, vagy a gépkocsi nem lopott-e, ha nem állítjuk meg, nem nézzük át?" – ismertette szemléletét Gergényi főrendúr egy korábbi alkalommal a Népkeltében.
A jelszó a régi: a dolgozó népet szekálom - rendeletlenül! Ezen kádárista hozzáállásból fakadhatott, hogy a rendőrök ezeken a napokon rendfenntartókból rendszerfenntartókká avnzsáltak.
A Rákóczi útig nyomták a népet, de a Blahán állóháború alakult ki. A Tévéostromnál megtapasztalt bámulatos leleménnyel alakult át minden fegyverré és municióvá. A bónusz egy üvegvisszaváltás-akció installációja volt, a Zöldek ajándéka a zendülőknek. A villamosmegálló nagyon hamar vizszintesre lett radírozva, s még egy rendőrautó is lángra kapott. Állt a bál hajnalig négyig.
Ha a Tévéostrom forradalom volt, ez most itt szabadságharc. Gyurcsánynak eszébe sincs takarodni, a kollaboráns országos média egységesen negligálja a Kossuth teret. Felreppennek a hírek a kijárási tilalomról, a Klubrádió meg még kelti is a hangulatot, ha rajtuk múlna, a szükségállapotot is bevezetnék.
Szabadságharc volt ez a külföldi tőke, a bankokrácia, a globalizáció levezénylői, de főleg hazai cselédségük ellen. Mindazok ellen, akik tizenhat (avagy harminc-ötven) éve változó mértékben, de szisztematikusan rabolják le az országot. Ki szerint szabad és független ma Magyarország?
Szeptember 20-án már komoly csapaterős mozgást, szemléletes rendőrbalettet láthattunk a tévében, bár sose derült ki, hogy pontosan ki ellen indult a roham, de mindig történt valami. A tévések biztos szóltak, hogy most vannak adásban, nem lehetne-e valami látványost? Ők meg rohantak fel s alá a Nyugati téren, majd, mint a nagy könyv írja, kétfelé választva a tömeget a Margithíd és az Oktogon felé. A pici problem az volt, hogy nem voltak tüntetők. Illetve, voltak, de már olyan kevesen, hogy ennyi rendőrrel lehetetlen volt megfogni őket.
Ugye, ez úgy ment, hogy a tüntetők az út közepén lengették a zászlóikat, a rendőrsorfal felállt, rendeződött, igazodott, felkészült, majd megindult, mint egy rinocérosz, aki egy idő után szintén elfelejti, miért is fut. A pár lengető már rég felszívódott, a járdán a járókelők közé vegyültek. Mindenki előkapta a mobilját, és rögtön átlényegült fotoriporterré. Rendőrsorfal elszáguld neki az üres körútnak, tüntetők vissza az utcára, s a rohamozók háta mögül tapsikolnak, fújolnak, hogy itt vagyunk! Rendőrök zavartan megállnak, visszafordulnak, rendeződnek, igazodnak stb még vagy nyolcszor.
Egyszerre volt komikus és ijesztő. Erődemonstrációra jó volt, megnyugtatóan hatott a tévében az aggódó polgártársainknak. Egy ponton a HírTv is elköszönt, pedig nem volt még vége semminek, csak a rendőrök elkezdtek dolgozni. És amit már a kamera nem mutatott, arról a kedves nyugalomszerető állampolgár nem is akar tudni.
Valójában súlyos, indokolatlan, agresszív és törvénytelen rendőri intézkedések sora jellemezte ezt a két napot.
A kádári reflxek újraéledtek, rendőreink válogatás nélkül ütöttek-vertek mindenkit, köztük családanyákat, nyugdíjasokat, külföldieket s gyerekeket is. Kvóta alpján fogdosták az embereket, bekaszlizták, akit csak találtak.
Embertelen, az ötvenes évek kommunista blokkját, vagy az egykori Chilét idéző körülmények között tartották fogva ezekben a napokban honfitársainkat, mint kiderült, 95%-ban jogtalanul. Egrecíroztattak, megszégyenítettek, megkínoztak embereket 2006 (21. század!) szeptember 19-20-án, Budapesten.
Rendőrök, fegyőrök találomra elfogott bűnbakokat bántalmaztak, térdepeltettek, guggoltattak órákig, minden indok nélkül. Azaz elrettentésül nem hagyták aludni, nem engedték vécére őket. Hogy majd megtanulják!
Aloktmányos berendezkedésünk egyik bástyája, a más esetekben csigalassú független magyar bíróság most aztán belendült: nosza, ebben legalább rutinosak vagyunk! Koholt vádak, nem létező tanúk által igazolt fiktív cselekmények. Ez legalább egyértelmű, és azt hozok ki belőle, amit akarok.
Voltak buzgó bírók, akik önként jelentkeztek, hogy segítsenek szegény elfoglalt kollégáknak. A vélmezett közhangulatra hivatkozva gyorsított eljárásban dobálták a három év letöltendőket tiszta előéletű fiatalokra.
A szelektív látású jogvédők, polgárjogiak, civilek, meg az elmaradhatatlan amneszti ittenneessenel, kiknek szívét megindítja Guantanamo meg a kambodzsai árvák, bármikor készek sajtótájékoztatót tartani, ha Iszapszentgilisztáson egy romát nem engednek be a krimóba, most megkukultak. Máléság vagy cinkosság? Ki akar itt a médiaszereplésen és a rettegészszint tartásán túl valódi lépéseket?
Pedig még a Tilos rádióból is megcsaptak egy kölköt. Volt is adásban, mondta, hogy azért ez mégis sok, és egy demokrácia konkrétan nem így néz ki, mire a társai lehurrogták.
Mindenki megmutatta végre az igazi arcát. A liberálisok, az emberi jogok országos védelmezői. A baloldal, akik szociálisak a kisemberekkel, nyugdíjasokkal, a leszakadókkal. A cinkos média. A rendőrök is megmutatták igazi arcukat, ők maszkban, szám nélkül, viperával.
Országos szégyen esett ezen a két napon itt nálunk Magyarországon, ekkor zuhant le az ímmel-ámmal fenntartott látszatdemokrácia bizonyos repülőgépe (by Fábry), és az igazi szégyen, hogy ez két napig volt csupán hír, aztán bekussolt mindenki.
A média visszatért a begyakorlott pályára, a cirkusz és színház mezejére, az önkormányzati választásokra spanolta már a népet. A Fidesz legnagyobb problémája az volt, hogy most lesz naggyűlés vagy nem lesz naggyűlés? Szégyen, hogy ha október 23-án nem verték volna be Részvét Máriusz fejét, nem lőtték volna szitává az amúgy tényleg békés, birka Fidesz-tömeget, a mai napig kussolna mindenki a szeptemberi eseményekről. A Fidesz így is csak a saját sebeit igyekszik nyalogatni, így gondolják ők az új többséget.
A média nem tanakodik egy percet sem, íme – mutatnak a taccsra tett székházra – ez a csőcselék műve! Innentől kezdve a Kossuth tér karanténban van.
Médiamunkásaink pedig következetesen összemossák a balhésokat és a békéseket. Nagy erőkkel mocskolták, gyalázták őket a híradóktól a betelefonálós műsorokig.
Amatőr médiakutatóként csak gyönyörködtem a mesteri csúsztatásokban, félinformációk ferdítésében, hangulatkeltésben, sejttetésben. Így csinálják a nagymersterek, ez profizmus. Honfiként dermedten és felháborodottan kapkodtam levegőért.
Elismerés azoknak, akik ilyen ellenszélben mertek kijönni a demonstrációkra, mert most volt a legfontosabb. Aki nem ijedt meg a média sugallta képtől, kiment, hogy jelezze: mi akkor is itt vagyunk, nem tágítunk, leszakadhat az ég is. Országszerte és Budapesten ismét ezrek kerekedtek fel és a Kossuth tér megint tele volt.
Külföldi tévék egymás után állították fel adókocsijaikat, a Kossuth szobor melletti részen végig állt a sor.
Ezen ponton a Kossuth tériek két részre szakadtak. Az egyik szerint fontos demonstrálni, békével, nyugalommal, de állhatatosan, méltósággal. A másik vélemény szerint ha nincsen balhé, nem lesz belőle hír, agyonhallgatják. Minek jött az a sok külföldi stáb? Sokszáz kilométert utaztak idáig, legalább legyen mit felvenniük. Ez utóbbit főleg a médián felnőtt felébredt fiatalok hangoztatták, ők zsigerből tudják, hogy működik ez. No igen, korunk Pesti Srácai.
A pesti srác az utolsó idealista. Talán ő az igazi demokrata, akit csak másodsorban érdekel a reálpolitika, a fokozódó nemzetközi helyzet meg a sok baromság, neki elvárásai vannak. És az utolsók közüli, aki még tenni mer elvárásaiért. Olyan elavult eszmékért, mint Igazság, Szabadság, Haza. Neki nem lesz jobb, ha esetleg változik valami, és ő kockáztatja a legtöbbet, iskolát, karriert. És őt felejtik el leghamarabb. Mindegy, ők azért ott voltak, Rákóczi fejedelem látta őket. A Pesti Srác örök, Cum Deo Pro Patria et Libertate.
Főként ők indultak a városba felébreszteni honfitársaikat, mondhatnám, felserkenteni az alvó kegyes népet, más szóval balhézni. Nyeretlen kétévesek, idealista fiatalok játszottak macska-egér játékot a rend őreivel két napig.
A kedd este szimbolikus célpontja a Köztársaság téri MKP/MSZMP/MSZP székház volt, de ide már nagy erőkkel vonultak ki a rendőrök. Valamit gyakorolhattak is az éjjel, összeszedettebbnek tűntek. Szeptember 19-én a rendőrség bizony főnixként újjáéledt, mint amikor Rockyt az első menetben látszólag kiütik, (hatásszünet) de ő megrázza magát, és precíz kegyetlenséggel csap le. A Klubrádiófélék szerint jogos és valós társadalmi igény generálta a határozott, bátor fellépést.
"Honnan tudjuk, hogy nincsen egy gépkocsiban kőrözött személy, lopásból származó tárgy, vagy a gépkocsi nem lopott-e, ha nem állítjuk meg, nem nézzük át?" – ismertette szemléletét Gergényi főrendúr egy korábbi alkalommal a Népkeltében.
A jelszó a régi: a dolgozó népet szekálom - rendeletlenül! Ezen kádárista hozzáállásból fakadhatott, hogy a rendőrök ezeken a napokon rendfenntartókból rendszerfenntartókká avnzsáltak.
A Rákóczi útig nyomták a népet, de a Blahán állóháború alakult ki. A Tévéostromnál megtapasztalt bámulatos leleménnyel alakult át minden fegyverré és municióvá. A bónusz egy üvegvisszaváltás-akció installációja volt, a Zöldek ajándéka a zendülőknek. A villamosmegálló nagyon hamar vizszintesre lett radírozva, s még egy rendőrautó is lángra kapott. Állt a bál hajnalig négyig.
Ha a Tévéostrom forradalom volt, ez most itt szabadságharc. Gyurcsánynak eszébe sincs takarodni, a kollaboráns országos média egységesen negligálja a Kossuth teret. Felreppennek a hírek a kijárási tilalomról, a Klubrádió meg még kelti is a hangulatot, ha rajtuk múlna, a szükségállapotot is bevezetnék.
Szabadságharc volt ez a külföldi tőke, a bankokrácia, a globalizáció levezénylői, de főleg hazai cselédségük ellen. Mindazok ellen, akik tizenhat (avagy harminc-ötven) éve változó mértékben, de szisztematikusan rabolják le az országot. Ki szerint szabad és független ma Magyarország?
Szeptember 20-án már komoly csapaterős mozgást, szemléletes rendőrbalettet láthattunk a tévében, bár sose derült ki, hogy pontosan ki ellen indult a roham, de mindig történt valami. A tévések biztos szóltak, hogy most vannak adásban, nem lehetne-e valami látványost? Ők meg rohantak fel s alá a Nyugati téren, majd, mint a nagy könyv írja, kétfelé választva a tömeget a Margithíd és az Oktogon felé. A pici problem az volt, hogy nem voltak tüntetők. Illetve, voltak, de már olyan kevesen, hogy ennyi rendőrrel lehetetlen volt megfogni őket.
Ugye, ez úgy ment, hogy a tüntetők az út közepén lengették a zászlóikat, a rendőrsorfal felállt, rendeződött, igazodott, felkészült, majd megindult, mint egy rinocérosz, aki egy idő után szintén elfelejti, miért is fut. A pár lengető már rég felszívódott, a járdán a járókelők közé vegyültek. Mindenki előkapta a mobilját, és rögtön átlényegült fotoriporterré. Rendőrsorfal elszáguld neki az üres körútnak, tüntetők vissza az utcára, s a rohamozók háta mögül tapsikolnak, fújolnak, hogy itt vagyunk! Rendőrök zavartan megállnak, visszafordulnak, rendeződnek, igazodnak stb még vagy nyolcszor.
Egyszerre volt komikus és ijesztő. Erődemonstrációra jó volt, megnyugtatóan hatott a tévében az aggódó polgártársainknak. Egy ponton a HírTv is elköszönt, pedig nem volt még vége semminek, csak a rendőrök elkezdtek dolgozni. És amit már a kamera nem mutatott, arról a kedves nyugalomszerető állampolgár nem is akar tudni.
Valójában súlyos, indokolatlan, agresszív és törvénytelen rendőri intézkedések sora jellemezte ezt a két napot.
A kádári reflxek újraéledtek, rendőreink válogatás nélkül ütöttek-vertek mindenkit, köztük családanyákat, nyugdíjasokat, külföldieket s gyerekeket is. Kvóta alpján fogdosták az embereket, bekaszlizták, akit csak találtak.
Embertelen, az ötvenes évek kommunista blokkját, vagy az egykori Chilét idéző körülmények között tartották fogva ezekben a napokban honfitársainkat, mint kiderült, 95%-ban jogtalanul. Egrecíroztattak, megszégyenítettek, megkínoztak embereket 2006 (21. század!) szeptember 19-20-án, Budapesten.
Rendőrök, fegyőrök találomra elfogott bűnbakokat bántalmaztak, térdepeltettek, guggoltattak órákig, minden indok nélkül. Azaz elrettentésül nem hagyták aludni, nem engedték vécére őket. Hogy majd megtanulják!
Aloktmányos berendezkedésünk egyik bástyája, a más esetekben csigalassú független magyar bíróság most aztán belendült: nosza, ebben legalább rutinosak vagyunk! Koholt vádak, nem létező tanúk által igazolt fiktív cselekmények. Ez legalább egyértelmű, és azt hozok ki belőle, amit akarok.
Voltak buzgó bírók, akik önként jelentkeztek, hogy segítsenek szegény elfoglalt kollégáknak. A vélmezett közhangulatra hivatkozva gyorsított eljárásban dobálták a három év letöltendőket tiszta előéletű fiatalokra.
A szelektív látású jogvédők, polgárjogiak, civilek, meg az elmaradhatatlan amneszti ittenneessenel, kiknek szívét megindítja Guantanamo meg a kambodzsai árvák, bármikor készek sajtótájékoztatót tartani, ha Iszapszentgilisztáson egy romát nem engednek be a krimóba, most megkukultak. Máléság vagy cinkosság? Ki akar itt a médiaszereplésen és a rettegészszint tartásán túl valódi lépéseket?
Pedig még a Tilos rádióból is megcsaptak egy kölköt. Volt is adásban, mondta, hogy azért ez mégis sok, és egy demokrácia konkrétan nem így néz ki, mire a társai lehurrogták.
Mindenki megmutatta végre az igazi arcát. A liberálisok, az emberi jogok országos védelmezői. A baloldal, akik szociálisak a kisemberekkel, nyugdíjasokkal, a leszakadókkal. A cinkos média. A rendőrök is megmutatták igazi arcukat, ők maszkban, szám nélkül, viperával.
Országos szégyen esett ezen a két napon itt nálunk Magyarországon, ekkor zuhant le az ímmel-ámmal fenntartott látszatdemokrácia bizonyos repülőgépe (by Fábry), és az igazi szégyen, hogy ez két napig volt csupán hír, aztán bekussolt mindenki.
A média visszatért a begyakorlott pályára, a cirkusz és színház mezejére, az önkormányzati választásokra spanolta már a népet. A Fidesz legnagyobb problémája az volt, hogy most lesz naggyűlés vagy nem lesz naggyűlés? Szégyen, hogy ha október 23-án nem verték volna be Részvét Máriusz fejét, nem lőtték volna szitává az amúgy tényleg békés, birka Fidesz-tömeget, a mai napig kussolna mindenki a szeptemberi eseményekről. A Fidesz így is csak a saját sebeit igyekszik nyalogatni, így gondolják ők az új többséget.
